2. RÉSZ.

A pogányok hivatala jövendöltetik.

Felemelvén ismét az én szemeimet, láték, és ímé egy férjfiú vala; kinek kezében vala egy mérő kötél.

2. És mondék: Hová mégy? És felele nékem: Hogy megmérjem * Jérusálemet! és meglássam mind szélit, mind hosszát.

3. És ímé amaz * Angyal, a ki én velem szól vala, kijöve; és más Angyal is kijöve annak eleibe.

4. És monda annak: Fuss el, szólj e gyermeknek, mondván: Jérusálemet kerités nélkűl kezdik lakni, az ő benne való embereknek és barmoknak * sokságok miatt.

5. Én pedig, ezt mondja az Úr, lészek néki tűzfal köröskörűl, és dicsőségére lészek néki ő közepette.

6. No, no! fussatok ki északnak földéből, ezt mondja az Úr; mivelhogy az égnek négy széle felé elhánytalak titeket, ezt mondja az Úr.

7. Oh Sion, szabaditsd ki te is magadat, ki  lakozol a Bábel * leányánál.

8. Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: A dicsőség után elküld engem a pogányokhoz, kik titeket megfosztottak: mert a ki titeket bánt, az ő szeme * fényét bántja.

9. Mert ímé én felemelem az én kezemet ő ellenek, és lésznek önnön szolgáiknak prédájokká: és megtudjátok: hogy a Seregeknek Ura bocsátott engemet.

10. Örülj és örvendezz Sion leánya; mert ímé én * elmegyek és # lakozom te közötted, ezt mondja az Úr.

11. Ez sok pogánynépek adják az napon magokat az Úrhoz, és lésznek én népem; és mikor lakozom te közötted, akkor megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött engemet tehozzád.

12. És örökségűl birja * az Úr Júdát az ő örökségét a szent földön, és ismét magához veszi Jérusálemet.

13. Hallgasson minden test az Úr előtt: mert felkél az ő szentséges lakhelyéből.