7. RÉSZ.

Nem kell itélni, s a mi szent az ebeknek adni: szoros és széles kapu: hamis Próféták: a kősziklán és fövenyen épittetett ház.

Ne * itéljetek, hogy ti is ne itéltessetek;

2. Mert a minémü itélettel itéltek, ollyannal itéltettek: és a minémü * mértékkel mértek, ollyannal mérnek néktek.

3. Miért nézed pedig a szálkát, a melly vagyon a te atyádfiának * szemében, a gerendát pedig, melly a te szemedben vagyon, nem vészed eszedbe?

4. Vagy mimódon mondhatod atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát szemedből, ha a te szemedben gerenda vagyon?

5. Te képmutató, vesd ki először azt a gerendát a te szemedtől, és azután gondolj arra, hogy a szálkát a te atyádfia szeméből kivessed.

6. Ne adjátok azt, a mi * szent, az ebeknek, se a disznók eleikbe ne hányjátok a ti drága gyöngyeiteket; hogy azokat meg ne tapodják lábaikkal, és reátok fordulván meg ne szaggassanak titeket.

7. Kérjétek, * és megadatik néktek: keressétek, és megtaláljátok; zörgessetek, és megnyittatik néktek.

8. Mert minden kérő * megnyeri azt a mit kér; és a kereső megtalálja a mit keres; és a zörgetőnek megnyittatik.

9. Mert kicsoda ti közzűletek az ember, ki az ő fijának követ * adjon, ha ő tőle kenyeret kér?

10. És ha halat kér, valyon kigyót ád é néki?

11. Hazért ti gonoszok lévén, a ti fijaitoknak tudtok jó ajándékokat adni, mennyivel inkább a ti mennyei Atyátok ád * jókat azoknak, a kik ő tőle kérik?

12. Valamit akartok azért hogy cselekedjenek az emberek ti veletek, * azont cselekedjétek ti is azokkal; mert ez a Törvény, és a Próféták.

13. Menjetek bé az örök életre, a * szoros kapun: mert tágas kapu az és széles út, a melly veszedelemre viszen, és sokan vagynak, kik azon járnak.

14. Mert szoros kapu és keskeny * út,a melly viszen az életre, és kevesen vagynak azok, a kik azt megtalálják.

15. Őrizzétek magatokat a hamis Prófétáktól, kik hozzátok jőnek * juhoknak ruhájokban, de belől ragadozó farkasok.

16. Az ő gyümölcseikről * esméritek meg őket; valyon szednek é a tövisről szőlőt, vagy a bojtorjánról figét?

17. E képen minden jó fa jó gyümölcsöket terem: a megveszett fa pedig hitvány gyümölcsöket terem.

18. Nem teremhet a jó fa * hitvány gyümölcsöket, sem a megveszett fa jó gyümölcsöket nem teremhet.

19. Valamelly fa nem terem jó gyümölcsöt; * kivágattatik, és a tüzre vettetik.

20. Azért az ő gyümölcseikről esméritek meg őket.

21. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen * bé mennyországba, hanem a ki cselekeszi az én mennyei Atyámnak akaratját.

22. Sokan mondják nékem ama * napon: Uram! Uram! nemde nem a te nevedben tanitottunk é, és nem a te nevedben üztünk é ördögöket, és a te nevedben sok hatalmas dolgokat nem cselekedtünk é?

23. Akkor pedig vallást tészek nékik: Soha nem esmértelek * titeket, távozzatok el én tőlem álnokságnak cselekedői.

24. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és azokat megtartja: hasonlitom azt a bölcs emberhez, ki az ő házát épitette a * kősziklán.

25. Mert eljött az eső, eljött az árviz és eljöttek a szelek, megütköztek a házba; de nem romlott el: mert kősziklán épittetett.

26. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és azokat meg nem tartja: hasonlatos lészena bolond emberhez, ki az ő házát épitette fövenyen.

27. Mert eljött az eső, eljött az árviz, eljöttek a szelek, megütköztek a házba, és elromlott; és annak romlása lett nagy.

28. És mikor elvégezte volna Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a * sokaság az ő tudományán.

29. Mert tanitja vala őket nagy méltósággal, és nem ugy mint az Irástudók.