24. RÉSZ.
Jérusálem utolsó veszedelmének és a Világ végének jelei.
És kimenvén Jézus a templomból akar vala elmenni: és járulának ő
hozzá az ő tanitványai, hogy mutogatnák a templom * épületit.
2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok é mind ezeket? Bizony
mondom néktek: Nem marad ebben egy kő * más kövön, melly el nem romlana.
3. És mikor az Olajfáknak hegyén ülne, menének magánosan ő hozzá az
ő tanitványai, és mondának: Uram! mond meg nékünk mikor lésznek ezek, és
micsoda jele lészen a te eljövetelednek és e világ végének?
4. És felelvén Jézus monda nékik: Meglássátok hogy valaki titeket *
el ne hitessen;
5. Mert sokan fognak eljőni az én nevemben, kik ezt mondják: Én
vagyok a Krisztus, és sokakat elhitetnek.
6. Következik ez is, hogy halljatok hadakozásokat, és
hadakozásoknak hireit, meglássátok, hogy meg ne háborodjatok: mert szükség mind
ezeknek meglenniek, de még akkor nem lészen vége.
7. Mert támad egyik nemzetség a másikra, egyik ország a másikra; és
lésznek éhségek, döghalálok és földindulások minden helyeken.
8. Mind ezek pedig csak kezdeti lésznek a sok nyomoruságoknak.
9. Akkor megnyomoritanak * titeket és megölnek; és gyülölségesek
lésztek minden népek előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és egyik a másikat elárulja és
egyik a másikat gyülöli.
11. És sok * hamis Próféták támadnak, kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a bün igen megsokasodik, az attyafiui szeretet is
igen meghidegedik sokakban.
13. De a ki végig * megmarad, az idvezül.
14. És prédikáltatik az Isten országának Evangyélioma az * egész
földön, hogy az minden Pogányoknak bizonyságul legyen, és ezek után eljő
Jérusálemnek vége.
15. Mikor ezért látándja ama pusztitó utálatosságot, melly a szent
helyen fog állani, melly megmondatott * Dániel Prófétától: (a ki olvassa, jól
gondolkodjék róla.)
16. Akkor a kik Júdában * lésznek, fussanak a hegyekre.
17. A ki felső házában lészen, ne szálljon alá, hogy valamit
házából kivigyen.
18. És a ki a mezőn lészen, ne térjen haza, hogy az ő ruháit
elvigye.
19. Jaj pedig a terhes asszonyoknak, és a szoptatóknak azokon a
napokon.
20. Imádkozzatok pedig, hogy télben ne legyen futástok, se
Szombatnapon;
21. Mert lészen akkor nagy * szomorúság, minémü nem volt e világ
kezdetitől fogva ez ideig, eztuán is nem lészen.
22. És ha azok a napok meg nem rövidittettek volna, mindenestől
fogva elveszne minden ember, de a választottakért megrövidittetnek a
nyomorúságnak napjai.
23. Akkor ha valaki ezt mondja néktek; Ímé itt vagyon * a Krisztus,
vagy amott; ne hidjétek:
24. Mert hamis * Krisztusok és hamis Próféták támadnak, és nagy
jeleket és csudákat tésznek, úgyannyira hogy elhitessék, ha lehetne, a
választottakat is.
25. Ímé eleve * megmondottam néktek.
26. Azért ha ezt mondándják * néktek: Ímé a pusztában vagyon; ne
menjetek ki. Ímé e rejtekházakban; ne hidjétek;
27. Mert miként a villámás kijő napkeletről, és megtetszik
napnyugotra is, úgy lészen az ember Fijának eljövetele is.
28. Mert valahol lejénd * a dög, oda gyülnek a saskeselyük.
29. Mindjárt pedig azoknak a napoknak nyomorúságok után a * nap
meghomályosodik,és a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az
egeknek hatalmasságai megháborodnak.
30. Akkor megtetszik az ember Fijának jele az égben, és akkor a
földnek minden mezetségei sírnak, és meglátják * az embernek fiját eljőni az
égnek felhőiben, nagy hatalommal és dicsőséggel.
31. És ő elküldi az ő Angyalit trombitának * hatalmas szavával, és
az ő választottit egybegyüjtik a négy szelekről, az egeknek egyik végektől a
másik végekig.
32. A figefáról pedig végyetek példát: mikor az ő ága gyenge és
levelezik; tudjátok hogy közel vagyon a nyár.
33. Azonképen ti is mikor mind ezeket látándjátok, tudjátok hogy
közel vagyon a Krisztus, és csak az ajtó * előtt.
34. Bizony mondom néktek, hogy el nem mulik e mostani egy nemzet,
mignem mind ezek meglésznek.
35. Az ég és a föld * elmulnak, de az én beszédim semmiképen el nem
mulnak.
36. Ama napot pedig és órát senki * nem tudja, még a mennyei
Angyalok is; hanem cask az én Atyám egyedül.
37. Minémü vala pedig Noénak * ideje, ollyan lészen az ember
Fijának eljövetelének is ideje;
38. Mert mint az özönviz előtt való napokban, esznek * és isznak
vala, házasonak, és házasitják vala leányikat mind a napig, melly nap béméne
Noé a bárkába.
39. És nem tudhatták meg az özönvizet, mingnem eljött volna, és
mindeneket eltörlött volna; úgy lészen az ember Fijának eljövetele is.
40. Akkor ketten lésznek a mezőn: az egyik elragadtatik, * a másik
elhagyatik.
41. Két őrlő asszonyok lésznek a malomban; az egyik elragadtatik, a
másik elhagyatik.
42. Vigyázzatok * azért: mert nem tudjátok melly órában jő el a ti
Uratok.
43. Azt pedig megtudjátok, hogyha a háznak gazdája megtudhatná, az
éjszakának mellyik részén jő el a lopó; * vigyázna, és nem hagyná megásni az ő
házát.
44. Azért ti is legyetek készek; mert a melly órában nem
gondolnátok, abban jő el az embernek Fija.
45. Kicsoda azért hiv * és bölcs szolga, kit az ő Ura gondviselővé
tett az ő háznépén, hogy azoknak eledelt adjon alkalmatos időben.
46. Boldog szolga az, kit az ő Ura talál az ő tiszti szerint
cselekedni, mikor haza jövénd.
47. Bizony mondom néktek, hogy minden jószágán gondviselővé tészi
azt.
48. Hogyha pedig ama gonosz szolga ezt gondolándja az ő szivében:
Elhalasztja még az én Uram a hazajövetelt:
49. És kezdéndi verni az ő szolgatársait, és a részegesekkel kezd
enni és inni;
50. Megjő annak a szolgának Ura, a melly napon nem várja, és a
melly órában nem gondolja.
51. És elszakasztja azt, és a képmutató szolgák közzé * számlálja;
ott lészen sirás és fogcsikorgatás.