11. RÉSZ.

Elpusztulása Zsidóországnak a Rómaiak által: a nép Pásztorinak különbözőségek.

Nyisd meg a te kapuidat Libánusnak hegye, hogy a tüz megeméssze a te czédrusfáidat.

2. Ordits te jegenyefa: mert leesett a czédrusfa: mert a fő népek elhullottak: orditsatok Básánnak tölgyfái: mert levágattatott az erős erdő!

3. A pásztorok orditásoknak szava hallattatik; mert elkölt az erősségek; az oroszlánok orditásoknak szava hallattatik; mert elpusztult a Jordánnak kevélysége.

4. Így szól az én Uram Istenem: Legeltessed az én megnyomorittatott juhaimat.

5. Mellyeket az ő rajtok uralkodók megölnek, és azt állitják, hogy * nem vétkeznek, és a kik őket eladják pénzen, ezt mondják: Áldott az Úr: mert meggazdagodtam! és a kik azokat legeltetik, semmit nékik nem kedveznek.

6. Mert nem cselekeszem többé kegyyelmesen e földnek lakosival, ezt mondja az Úr: Hanem ímé én adok minden embert az ő felebarátja kezébe, és az ő Királya kezébe, és megrontják az ő földöket, és nem szabaditom meg őket azoknak kezekből.

7. Azért én felvevém * gondviselését a maradék megnyomorittatott juhoknak; tudniillik a nép szegényinek, és választék magamnak két pásztori pálczát, egyikét nevezém szépségnek, a másikat nevezém egyességnek, és ugy legeltettem a juhokat.

8. És egy hónapon három pásztort bocsátottam el tőlök; mert megkeseredék az én lelkem az ő háláadatlanságokon; mivelhogy az ő lelkek is megutála engemet.

9. És mondék: nem őrizlek én titeket; a ki halálra * való haljon meg, és a kinek ki kell vágattatni, vágattassék ki; és a mellyek megmaradnak, egye meg kiki az ő társának húsát.

10. És kezembe vevém az én vesszőmet, a szépség nevüt, és eltörém azt, hogy semmivé tenném az én szövetségemet, mellyet szerzettem vala mind e népekkel.

11. És semmivé lőn az napon: és illyen módon eszekbe vevék a nyájnak szegényei, a kik engemet tisztelnek vala, hogy az Úr dolga volna az.

12. És mondék nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én szolgálatomnak jutalmát; hogyha nem tetszik, hagyjatok békét néki, és harmincz ezüstpénzt * adának bérembe.

13. És monda az Úr nékem: Vesd a fazekasra * e nagy bért; a mellyre engemet becsültek: és vevém a harmincz ezüstpénzt, és vetém az Úr házába, hogy azt a fazekasnak adnák.

14. És eltörém az én másik * pálczámat is, az egyességnek pálczáját, hogy megoszlassam az atyafiúságot Júda és Izráel között.

15. És monda az Úr nékem: Végy immár egy bolond pásztornak való táskát nyakadba.

16. Mert imé én szerzek pásztort e földön, a ki azokat, mellyek a nyájból kiszakadtak, meg nem keresi, a gyengét ölébe nem veszi, a megromlottat meg nem gyógyitja, a melly békével vagyon, azt nem őrizi, a kövérinek húsával lakik, és azoknak körmeiket megrontja.

17. Jaj a haszontalan * pásztornak, a ki elhagyja a nyájat; fegyver következik annak karjára, és jobbszemére: az ő karja megszáradván megszárad, és az ő jobbszeme teljességgel kiapad!