8. RÉSZ.

Egy bélpoklos, a Százados szolgája. Péter napa meggyógyittatik; egy Irástudó Krisztust akarja követni; tengeri háború csendesittetik: a kiüzött ördögök mennek a disznókba.

Mikor leszállott volna Jézus hegyről, követé őtet nagy sokaság.

2. És ímé egy * bélpoklos eljövén térdre esék ő előtte, és monda: Uram: ha akarod # megtisztithatsz engemet.

3. És kezét Jézus kinyujtván, illeté őtet, és monda: Akarom, tisztulj meg. Azon órában azért eltisztula annak poklossága.

4. Akkor monda neki Jézus: Meglásd, hogy senkinek ne * mondjad; hanem menj el, mutasd meg magadat a Papnak, és vidd fel az ajándékot, mellyet parancsolt Mózes, hogy az legyen nékik bizonyságul.

5. Bémenvén pedig Jézus Kapernaumba, hozzá méne a Százados, kérvén őtet.

6. És ezt mondván: uram! az én szolgám otthon mintegy elvettetett fekszik gutaütésben, és felette igen gyötrettetik.

7. Akkor monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyitom őtet.

8. És felelvén a Százados, monda; Uram! nem vagyok én arra méltó, hogy az én házamba jöjj, hanem csak * szóval parancsolj és meggyógyul az én szolgám.

9. Mert én is Fejedelemség alá vettetett ember vagyok, és vagynak az én hadnagyságom alatt vitézek; és ha ezt mondom egyiknek: Eredj el, elmegyen; és a másiknak mondom: Jöszte, eljő, és ha mondom szolgámnak: Ezt mívled, azt míveli.

10. ezeket pedig mikor * hallotta volna Jézus elcsudálkozék, és monda az őtet körülvetőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráel népe között is nem találtam ilyen nagy hitet.

11. De mondom néktek, hogy sokan eljőnek * napkeletről és napnyugotról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyországban.

12. Ez országnak pedig fijai kivettetnek a kivül való sötétségre, holott lészen * sirás és fogaknak csikorgatások.

13. És monda Jézus a Századosnak: Eredj el, és a te hited szerint legyen néked. És meggyógyula annak * szolgája azon órában.

14. És mikor ment volna Jézus a Péter házába, látá az ő napát feküdni az ágyban hideglelésben.

15. És illeté * az ő kezét, és elhagyá őtet a hideglelés; és felkele, és szolgála nékik.

16. És mikor estve volna, hozának * ő hozzá sok ördöngösöket, és csak beszédével kiüzi vala a tisztátalan lelkeket, és minden betegeket gyógyit vala.

17. Hogy bételjesednék a mi t Ésaiás Próféta mondott vala, * igy szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és a mi betegségünekt ő hordozta.

18. Mikor pedig látta volna Jézus e nagy sokaságot maga körül, parancsolá a hallgatóknak, hogy a Tibériás tengerének tulsó partjára mennének.

19. És mikor járult volna Jézushoz egy Írásmagyarázó, * monda néki: Mester! én te utánnad megyek valahová mégy.

20. És monda Jézus néki: A rókáknak barlangjok vagyon, az égi madaraknak fészkeke; de az ember * Fijának nincsen, fejét holott lehajtsa.

21. Más az ő tanitványai közzűl monda néki: Uram! engedd meg hogy először menjek el, és temessem el az én atyámat.

22. Jézus pedig monda néki: Kövess engemet: hadd temessék el a halottak az ő halottjaikat.

23. És * mikor ő a hajóba ült volna, követék őtet az ő tanitványai.

24. És ímé nagy háború * támada a tengeren, annyira, hogy a hajó elborittatnék a haboktól; ő pedig aluszik vala.

25. És a tanitványok hozzá járulván,felkölték őtet, ezt mondván: uram! tarts meg minket: mert elveszünk.

26. És monda nékik: Mit féltek óh kicsinhitüek? És felkelvén megdorgálá a szeleket és a tengert; és lőn nagy csendesség.

27. Az emberek pedig elcsudálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki?

28. És mikor jutott volna ő a tulsó partra, a Gergezenusok tartományokba; jővének ő eleibe két * ördöngösök, a koporsókból kijövén: felette igen kegyetlenek, ugy annyira hogy senki az uton el nem mehetne.

29. És ímé kiáltnak vala, mondván: Micsoda társalkodásunk vagyon nékünk te veled Jézus Istennek Fija? Jöttél ide hogy minket gyötrenél idő előtt.

30. És vala távol ő tőlök sok disznóknak serege, melly ott eszik vala.

31. Az örödögök pedig kérik vala őtet, mondván: Ha kiüzsz minket; engedd meg nékünk, hogy menjünk ama disznóknak seregekbe.

32. És monda nékik: Menjetek el: Azok pedig kimenvén, menének a disznóknak sregekbe; és ímé az egész sereg disznó, nagy magas helyről nyakrafőre a tengerbe rohana, és a vizbe hala.

33. A pásztorok pedig elfutának, és a városba bémenvén, hirré adák mind ezeket, és az ördöngösökkel mit cselekedett volna.

34. És ímé mind az egész város kiméne Jézus eleibe: és mikor látták volna őtet, kérék hogy az ő határokból kimenne.