22. RÉSZ.
Menyegzőnek példája: Pogány hivataljok: kérdések a Császár
adójáról, halottak feltámadásokról, nagyobb parancsolatról: ki Fija a Krisztus.
És felelvén Jézus, ismét szóla nékik példabeszédek által, mondván:
2. Hasonlatos a mennyeknek országa a Királyhoz; * ki az ő fijának
mennyegzői lakodalmat szerze.
3. És elküldé az ő szolgáit, hogy elhivnák azokat, kik a
lakodalomba hivatalosok valának; de nem akarának eljőni.
4. Ismét elkülde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a
hivatalosoknak: Ímé az én ebédemet * elkészitettem, az én tulkaim és madaraim
megöleettettek, és mindenek készek; jertek el lakodalomba.
5. Amazok pedig magokat vonogatván, némelly közzűlök az ő jószágába
méne, némelly az ő kereskedésére;
6. A többi pedig megfogván az ő szolgáit, bosszúsággal illeték és
megölék őket.
7. A Király pedig mikor ezt hallotta volna, megharaguvék, és az ő
hadát elküldvén, elveszté a gyilkosokat, és azoknak városokat felgyujtá.
8. Akkor monda az ő szolgáinak: A lakodalom ugyan megkészittetett;
de a kik hivatalosok valának, nem * voltak méltók.
9. Menjetek el azért az utaknak fejeire: és valakiket találtok,
hivjátok bé a lakodalomba.
10. És kimenvén a szolgák az útakra mindeneket bégyüjtének,
valakiket találának, jókat és gonoszokat elegy, és bételék a lakodalmas ház
vendégekkel.
11. És bémenvén a Király, hogy megtekintené a vendégeket, láta ott
egy embert, kinek nem vala menyegzői ruhája.
12. És monda néki: Barátom! mimódon jöttél ide, holott nincsen
menyegzői ruhád? és az megnémüla.
13. Akkor monda a Király a szolgáknak: Ennek kezeit és lábait
megkötözvén, vigyétek el innen, és vessétek a külső setétségre; * ott lészen
sirás és fogoknak csikorgatások.
14. Mert sokan vagynak a hivatalosok de * kevesen a választottak.
15. Akkor a Farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy *
megfognák őtet az ő beszédében.
16. Azért küldék ő hozzá az ő tanitványikat a Héródes szolgáival,
kik igy szólának: Mester! tudjuk hogy te igaz vagy, és az Istennek útát igazán
tanitod, és hogy senkivel nem gondolsz, mivelhogy az embereknek személyekre nem
nézsz.
17. Mond meg azért nékünk mint tetszik néked: Kell é a Császárnak
adót fizetnünk, vagy nem?
18. És megesmérvén Jézus az ő álnokságokat, monda: Mit kisértgettek
engemet, képmutatók?
19. Mutassatok nékem egy adópénzt. És ők mutatának néki egy pénzt.
20. És monda nékik: Kié ez a kép, és a felibe való irás?
21. Mondának néki: A Császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg
azért, a mi a Császáré, # a Császárnak, és a mi Istené, Istennek.
22. Mikor azért ezt hallották volna, elcsudálkozának: és elhagyván
őtet, elmenének.
23. Ugyanazon a napon menének ő hozzá a Sadduczeusok, * kik a
feltámadást tagadják és kérdést tőnek néki.
24. Ezt mondván: Mester! Mózes ezt parancsolta: Hogyha valaki
meghalánd magzatok nélkül, annak attyafia * elvegye az ő feleségét mint
sógorasszonyt és az ő megholt attyafiának magot támasszon.
25. Voltak pedig mi nálunk hét atyafiak; és az első feleségét vévén
magának, meghala; és mivelhogy nem valának magzatai, az ő feleségét hagyta az ő
attyafiára.
26. Hasonlóképen a második és harmadik is, mind hetediglen.
27. Utolszor pedig az asszony is meghala.
28. A feltámadásnak idején azért mellyiké lészen az asszony? mert
az, mind a hétnek felesége volt.
29. És felelvén Jézus, monda nékik: Tévelygetek, mivelhogy nem
tudjátok az Irásokat, sem az Istennek hatalmát:
30. Mert a feltámadásnak idején feleséget nem vésznek, sem
házaságra nem adatnak, hanem ollyanok lésznek mint az Istennek Angyalai
mennyben.
31. A halottaknak feltámadások felől pedig nem olvastátok é a mit
Isten mondott néktek, illyen módon:
32. Én vagyok * Ábrahámnak Istenek, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak
Istene: Az Isten pedig nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
33. És mikor ezt hallotta volna a sokaság, elcsudálkozk az ő
tudományán.
34. A Farizeusok pedig, mikor hallották vona, hogy Jézus * bédugta
volna szájokat a Sadduczeusoknak, egybegyülének.
35. És megkérdé őtet ő közzűlök egy Törvénytudó, kisértvén őtet, és
mondván:
36. Mester! mellyik a nagy parancsolat a törvényben?
37. Jézus pedig monda néki: Szeressed a te * Uradat Istenedet
teljes szivedből, teljes lelkedből, és teljes elméldből.
38. Ez az első és nagy parancsolat:
39. A második pedig hasonlatos ehez: Szeressed * felebarátodat,
mint te magadat.
40. E két parancsolatoktól függ az egész törvény és a Próféták
irások.
41. Mikor pedig a Farizeusok egybegyültek volna, kérdé * őket
Jézus.
42. Ezt mondván: Mi tetszik néktek ama Krisztus felől, ki fija?
Mondának néki: Dávidé.
43. Monda nékik Jézus: Mint vagyon tehát, hogy Dávid a Szent Lélek
által őtet Urának hivja, ezt mondván:
44. Monda az Úr * az én Uramnak: ülj az én jobbkezem felől, miglen
vetem a te ellenségidet a te lábaid alá zsámolyúl.
45. Ha azért Dávid nevezi őtet Urának, mimódon fija?
46. És senki semit nem felelhet vala néki, sem pedig az naptól
fogva senki őtet többé semiről nem meré megkérdeni.