25. RÉSZ.

A tiz szüzekről: a szolgáknak kiadott talentomokról és az utolsó itéletről.

Akkor hasonló lészen a mennyeknek országa a tiz szüzekhez, kik az ő lámpásokat kezekbe vévén, a vőlegénynek eleibe menének;

2. Az öte pedig eszes vala, az öte bolond.

3. A kik bolondok valának, mikor az ő lámpásokat kezekbe vevék, nem vivének olajt magokkal;

4. Az eszesek pedig vittek vala olajt, az ő edényekben, az ő lámpásokkal egybe.

5. Mikor pedig a vőlegény késnék, elszunnyadának mindnyájan és elaluvának.

6. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ihol jő a vőlegény, menjetek ki ő eleibe!

7. Akkor felkelének mind azok a szüzek, és elkésziték az ő lámpásokat.

8. A bolond szüzek pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból: mert a mi lámpásink elalusznak.

9. Felelének pedig amaz eszesek mondván: Nem adunk: mert netalán nékünk és néktek nem lészen elég: Menjetek el inkább azokhoz, a kik árulják az olajt, és vegyetek magatoknak.

10. És mikor mennének venni, eljöve a vőlegyény; és a kik készek valának, bémenének ő vele a lakodalomba; és bezáraték * az ajtó.

11. Azután lejövének a több szüzek is kik ezt mondják vala: Uram! Uram! nyisd meg nékünk.

12. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem esmérlek titeket.

13. Vigyázzatok azért: * mert nem tudjátok sem a napját, sem az óráját, mellyen az embernek Fija eljő.

14. Mert szinte úgy vagyon, mint mikor valamelly ember messze földre * akarván menni, előszólitá az ő szolgáit, és minden pénzét kezekbe adá.

15. Egynek ada öt talentomot, másnak kettőt, harmadiknak pedig egyet, mindeniknek a kereskedésben való értelme szerint: és azonnal elméne messze földre.

16. És elmenvén, a ki öt talentomot vett vala, kereskedék azokkal, és nyere más öt talentomot.

17. Azonképen, a ki két talentomot vett vala, nyere az is más két talentomot.

18. A ki pedig egy talentomot vett vala, elmenvén elásá azt a földbe, és elrejté az ő Urának pénzét.

19. Sok idő mulva pedig megjöve a szolgáknak Urok, és számot vete azokkal.

20. Akkor előjövén a ki öt talentomot vett vala, hoza más öt talentomot, ezt mondván: Uram! nékem öt talentomot adtál vot, imé más öt talentomot nyertem azokon.

21. Monda pedig néki az ő Ura: Jól vagyon jámbor és hiv szolgám, kevesen voltál hiv, sokra bizlak ezután: menj bé a te Uradnak örömébe.

22. Előjövén az is, a ki két talentomot vett vala, monda: Uram! két talentomot adtál vala nékem, imé két talentomot nyertem azokon.

23. És monda néki az ő Ura; Jól vagyon jó és hiv szolgám: kevesen voltál hiv, sokra bizlak ezután: menj bé a te Uranak örömére.

24. Előjövén az is, a ki egy talentomot vett vala, monda: Uram! tudtam hogy kegyetlen ember vagy te, ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és a hol nem vetettél ott is takarsz.

25. Azért félévn tőled, elmentem és elástam a te talentomodat a földbe; ihon a te pénzed megvagyon.

26. Felelvén pedig az ő Ura, mond néki: Gonosz és rest szolga, tudtad hogy ott is aratok, a hol nem vetettem; és tt is takarok, a hol nem vetettem!

27. Kellett volna azért az én pénzemet a pénzváltóknak adnod, és én megjövén nyerességgel vettem volna el az én pénzemet.

28. Vegyétek el azért ő tőle az egy talentomot, és adjátok annak, a kinek tiz talentoma vagyon.

29. Mert midennek, a kinek * vagyon, adatik, és megszaporittatik, a kinek pedig nincs, a mije vagyon is, elvétetik tőle.

30. És a haszontalan szolgát vessétek a külső setétségre; ott lészen * sirás és fogaknak csikorgatások.

31. Mikor pedig eljövénd az embernek Fija az ő dicsőségével * és mind a szent Angyalok ő vele, akkor ül az ő dicsőségének királyiszékibe.

32. És gyüjtetnek ő eleibe minden népek, és elválasztja őket * egymástól, mit a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

33. És állatja a juhokat jobbkeze felől, a kecskéket pedig balkeze felől.

34. Akkor ezt mondja a Király azoknak, kik az ő jobbkeze felől lésznek: Jertek el én Atyámnak áldottai, birjátok az országot, melly megkészittetett néktek e világ fundamentomának felvettetése előtt:

35. Mert éheztem, és ennem * adtatok; szomjuhoztam, és innom adtatok; útonjáró voltam és béfogadtatok engemet.

36. Mezitelen voltam, és megruháztatok engemet: beteg voltam, és meglágotattatok engemet: fogoly voltam és én hozzám jöttetek.

37. Akkor felelnek néki az igazak, ezt mondván: Uram! mikor láttuk, hogy éheztél volna, és tápláltunk volna tégedet? vagy hogy szomjuhoztál volna és innod adtunk volna.

38. Mikor láttuk pedig hogy útonjáró voltál volna, és házunkba fogadtunk volna tégedet? vagy hogy mezitelen voltál volna, és megruháztunk volna?

39. Vagy mikor láttunk téged betegen, vagy tömlöczben, hogy te hozzád mentünk volna?

40. És felelvén a Király, ezt mondja nékik: bizony mondom néktek, a mit cselekedtetek eggyel ez én kicsiny atyámfiai közzűl, én * magammal cselekedtétek.

41. Akkor szól azoknak is, kik aző balkeze felől lésznek illyen módon: Átkoztak, menjetek el tőlem az örök tüzre,melly készittetett az Ördögnek és az ő Angyalainak:

42. Mert éheztem, és nem * adtatok ennem; szomjuhoztam, és nem adtatok innom.

43. Útonjáró voltam, és nem fogadtatok bé engemet: mezitelen voltam, és meg nem ruháztatok engemet: beteg voltam, tömlöczben voltam, és meg nem látogattatok engemet.

44. Akkor azok is felelnek néki, ezt mondván: Uram! mikor láttunk téged éhezni, vagy szomjuhozni, vagy úton járni, vagy mezitelenen, vagy betegen, vagy a tömlöczben, és nem szolgáltunk volna néked?

45. Akkor felel nékik, ezt mondván: Bizony mondom néktek, mivelhogy ezeket nem miveltétek eggyel ez én kicsinyeim közzűl, én velem nem miveltétek.

46. És elmennek ezek az örök gyötrelemre; * az igazak pedig az örök életre.