8. RÉSZ.
Egy bélpoklos, a Százados szolgája. Péter napa meggyógyittatik; egy
Irástudó Krisztust akarja követni; tengeri háború csendesittetik: a kiüzött
ördögök mennek a disznókba.
Mikor leszállott volna Jézus hegyről, követé őtet nagy sokaság.
2. És ímé egy * bélpoklos eljövén térdre esék ő előtte, és monda:
Uram: ha akarod # megtisztithatsz engemet.
3. És kezét Jézus kinyujtván, illeté őtet, és monda: Akarom,
tisztulj meg. Azon órában azért eltisztula annak poklossága.
4. Akkor monda neki Jézus: Meglásd, hogy senkinek ne * mondjad;
hanem menj el, mutasd meg magadat a Papnak, és vidd fel az ajándékot, mellyet
parancsolt Mózes, hogy az legyen nékik bizonyságul.
5. Bémenvén pedig Jézus Kapernaumba, hozzá méne a Százados, kérvén
őtet.
6. És ezt mondván: uram! az én szolgám otthon mintegy elvettetett
fekszik gutaütésben, és felette igen gyötrettetik.
7. Akkor monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyitom őtet.
8. És felelvén a Százados, monda; Uram! nem vagyok én arra méltó,
hogy az én házamba jöjj, hanem csak * szóval parancsolj és meggyógyul az én
szolgám.
9. Mert én is Fejedelemség alá vettetett ember vagyok, és vagynak
az én hadnagyságom alatt vitézek; és ha ezt mondom egyiknek: Eredj el,
elmegyen; és a másiknak mondom: Jöszte, eljő, és ha mondom szolgámnak: Ezt
mívled, azt míveli.
10. ezeket pedig mikor * hallotta volna Jézus elcsudálkozék, és
monda az őtet körülvetőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráel népe között is
nem találtam ilyen nagy hitet.
11. De mondom néktek, hogy sokan eljőnek * napkeletről és
napnyugotról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a
mennyországban.
12. Ez országnak pedig fijai kivettetnek a kivül való sötétségre,
holott lészen * sirás és fogaknak csikorgatások.
13. És monda Jézus a Századosnak: Eredj el, és a te hited szerint
legyen néked. És meggyógyula annak * szolgája azon órában.
14. És mikor ment volna Jézus a Péter házába, látá az ő napát
feküdni az ágyban hideglelésben.
15. És illeté * az ő kezét, és elhagyá őtet a hideglelés; és
felkele, és szolgála nékik.
16. És mikor estve volna, hozának * ő hozzá sok ördöngösöket, és
csak beszédével kiüzi vala a tisztátalan lelkeket, és minden betegeket gyógyit
vala.
17. Hogy bételjesednék a mi t Ésaiás Próféta mondott vala, * igy
szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és a mi betegségünekt ő hordozta.
18. Mikor pedig látta volna Jézus e nagy sokaságot maga körül,
parancsolá a hallgatóknak, hogy a Tibériás tengerének tulsó partjára mennének.
19. És mikor járult volna Jézushoz egy Írásmagyarázó, * monda néki:
Mester! én te utánnad megyek valahová mégy.
20. És monda Jézus néki: A rókáknak barlangjok vagyon, az égi
madaraknak fészkeke; de az ember * Fijának nincsen, fejét holott lehajtsa.
21. Más az ő tanitványai közzűl monda néki: Uram! engedd meg hogy
először menjek el, és temessem el az én atyámat.
22. Jézus pedig monda néki: Kövess engemet: hadd temessék el a
halottak az ő halottjaikat.
23. És * mikor ő a hajóba ült volna, követék őtet az ő tanitványai.
24. És ímé nagy háború * támada a tengeren, annyira, hogy a hajó
elborittatnék a haboktól; ő pedig aluszik vala.
25. És a tanitványok hozzá járulván,felkölték őtet, ezt mondván:
uram! tarts meg minket: mert elveszünk.
26. És monda nékik: Mit féltek óh kicsinhitüek? És felkelvén
megdorgálá a szeleket és a tengert; és lőn nagy csendesség.
27. Az emberek pedig elcsudálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy
mind a szelek, mind a tenger engednek néki?
28. És mikor jutott volna ő a tulsó partra, a Gergezenusok
tartományokba; jővének ő eleibe két * ördöngösök, a koporsókból kijövén:
felette igen kegyetlenek, ugy annyira hogy senki az uton el nem mehetne.
29. És ímé kiáltnak vala, mondván: Micsoda társalkodásunk vagyon
nékünk te veled Jézus Istennek Fija? Jöttél ide hogy minket gyötrenél idő
előtt.
30. És vala távol ő tőlök sok disznóknak serege, melly ott eszik
vala.
31. Az örödögök pedig kérik vala őtet, mondván: Ha kiüzsz minket;
engedd meg nékünk, hogy menjünk ama disznóknak seregekbe.
32. És monda nékik: Menjetek el: Azok pedig kimenvén, menének a
disznóknak sregekbe; és ímé az egész sereg disznó, nagy magas helyről
nyakrafőre a tengerbe rohana, és a vizbe hala.
33. A pásztorok pedig elfutának, és a városba bémenvén, hirré adák
mind ezeket, és az ördöngösökkel mit cselekedett volna.
34. És ímé mind az egész város kiméne Jézus eleibe: és mikor látták
volna őtet, kérék hogy az ő határokból kimenne.