7. RÉSZ.
Nem kell itélni, s a mi szent az ebeknek adni: szoros és széles
kapu: hamis Próféták: a kősziklán és fövenyen épittetett ház.
Ne * itéljetek, hogy ti is ne itéltessetek;
2. Mert a minémü itélettel itéltek, ollyannal itéltettek: és a
minémü * mértékkel mértek, ollyannal mérnek néktek.
3. Miért nézed pedig a szálkát, a melly vagyon a te atyádfiának *
szemében, a gerendát pedig, melly a te szemedben vagyon, nem vészed eszedbe?
4. Vagy mimódon mondhatod atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát
szemedből, ha a te szemedben gerenda vagyon?
5. Te képmutató, vesd ki először azt a gerendát a te szemedtől, és
azután gondolj arra, hogy a szálkát a te atyádfia szeméből kivessed.
6. Ne adjátok azt, a mi * szent, az ebeknek, se a disznók eleikbe
ne hányjátok a ti drága gyöngyeiteket; hogy azokat meg ne tapodják lábaikkal,
és reátok fordulván meg ne szaggassanak titeket.
7. Kérjétek, * és megadatik néktek: keressétek, és megtaláljátok;
zörgessetek, és megnyittatik néktek.
8. Mert minden kérő * megnyeri azt a mit kér; és a kereső
megtalálja a mit keres; és a zörgetőnek megnyittatik.
9. Mert kicsoda ti közzűletek az ember, ki az ő fijának követ *
adjon, ha ő tőle kenyeret kér?
10. És ha halat kér, valyon kigyót ád é néki?
11. Hazért ti gonoszok lévén, a ti fijaitoknak tudtok jó
ajándékokat adni, mennyivel inkább a ti mennyei Atyátok ád * jókat azoknak, a
kik ő tőle kérik?
12. Valamit akartok azért hogy cselekedjenek az emberek ti veletek,
* azont cselekedjétek ti is azokkal; mert ez a Törvény, és a Próféták.
13. Menjetek bé az örök életre, a * szoros kapun: mert tágas kapu
az és széles út, a melly veszedelemre viszen, és sokan vagynak, kik azon
járnak.
14. Mert szoros kapu és keskeny * út,a melly viszen az életre, és
kevesen vagynak azok, a kik azt megtalálják.
15. Őrizzétek magatokat a hamis Prófétáktól, kik hozzátok jőnek *
juhoknak ruhájokban, de belől ragadozó farkasok.
16. Az ő gyümölcseikről * esméritek meg őket; valyon szednek é a
tövisről szőlőt, vagy a bojtorjánról figét?
17. E képen minden jó fa jó gyümölcsöket terem: a megveszett fa
pedig hitvány gyümölcsöket terem.
18. Nem teremhet a jó fa * hitvány gyümölcsöket, sem a megveszett
fa jó gyümölcsöket nem teremhet.
19. Valamelly fa nem terem jó gyümölcsöt; * kivágattatik, és a
tüzre vettetik.
20. Azért az ő gyümölcseikről esméritek meg őket.
21. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen * bé
mennyországba, hanem a ki cselekeszi az én mennyei Atyámnak akaratját.
22. Sokan mondják nékem ama * napon: Uram! Uram! nemde nem a te
nevedben tanitottunk é, és nem a te nevedben üztünk é ördögöket, és a te
nevedben sok hatalmas dolgokat nem cselekedtünk é?
23. Akkor pedig vallást tészek nékik: Soha nem esmértelek *
titeket, távozzatok el én tőlem álnokságnak cselekedői.
24. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és azokat megtartja:
hasonlitom azt a bölcs emberhez, ki az ő házát épitette a * kősziklán.
25. Mert eljött az eső, eljött az árviz és eljöttek a szelek,
megütköztek a házba; de nem romlott el: mert kősziklán épittetett.
26. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és azokat meg nem
tartja: hasonlatos lészena bolond emberhez, ki az ő házát épitette fövenyen.
27. Mert eljött az eső, eljött az árviz, eljöttek a szelek,
megütköztek a házba, és elromlott; és annak romlása lett nagy.
28. És mikor elvégezte volna Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a
* sokaság az ő tudományán.
29. Mert tanitja vala őket nagy méltósággal, és nem ugy mint az
Irástudók.