21. RÉSZ.

Krisztus szamáron ülvén bémegyen Jérusálembe: a vásárlókat kiűzi a templomból: a figefa megszárad: kik tészik Isten akaratját: Isten szőlője: Szegeletkő.

És mikor közelgettek volna Jérusálemhez, és jutottak volna Betfagéba, az Olajfáknak hegyéhez, * elkülde akkor Jézus kettőt az ő tanitványai közzűl.

2. Ezt mondván nékik: menjetek imez faluba, mely előttetek vagyon, és mindjárt találtok egy megkötött szamárt, és az ő vemhét vele együtt; oldjátok el, és hozzátok nékem.

3. És ha valaki néktek valamit szóland, mondjátok hogy az Úr szükölködik ezek nélkül, és azonnal elbocsátja azokat.

4. Ez pedig mind azért lett, hogy bételnék a Próféta mondása, ki iyg szólott:

5. Mondjátok meg a Sion leányának: Ímé a te * királyod jő néked alázatosan, szamár hátán ülvén és tereh alá szoktatott szamár vemhének hátán.

6. Elmenének pedig az ő tanitványai, és úgy cselekedének a mint nékik parancsolta vala Jézus.

7. És elhozák a szamárt és annak vemhét, és az ő felső ruháikat * azokra teriték, és Jézust ültetik azokon felül.

8. A több sokaság pedig ruháit az útra teriti vala: némellyek ágakat szegdelnek vala a fákról, és azokat hitik vala az útra.

9. A melly serege pedig elől és hátul megyen, kiált vala mondván: Légy segitségül Isten * a Dávid ifjának! Áldott legyen, a ki # jött az Úrnak nevében! Légy segitségül Isten! ki vagy a magasságban.

10. És mikor bément volna Jérusálembe meghábrorodék az egész város, ezt mondván: Kicosa ez?

11. A sokaság pedig ezt mondja vala: Ez ama Jézus, a Názáretből Galila városából való Próféta.

12. És béméne Jézus az Isten templomába, és * kiüzé mind azokat, a kik árulnak és várásolnak vala a templomban; és a pénzváltóknak asztalaikat, és a galambárusoknak székeiket felforgatá.

13. És monda nékik: Meg vagyon irva: Az én házam imádkozás házának * mondatik; ti pedig azt latroknak # barlanjokká tettétek.

14. És mennének akkor ő hozzá vakok és sánták a templomben, és * meggyógyitá azokat.

15. Mikor látták volna pedig a Papifejedelmek és az Irástudók a csuda dolgokat, mellyeket cselekedett vala, és hallották * vonla a gyermekeket kiáltani a templomban, és ezt mondani: Légy segitségül Isten a Dávid fijának! megharaguvának.

16.És mondának néki: Hallod é a mit ezek mondanak? Jézus pedig monda nékik: Jól halom; soha nem olvastátok é ezt? A kicsin és acsecsszopó gyermekek szájok * által végeztek el a dicséretet?

17. És őket elhagyván, kiméne a városból Bethániába, s ott marada szálláson.

18. Reggel pedig a városba * bétérvén, megéhezék.

19. És mikor látott volna egy figefát az út mellett, oda méne a fához, és nem talála semmit azon, hanem csak leveleit; és monda annak: Soha örökké te rajtad ezután gyümölcs ne teremjen: És azonnal megszárada a figefa.

20. Mikor azért ezt látták volna a tanitványok, elcsudálkozának, mondván: Mimódon mindjárt megszárada a figega?

21. Felelvén pedig Jézus, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ha hitetek lejénd, * és nem kételkedtek, nem csak illyen dolgot cselekesztek a minémü esett e figefán; hanem ha ezt mondjátok imez hegynek: Kelj fel, és szökjél a tengerbe: meglészen.

22. És valamit kéréndetek * könyörgéstekben, ha hiéndetek, elveszitek.

23. És mikor ment volna a templomba, a Papifejedelmek és a népnek Vénei hozzá menének, mikor tanitana, és mondának: Micsoda * méltósággal cselekeszek ezeket s ki adt néked e méltóságot?

24. Felelvén pedig Jézus, monda nékik: Én is kérdelek titeket egy dologra, mellyre ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda méltósággal cselekeszem ezeket.

25. A János keresztsége honnét vala, mennyből é vagy emberektől? Amazok pedig magokban illyen módon okoskodnak vala: Ha azt mondjuk hogy mennyből volt, azonnal ezt mondja nékünk: Miért nem hittetek tehát néki?

26. Ha peig ezt mondjuk, hogy emberektől volt: félünk a községtől; mert Jánost mindnyájan ugy tartják mint Prófétát.

27. És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda néki Jézus is: Én sem mondom meg néktek micsoda méltósággal cselekeszem ezeket.

28. Mint tetszik pedig néktek: Egy embernek vala két fija; és járulván az egyikhez, monda: Eredj el fijam, munkálkodjál ma az én szőlőmben.

29. És az felelvén monda: Nem megyek: de azután meggondolván magát, elméne.

30. És a másikhoz járulván, hasonlóképen szóla; és azt felelvén, monda: Én elmegyek Uram! * de nem méne el.

31. E kettő közzűl mellyik cselekedte az attyának akaratját? Mondának néki: Az első. Monda Jézus nékik: Bizony mondom néktek, a fukarok és a parázna asszonyok elővésznek titeket az Istennek országában:

32. Mert eljött hozzátok Keresztelő János, az igazságnak úta, és hivétek néki: a fukarok és a paráznák * hivének néki: Ti pedig, kik ezt láttátok, nem tértetek meg azután, hogy néki hinnétek.

33. Halljatok más példabeszédet: Vala egy gazda ember, ki * plántála szőlőt, és azt gyepüvel körülvevé és abban emele sajtót és épite tornyot, és azt munkásokra bizván, ő maga messze földe méne.

34. És mikor a gyümölcsérésnek ideje eljött volna, elküldé az ő szolgáit a munkásokhoz, hogy a szőlőnek gyümölcsében hoznának;

35. A munkások pedig megfogván az ő szolgáit, némellyet azokban megverének, némellyet * megölének, némellyet pedig megkövezének.

36. Ismét más rendbeli szolgákat bocsáta, többeket az előbbieknél, és azokkal is ugy cselekedék.

37. Utólszor pedig elküldé a maga fiát, mondván: Megbecsülik az én fiamat.

38. A munkások pedig látván a Gazdának fiját, mondának magok közt: Ez az örökös * jertek öljük meg őtet, és foglaljuk el az ő örökségét.

39. És megfogván azt, kiveték a szőlőből, és megölék őtet.

40. Mikor azért megjövénd a szőlőnek Ura, valyon mit cselekeszik azokkal a szölőnek munkásival?

41. És mondának néki: A gonoszokat gonoszul elveszti, az ő szőlőjét pedig más rendbeli munkásoknak adja, kik a szőlőnek gyümölcsét béadják, mikor alkalmatos ideje lészen.

42. Monda nékik Jézus: Soha nem olvastátok é az Irásokban: A melly követ az épitők * megvetettek, az lett a szegeletnek feje. Az Úrtól lett ez, és csudálatos dolgo mi előttünk?

43. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és adatik a Pogánynépnek, hogy annak gyümölcsét teremje.

44. És a ki esik * erre a kőre, megromol; a kire pedig felül # eséndik, elrontja azt.

45. És mikor hallották volna a Papifejedelmek és Farizeusok az ő példabeszédit, megérték hogy ő rólok mondotta volna;

46. És mikor akarnak őtet megfogni, megfélemlének a községtől: mert ugy tartják vala őtet, mint a * Prófétát.