12. RÉSZ.

Krisztus Ura a Szombatnak. Száradott kezü és egy ördöngös meggyógyittatnak. Farizeusok káromlások. Jó és rothadt fa. Jónás példája.

Az időben megyen vala Jézus Szombatnapon a * vetések között, az ő tanitványai pedig, mivelhogy megéheztek vala, kezdék # szaggatni a buzafejeket, és azokat enni;

2. A Farizeusok pedig mikor ezt látták volna, mondának néki: Ímé a te tanitványid azt cselekeszik, a mit nem szabad Szombaton cselekedni.

3. Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok é mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett volna ő és a kik vele valának?

4. Mimódon bément az Isten házába és az Isten asztalára tett * szent kenyereket megette, melyeket nem vala szabad néki megenni, sem azoknak kik ő vele valának, hanem csak a # Papoknak.

5. Vagy nem olvastátok é a törvényben hogy Szombatnapon a Papok a templomban a Szombatot * megtörik és nem vétkeznek?

6. Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb vagyon itt.

7. Ha tudnátok mincsoda ez: irgalmasságot * kivánok és nem áldozatot; nem kárhoztattátok volna ez ártatlanokat;

8. Mert a Szombatnak is * Ura az embernek Fija.

9. És elmenvén onnét, méne az ő zsinagógájokba;

10. És ímé vala ott egy megszáradott kezü ember, és megkérdék őtet, mondván: Szabad é Szomobatnapon gyógyitani? csak hogy * vádolhatnák őtet.

11. Ő pedig monda nékik: Kicsoda az ti közzűletek, a ki, ha egy juha vagyon, és az Szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja onnét azt?

12. Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál? Szabad azért Szombatnapokon jót cselekedni.

13. Akkor monda Jézus az embernek: Nyujtsd ki a te kezedet. És azonnal kinyujtá; és olyan éppé lőn mint a másik.

14. A Farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ő ellene, hogy őtet * elvesztenék.

15. Jézus pedig ezt mikor megérette volna, elméne onnét, és követé őtet nagy sokaság, s mind azokat meggyógyitja vala.

16. És fenyegeti vala őket, hogy őtet ki ne jelentenék.

17. Hogy bételjesedjék a mit mondott volt Ésaiás Próféta, ki igy szólott:

18. Ímé az én szolgám, a kit én választottam; az én szerelmesem, kiben az én lelkem megnyugoszik; az én lelkemet adom ő belé és a Pogánynépeknek prédikál itételet.

19. Nem verseng és nem kiált, és nem hallja senki az utczákon az ő szavát.

20. A megtörődött nádat nem rontja el, és a füstölgő gyertyabelet nem oltja el; mignem itéletet tészen diadalommal.

21. És az ő nevében biznak a * Pogányok.

22. Akkor hozának ő eleibe egy ördöngös vakot * és némát: és meggyógyitá azt, annyira hogy a ki vak és néma vala, látna és szólna.

23. És elálmélkodék az egész sokaság, és ezt mondja vala: Nemde nem ez é Dávidnak ama Fija.

24. A Farizeusok pedig mikor ezt hallották volna, mondának: Ez nem egyéb által, hanem az ördögök Fejedelme által, a Belzebub * által üzi ki az ördögöket.

25. Jézus pedig mikor azoknak gondolatjokat * tudná, monda nékik: Minden ország, valamely magában meghasonlik, elpusztul, és egy város is vagy háznép, a mely meghasonlik magában, meg nem maradhat.

26. Ha pedig a Sátán a Sátánt üzi ki, ő magában meghasonlott: mimódon állhat meg tehát az ő országa!

27. És ha én Belzebub által üzöm ki az ördögöket, a ti fijaitok ki által üzik ki azokat? Azért ők itélnek meg titeket.

28. Hogyha pedig az Isten Lelke által üzöm ki az ördögöket, tehát elérkezett hozzátok az Isten országa.

29. Mert mimódon mehet bé valaki a hatalmasnak * házába és mimódon vethet zsákmányt marhájában, hanem ha először a hatalmast megkötözi; ugy vethet zsákmányt annak házabeli marhájában?

30. A ki én velem * nincsen, én ellenem vagyon az, és a ki én velem együtt nem takar, tékozol az.

31. Annakokáért mondom néktek, hgoy minden bün és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a * Szent Lélek ellen való káromlás nem bocsáttatik meg az embereknek.

32. És valaki szólánd az embernek Fija ellen, megbocsáttatik néki; de valaki szólánd a Szent Lélek ellen, nem bocsáttatik meg néki sem e világon, sem a máson.

33. Vagy legyetek jó fák, * és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek rothadt fák, és teremjetek hitvány gyümölcsöt: mert a gyümölcsről esmértetik meg a fa.

34. Mérges kigyók * nemzetségei mimódon szólhattok jókat, ha gonoszok vagytok: mert a szivnek teljességéből szól a száj.

35. A jó * ember az ő szivének jó kincséből hoz elő jókat; és a gonosz ember az ő szivének gonosz kincséből hoz elő gonoszokat.

36. De mondom néktek: Akármi hivalkodó * beszédet szóljanak az emberek, számot adnak arról az itélet napján;

37. Mert a te beszédidből esmértetel igaznak, és a te beszédidből esmértetel hamisnak.

38. Akkor felelének némellyek néki az Irástudók és a Farizeusok közzűl, mondván: Mester, akarnánk te tőled * látni valami jelt.

39. Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván, de nem adatik néki egyéb jel, hanem Jónás Prófétának ama jel.

40. Mert miképen Jónás * három éjjel és három nappal volt a czethalnak gyomrában: azonképen az embernek fija, három éjjel és három nappal lészen a földnek gyomrában.

41. A Ninivébeliek az itélet napján feltámadnak e nemzetséggel egybe, és kárhoztatják ezt, hogy ők megtértek a Jónás prédikálására, * és imé # nagyobb vagyon ez helyen Jónásnál.

42. A Délnek Királyné * asszonya felkél az itélet napján e nemzetséggel egybe, és kárhoztatja ezt, hogy ő a földnek határiból eljött, hogy hallaná a Salamon # bölcseségét, és imé nagyobb vagyon ez helyen Salamonnál.

43. Mikor pedig a tisztátalan * lélek kimegyen valakiből, jár száraz helyeken keresvén nyugodalmat, és nem talál:

44. Akkor ezt mondja: Megtérek az én házamba, a honnét kijöttem: és mikor oda megyen találja azt üresen, szépen megseperve és ékesitve.

45. Akkor elmegyen és vészen maga mellé más hétlelkeket, gonoszbakat ő magánál és bémenvén lakoznak ott; és lészen annak az embernek utolsó állapotja gonoszabb * az elsőnél: Igy lészen dolga e gonsoz nemzetségnek is.

46. Mikor peig még szólna a sokaságnak, imé * az ő annya és attyafiai állanak vala kivül, akarván ő vele szólni.

47. És monda néki egy ember: Imé a te anyád és atyádfiai ottkin állanak, és te veled akarnak beszélni.

48. És ő felelvén, monda annak, a ki néki ezt mondotta vala: Kicsoda az én anyám, és kicsodák az én atyámfiai?

49. És kinyujtván kezét az ő tanitványira, mona: Ímé ezek az én anyám, és az én atyámfiai;

50. Mert valaki az én mennyei Atyámnak akaratját cselekeszi, az nékem az én atyámfia, néném és anyám.