11. RÉSZ.
Elpusztulása Zsidóországnak a Rómaiak által: a nép Pásztorinak
különbözőségek.
Nyisd meg a te kapuidat Libánusnak hegye, hogy a tüz megeméssze a
te czédrusfáidat.
2. Ordits te jegenyefa: mert leesett a czédrusfa: mert a fő népek
elhullottak: orditsatok Básánnak tölgyfái: mert levágattatott az erős erdő!
3. A pásztorok orditásoknak szava hallattatik; mert elkölt az
erősségek; az oroszlánok orditásoknak szava hallattatik; mert elpusztult a
Jordánnak kevélysége.
4. Így szól az én Uram Istenem: Legeltessed az én megnyomorittatott
juhaimat.
5. Mellyeket az ő rajtok uralkodók megölnek, és azt állitják, hogy
* nem vétkeznek, és a kik őket eladják pénzen, ezt mondják: Áldott az Úr: mert
meggazdagodtam! és a kik azokat legeltetik, semmit nékik nem kedveznek.
6. Mert nem cselekeszem többé kegyyelmesen e földnek lakosival, ezt
mondja az Úr: Hanem ímé én adok minden embert az ő felebarátja kezébe, és az ő
Királya kezébe, és megrontják az ő földöket, és nem szabaditom meg őket azoknak
kezekből.
7. Azért én felvevém * gondviselését a maradék megnyomorittatott
juhoknak; tudniillik a nép szegényinek, és választék magamnak két pásztori
pálczát, egyikét nevezém szépségnek, a másikat nevezém egyességnek, és ugy
legeltettem a juhokat.
8. És egy hónapon három pásztort bocsátottam el tőlök; mert
megkeseredék az én lelkem az ő háláadatlanságokon; mivelhogy az ő lelkek is
megutála engemet.
9. És mondék: nem őrizlek én titeket; a ki halálra * való haljon
meg, és a kinek ki kell vágattatni, vágattassék ki; és a mellyek megmaradnak,
egye meg kiki az ő társának húsát.
10. És kezembe vevém az én vesszőmet, a szépség nevüt, és eltörém
azt, hogy semmivé tenném az én szövetségemet, mellyet szerzettem vala mind e
népekkel.
11. És semmivé lőn az napon: és illyen módon eszekbe vevék a
nyájnak szegényei, a kik engemet tisztelnek vala, hogy az Úr dolga volna az.
12. És mondék nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én
szolgálatomnak jutalmát; hogyha nem tetszik, hagyjatok békét néki, és harmincz
ezüstpénzt * adának bérembe.
13. És monda az Úr nékem: Vesd a fazekasra * e nagy bért; a mellyre
engemet becsültek: és vevém a harmincz ezüstpénzt, és vetém az Úr házába, hogy
azt a fazekasnak adnák.
14. És eltörém az én másik * pálczámat is, az egyességnek
pálczáját, hogy megoszlassam az atyafiúságot Júda és Izráel között.
15. És monda az Úr nékem: Végy immár egy bolond pásztornak való
táskát nyakadba.
16. Mert imé én szerzek pásztort e földön, a ki azokat, mellyek a
nyájból kiszakadtak, meg nem keresi, a gyengét ölébe nem veszi, a megromlottat
meg nem gyógyitja, a melly békével vagyon, azt nem őrizi, a kövérinek húsával
lakik, és azoknak körmeiket megrontja.
17. Jaj a haszontalan * pásztornak, a ki elhagyja a nyájat; fegyver
következik annak karjára, és jobbszemére: az ő karja megszáradván megszárad, és
az ő jobbszeme teljességgel kiapad!