2. RÉSZ.
A pogányok hivatala jövendöltetik.
Felemelvén ismét az én szemeimet, láték, és ímé egy férjfiú vala;
kinek kezében vala egy mérő kötél.
2. És mondék: Hová mégy? És felele nékem: Hogy megmérjem *
Jérusálemet! és meglássam mind szélit, mind hosszát.
3. És ímé amaz * Angyal, a ki én velem szól vala, kijöve; és más
Angyal is kijöve annak eleibe.
4. És monda annak: Fuss el, szólj e gyermeknek, mondván:
Jérusálemet kerités nélkűl kezdik lakni, az ő benne való embereknek és
barmoknak * sokságok miatt.
5. Én pedig, ezt mondja az Úr, lészek néki tűzfal köröskörűl, és
dicsőségére lészek néki ő közepette.
6. No, no! fussatok ki északnak földéből, ezt mondja az Úr;
mivelhogy az égnek négy széle felé elhánytalak titeket, ezt mondja az Úr.
7. Oh Sion, szabaditsd ki te is magadat, ki lakozol a Bábel * leányánál.
8. Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: A dicsőség után elküld engem a
pogányokhoz, kik titeket megfosztottak: mert a ki titeket bánt, az ő szeme *
fényét bántja.
9. Mert ímé én felemelem az én kezemet ő ellenek, és lésznek önnön
szolgáiknak prédájokká: és megtudjátok: hogy a Seregeknek Ura bocsátott
engemet.
10. Örülj és örvendezz Sion leánya; mert ímé én * elmegyek és #
lakozom te közötted, ezt mondja az Úr.
11. Ez sok pogánynépek adják az napon magokat az Úrhoz, és lésznek
én népem; és mikor lakozom te közötted, akkor megtudod, hogy a Seregeknek Ura
küldött engemet tehozzád.
12. És örökségűl birja * az Úr Júdát az ő örökségét a szent földön,
és ismét magához veszi Jérusálemet.
13. Hallgasson minden test az Úr előtt: mert felkél az ő szentséges
lakhelyéből.