22. RÉSZ.

Menyegzőnek példája: Pogány hivataljok: kérdések a Császár adójáról, halottak feltámadásokról, nagyobb parancsolatról: ki Fija a Krisztus.

És felelvén Jézus, ismét szóla nékik példabeszédek által, mondván:

2. Hasonlatos a mennyeknek országa a Királyhoz; * ki az ő fijának mennyegzői lakodalmat szerze.

3. És elküldé az ő szolgáit, hogy elhivnák azokat, kik a lakodalomba hivatalosok valának; de nem akarának eljőni.

4. Ismét elkülde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé az én ebédemet * elkészitettem, az én tulkaim és madaraim megöleettettek, és mindenek készek; jertek el lakodalomba.

5. Amazok pedig magokat vonogatván, némelly közzűlök az ő jószágába méne, némelly az ő kereskedésére;

6. A többi pedig megfogván az ő szolgáit, bosszúsággal illeték és megölék őket.

7. A Király pedig mikor ezt hallotta volna, megharaguvék, és az ő hadát elküldvén, elveszté a gyilkosokat, és azoknak városokat felgyujtá.

8. Akkor monda az ő szolgáinak: A lakodalom ugyan megkészittetett; de a kik hivatalosok valának, nem * voltak méltók.

9. Menjetek el azért az utaknak fejeire: és valakiket találtok, hivjátok bé a lakodalomba.

10. És kimenvén a szolgák az útakra mindeneket bégyüjtének, valakiket találának, jókat és gonoszokat elegy, és bételék a lakodalmas ház vendégekkel.

11. És bémenvén a Király, hogy megtekintené a vendégeket, láta ott egy embert, kinek nem vala menyegzői ruhája.

12. És monda néki: Barátom! mimódon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? és az megnémüla.

13. Akkor monda a Király a szolgáknak: Ennek kezeit és lábait megkötözvén, vigyétek el innen, és vessétek a külső setétségre; * ott lészen sirás és fogoknak csikorgatások.

14. Mert sokan vagynak a hivatalosok de * kevesen a választottak.

15. Akkor a Farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy * megfognák őtet az ő beszédében.

16. Azért küldék ő hozzá az ő tanitványikat a Héródes szolgáival, kik igy szólának: Mester! tudjuk hogy te igaz vagy, és az Istennek útát igazán tanitod, és hogy senkivel nem gondolsz, mivelhogy az embereknek személyekre nem nézsz.

17. Mond meg azért nékünk mint tetszik néked: Kell é a Császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

18. És megesmérvén Jézus az ő álnokságokat, monda: Mit kisértgettek engemet, képmutatók?

19. Mutassatok nékem egy adópénzt. És ők mutatának néki egy pénzt.

20. És monda nékik: Kié ez a kép, és a felibe való irás?

21. Mondának néki: A Császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért, a mi a Császáré, # a Császárnak, és a mi Istené, Istennek.

22. Mikor azért ezt hallották volna, elcsudálkozának: és elhagyván őtet, elmenének.

23. Ugyanazon a napon menének ő hozzá a Sadduczeusok, * kik a feltámadást tagadják és kérdést tőnek néki.

24. Ezt mondván: Mester! Mózes ezt parancsolta: Hogyha valaki meghalánd magzatok nélkül, annak attyafia * elvegye az ő feleségét mint sógorasszonyt és az ő megholt attyafiának magot támasszon.

25. Voltak pedig mi nálunk hét atyafiak; és az első feleségét vévén magának, meghala; és mivelhogy nem valának magzatai, az ő feleségét hagyta az ő attyafiára.

26. Hasonlóképen a második és harmadik is, mind hetediglen.

27. Utolszor pedig az asszony is meghala.

28. A feltámadásnak idején azért mellyiké lészen az asszony? mert az, mind a hétnek felesége volt.

29. És felelvén Jézus, monda nékik: Tévelygetek, mivelhogy nem tudjátok az Irásokat, sem az Istennek hatalmát:

30. Mert a feltámadásnak idején feleséget nem vésznek, sem házaságra nem adatnak, hanem ollyanok lésznek mint az Istennek Angyalai mennyben.

31. A halottaknak feltámadások felől pedig nem olvastátok é a mit Isten mondott néktek, illyen módon:

32. Én vagyok * Ábrahámnak Istenek, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene: Az Isten pedig nem holtaknak, hanem élőknek Istene.

33. És mikor ezt hallotta volna a sokaság, elcsudálkozk az ő tudományán.

34. A Farizeusok pedig, mikor hallották vona, hogy Jézus * bédugta volna szájokat a Sadduczeusoknak, egybegyülének.

35. És megkérdé őtet ő közzűlök egy Törvénytudó, kisértvén őtet, és mondván:

36. Mester! mellyik a nagy parancsolat a törvényben?

37. Jézus pedig monda néki: Szeressed a te * Uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből, és teljes elméldből.

38. Ez az első és nagy parancsolat:

39. A második pedig hasonlatos ehez: Szeressed * felebarátodat, mint te magadat.

40. E két parancsolatoktól függ az egész törvény és a Próféták irások.

41. Mikor pedig a Farizeusok egybegyültek volna, kérdé * őket Jézus.

42. Ezt mondván: Mi tetszik néktek ama Krisztus felől, ki fija? Mondának néki: Dávidé.

43. Monda nékik Jézus: Mint vagyon tehát, hogy Dávid a Szent Lélek által őtet Urának hivja, ezt mondván:

44. Monda az Úr * az én Uramnak: ülj az én jobbkezem felől, miglen vetem a te ellenségidet a te lábaid alá zsámolyúl.

45. Ha azért Dávid nevezi őtet Urának, mimódon fija?

46. És senki semit nem felelhet vala néki, sem pedig az naptól fogva senki őtet többé semiről nem meré megkérdeni.