27. RÉSZ.

A Krisztus szenvedésének, halálának és eltemettetésének históriája.

És reggel tanácsot * tartának mind a Papifejedelmek, és a nép Vénei Jézus ellen, hogy őtet megölnék.

2. És őtet kötözve elvivék, és aák kezébe Pontzius Pilátusnak a Tiszttartónak.

3. Akkor Júdás, ki őtet elárulta vala, látván, hogy őtet halálra kárhoztatták, megbánván dolgát, visszavivé a harmincz ezüstpénzt a Papifejedelmeknek és a Véneknek.

4. Ezt mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. És ők mondának: Mit gondolunk mi * azzal? ám te lássad!

5. Ő pedig elvetvén az ezüstpénzeket a templomban, félfelé méne, és * felakasztá magát.

6. A Papifejedelmek pedig azokat az ezüstpénzeket felvévén, mondának: Nem szabad ezt a templom kincse közzé tennünk: mert vérnek ára.

7. És tanácsot tartván róla, megvevék azon a fazekasnak * ama mezejét, a jövevény embereknek temetésekre.

8. Annakokáért hivattatott az a * mező vér mezejének mind e mai napig.

9. (Akkor telék bé, a mit mondott volt Jerémiás Próféta, ezt mondván: És vevék a harmincz ezüstpénzeket, a megbecsültetettnek árát, ki megbecsültetett az Izráel fijaitól.

10. És adák azokat a fazkeasnak mezeje megvételére, a mint az Úr rendelte volt nékem.)

11. Jézus pedig álla a Tiszttartó eleibe, és megkérdé őtet a Tiszttartó, ezt mondván: Te vagy-é a Zsidóknak * Királyok? És monda néki Jézus: Te mondod!

12. És mikor ő vádoltatnék a Papifejedelmektől, és a Vénektől, * semmit nem felele.

13. Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mely sok tanubizonyságot tesznek ellened?

14. És nem felele néki egy beszédére is, ugyannyira, hogy igen álmélkodnék azon a Tiszttartó.

15. A Tiszttartó * pedig szokott vala az Innepen elbocsátani egy foglyot községnek kedvéért, a kit ők kivántak.

16. Vala pedig akkor nékik egy fő foglyok, ki Barabbásnak neveztetik vala.

17. Mikor azért a község egybegyült volna, monda nékik Pilátus: Mellyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Barabbást-é vagy Jézust, ki mondatik Krisztusnak?

18. Mert jól tudja vala, hogy irigységből adták volna őtet kézbe.

19. És mikor ő a törvénytevő székbe ült volna, külde ő hozzá az ő felesége, ezt izenvén néki: Ne avasd magadat ez igaz embernek dolgához, mert én sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.

20. A * Papigfejedelmek pedig és a Vének adák tanácsul a községnek, hogy Barabbást kérnék meg, és Jézust elvesztenék.

21. Felelvén pedig a Tiszttartó, monda nékik: Mellyiket akarjátok a kettő közzűl, hogy elbocsássam néktek? És ők mondának: Barabbást.

22. Monda nékik Pilátus: Mit miveljek tehát Jézussal, ki mondatik Krisztusnak? Mondának néki mindnyájan: Feszittessk meg!

23. A Tiszttartó pedig monda: * De micsoda gonoszt tett? De azok annál inkáb kiáltnak vala, mondván: Feszittessék meg!

24. Látván pedig Pilátus, hogy semmit nem használna az ő beszéde, hanem annál nagyobb háboruság lenne, vizet hozatván, megmosá az ő kezeit a község előtt, ezt mondván: Ártatlan vagyok én ez igaz embernek vérétől; ám ti lássátok.

25. És felelvén az egész község, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi fiainkon.

26. Akkor elbocsátá nékik Barabbást, Jézust * pedig megostoroztatván, kézbe adá, hogy megfeszittetnék.

27. Akkor a Tiszttartónak vitézei, mikor Jézust kivitték volna a palotába, ő hozzá gyüjték az egész sereget.

28. És mikor levetkeztették volna őtet, adának ő reá veres palástot.

29. És tövisből csinált koronát tőnek az ő fejébe, és nádszálat az ő jobbkezébe, és térdet hajtván ő előtte, csufolják vala őtet, ezt mondván: * Egésséggel Zsidóknak Királyok!

30. És mikor őtet megpökdösték * volna, a nádszálat kezéből kivévén, # verik vala azzal az ő fejét.

31. És mikor eléggé csufolták volna, elvetkezteték a veres palástból, és az ő maga ruháiba felöltözteték, és elvivék őtet hogy megfeszitenék.

32. Mikor * pedig oda kimennének, találának egy Czirénebeli embert, kinek neve Simon vala, azt kénszeriték hogy az ő  keresztfáját elvinné.

33. És mikor jutottak volna a helyre, melly * Golgotának, azaz koponya helyének mondatik vala:

34. Adának néki inni eczetet * méreggel megelegyitve; és mikor megkóstolta volna, nem akara inni.

35. Minekutánna pedig megfesziték őtet, megoszták * az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, hogy bételnék a Próféta mondása: Megoszták # magok közt az én ruháimat, és az én köntösömre sorsot vetének.

36. És a kik ott ülnek vala, vigyáznak vala ő reá.

37. És az ő feje felibe feltevék * irva az ő halálának okát: EZ A JÉZUS, A ZSIDÓKNAK KIRÁLYOK.

38. Akkor feszitének meg vele együtt két latrot, egyiket * jobbkeze felől, a másikat balkeze felől.

39. A kik pedig ő mellőle elmulnak vala, szidalmazzák * vala őtet, az ő fejeket hajtogatván rajta.

40. És ezt mondván: Te, ki az Isten templomát * elrontod, és harmadnapra megépited, szabaditsd meg magadat; ha Isten Fija vagy, szállj le a keresztfáról:

41. Hasonlatosképen a Papifejedelmek is * csufolván őtet az Irástudókkal és a Vénekkel, ezt mondják vala:

42. Egyebeket megtartott, magát nem tarthatja meg: ha Izráel Királya, szálljon le most a keresztfáról, és hiszünk néki!

43. Bizott * az Istenben, szabaditsa meg őtet, ha kedvelli; mert ezt mondotta: Istennek Fija # vagyok.

44. A latrok is pedig, * a kik vele megfeszittettek vala, ugyanazont hányják vala szemére.

45. Hat órától fogva pedig setétség lőn mind az egész tartományban, mind kilencz órakorig.

46. Kilencz órakor pedig felkiálta Jézus nagy szóval, ezt mondván: * ELI, ELI, LAMA SABAKTANI! azaz: Én Istenem! Én Istenem! miért hagyál el engemet!

47. Némellyek pedig azok * közzűl, kik ott állanak vala, mikor ezt hallották volna, ezt mondják vala: Illyést hivja ez.

48. És azonnal egy ő közzűlök oda futamodván, mikor egy spongyiát megtöltött volna * eczettel, és valami nádszálra függesztette volna, adá néki hogy innék.

49. A többi pedig ezt mondják vala: Hadd el, lássuk ha eljő-é Illyés, hogy megszabditsa őtet.

50. Jézus pedig mikor viszontag * kiáltott volna nagy felszóval, kibocsátá lelkét.

51. És imé a templomnak * kárpitja ketté hasada # a felitől fogva mind az alsó részéig, és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének.

52. És a koporsók megnyilatkozának, és sok szenteknek testek, kik elaludtak vala, feltámadának.

53. Kik a koporsóból  kijövén, Jézusnak feltámadása után bémentek a szent városba, s megjelentek sokaknak.

54. A Százados pedig, és a kik ő vele valának őrizvén Jézust, * mikor látták volna a földindulást, és azokat, a mellyek lettek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony Istennek Fija vala ez.

55. Valának pedig ott sok asszonyok, kik távol nézik vala ezeket, kik követték vala Jézust Galileából; * és szolgálnak vala néki.

56. Kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, Jakabnak és Josának annyok, és a Zebedeus fijainak annyok.

57. Mikor pedig immár estve * volna, eljöve egy gazdag ember, ki Arímáthiából való vala, kinek neve József vala, ki is Jézusnak tanitványa vala.

58. Az hozzá méne Pilátushoz, és megkéré Jézusnak testét: és parancsolá Pilátus, hogy megadnák az ő testét.

59. És a József mikor a Jézus testét levette volna, bétakará azt tiszta gyoltsba.

60. És helyhezteté az ő uj koporsójába, mellyet kősziklából vágatott vala ki; és nagy követ tévén a koporsó szájára, elméne.

61. Ott vala pedig Mária Magdaléna, és a másik Mária, kik ülnek vala a koporsó ellenébe.

62. Másodnap pedig, melly a Husvétra készülő nap után vala: gyülének a Papifejedelmek és a Farizeusok Pilátushoz.

63. Ezt mondván: Uram! emlékezünk róla, hogy ama * hitető még éltében megmondotta: Harmadnap feltámadok.

64. Parancsold meg azért, hogy őrizzék a koporsót haramadnapig, hogy valamimódon el ne jöjjenek az ő tanitványai éjszakán, és ellopják őtet, és ezt monják a községnek: Feltámadott a halálból: és az utoló tévelygés gonoszb lészen az elsőnél.

65. Monda nékik Pilátus: Vagynak őrizetre való vitézitek, menjetek el, és őriztessétek a mint tudjátok.

66. Azok pedig elmenvén, megerősitik a koporsót, a követ megpecsételvén, és őrizőket vetvén mellé.