18. RÉSZ.

A kisdedeknek követendő példájok: Az egyházi fenyiték rendeltetése.

Azion órában menének ő hozzá a tanitványok, ezt mondván: Kicsoda * nagyobb a mennyeknek országában?

2. És mikor egy kis gyermeket szólitott volna elő Jézus, állatá azt ő eleikbe.

3. És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és ollyanok nem lésztek mint a * kis gyermekek, semmiképen nem mentek bé a mennyeknek országába.

4. Valaki azért megalázza magát mint e kis gyermek, az a mennyeknek országában a legnagyobb.

5. És valaki egy illyen gyermeknek gondját felveszi az én nevemben, nékem veszi fel gondomat.

6. Valaki pedig * megbotránkoztat valamellyet a kicsinyek közzűl, kik én bennem hisznek, jobb volna annak, hogy egy malomkövet kötnének a nyakára, és a tengernek méylségébe vettetnék.

7. Jaj e világnak a botránkozások miatt: Mert szükség hogy legyenek * a botránkozások; de jaj az embernek, a ki által a botránkozás lészen.

8. Hogyha pedig a te kezed vagy lábad azt míveli, hogy * megbotránkozzál, vágd el azokat, és vessed el tőled: jobb néked az életre menned sántán vagy csonkán, hogynem két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vettetned.

9. És ha a te szemed azt míveli, hogy megbotránkozzál, vájd ki azt és vesd el tőled; jobb néke egy szemmel menned az életre, hogynem két szuemmel vettetned a gyehennának tüzére.

10. Meglássátok, hogy valamellyet e kicsinyek közzűl meg ne utáljatok: mert mondom néktek, hogy ezeknek * Angyalai, mennyországban mindnekor látják az én mennyei Atyámnak orczáját.

11. Mert az embernek Fija azért jött, hogy * megtartsa azt, a mi elveszett vala.

12. Mint tetszik néktek: Ha valamelly embernek * száz juha vagyon; és egy elveszénd azok közzűl, nemde nem elmegyen é a hegyre és nem keresi é az elveszett juhot, elhygaván a kilenczven-kilenczet?

13. Hogyha pedig megtalálándja azt, bizony mondom néktek, hohy inkább örül azon, hogynem a kilenczvenkilenczen, mellyek el nem vesztek.

14. Ezenképen nem akaja a ti mennyei Atyátok, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közzűl.

15. Ha pedig vétkezik te ellened a te atyádfia, menj el, és dorgáld meg * őtet csak te közötted és ö közötte; hogyha szódat fogadja, megnyerted a te atyádfiát.

16. Ha pedig szódat nem fogadja, végy melléd még egy vagy két embert, hogy két vagy három * bizonyságnak szájából az egész dolog bizonyosabb legyen.

17. Hogyha azoknak sem fogadja szavokat, mond meg a Gyülekezetnek; hogyha a Gyülekezetnek sem fogadja szavát, legyen te előtted olyan, mint valamelly Pogány * vagy fukar.

18. Bizony mondom néktek: Valakiket megkötöztök a földön: * mennyben is kötözve lészenk: és valakiket megoldoztok e földön, oldozva lésznek mennyben is.

19. Ismét mondom néktek: Ha kettő ti közzületek egy akaraton lészen e földön, minden, valamit kérnek, megadatik nékik az én mennyei Atyámtól;

20. Mert valahol ketten vagy hárman egybegyülnek az én nevemben, ott vagyok ő közöttök.

21. Akkor hozzá menvén Péter, monda: Uram * megbocsássak é az én atyámfiának, valamennyiszer ellenem vétkezik? Megbocsássak é hétszer?

22. Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy hétszer csak, hanem hetvenhétszer is.

23. Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a Királyhoz, ki az ő szolgáival akara számot vetni.

24. És mikor számot kezdett volna vetni, hozának ő elibe egy szolgát, ki adós vala tizezer tálentommal.

25. És mikor az meg nem fizethetne, parancsolá annak Ura, hogy eladnák azt és feleségét, és gyermekeit és mindenét, a mije valaa, hogy az adósság meglenne.

26. Leborulván azért az a szolga könyörög vala az ő Urának, ezt mondván: Uram! muljék el ellenem való haragod, és mindenekről megelégitlek.

27. Könyörülvén azért rajta annak a szolgának Ura, elbocsátá őtet és megengedé néki az adósságot.

28. Kimenvén parig az a szolga, talála egyet az ő szolgatársai közzűl, ki néki adós vala száz pénzzel: és megragadván azt, fojtogatja vala, ezt mondván: Fizesd meg a mivel tartozol!

29. Leborulván azért az ő szolgatársa ő előtte, könyörög vala néki, mondván: Muljék el csak most ellenem való haragod, és mindenekről megelégitlek.

30. Amaz pedig nem akará, hanem elmenvén veté azt a tömlöczbe, mignem megadná az adósságot.

31. Mikor pedig látták volna annak szolgatársai, a mellyek lettek vala, igen megszomorodának, és elmenvén mindeneket eleibe adának az ő Uroknak, a mellyek lettek vala.

32. Akkor előhivatván az ő Ura, monda néki: Gonosz szolga, minden edósságodat megengedém néked, mivelhogy könyörgél nékem.

33. Nem kllet é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, miképne én is könyörültem rajtad?

34. És megharagudván az ő Ura, adá azt a hóhérok kezekbe, mignem mind megadná, a mivel néki tartoznék.

35. Ezenképen cselekeszik az én mennybéli atyám is veletekm ha meg nem * bocsátja kiki az ő attyafiának ellene való vétkét szive szerint.