NÁHUM PRÓFÉTA KÖNYVE.
1. RÉSZ.
Az Isten természetiről, s Ninivé ellen szól.
Ninivé város * ellen való terhes Prófétzia: az Elkós városbeli
Náhum látásnak könyve.
2. Nem szenvedhetője az Isten * a bosszúnak, és bosszúálló az Úr,
bosszúálló, mondom, az Úr és buzgó haragú; bosszút áll az Úr az ő ellenségin,
és megtartja haragját az ő ellenségei ellen.
3. Az Úr nagy * türhető és nagy hatalmú, ki a bünt büntetés nélkül
semmiképen nem hagyja: az Úrnak úta nagy szélvészben és forgószélben vagyon, és
a felhők az ő lábainak porok.
4. Ki a tengert megfeddi és * megszáraztja azt és minden
folyóvizetkeet # megszárazt, a Básán és a Kármel megerőtlenül, és a Libánusnak
virága meghervad.
5. A hegyek * megrendelünek ő előtte és a halmok megszakadoznak; a
föld ég az ő szine előtt, e földnek kereksége is, és mind azok, kik azon
laknak.
6. Az ő haragja előtt ki állhat meg? és kicsoda állhatja meg az ő
barlangjának búsulását? Az ő búsulása kiomol mint a tűz, a kősziklák
megrepedeznek ő előtte.
7. Jó az Úr és a szorongatásnak * napján erőssége: és nem hagyja
azokat, a kik ő benne biznak.
8. És mintegy árvizzel általmenvén, végét éri annak a földnek, és
az ő ellenségit setétséggel veri meg.
9. Mit gondoltok az Úr ellen? megemészt ő titeket; nem lészen
kétszer veszedelmetek.
10. Mert a szövevényes tövisekhez, és az ő italokkal
megrészegültekhez elérkezik az Úr bosszúállása, megemésztetnek mint a száraz
pozdorja mindenestől fogva.
11. Te belőled származott, a ki az Úr ellen gonosz tanácsot tartott
az álnok tanácsadó.
12. Igy szól az Úr: Ha békességben vagynak is, akármelly sokan
legyen is: elvesznek, és általmegyen az Úr rajtok; jóllehet megostoroztalak
tégedet én népem, de többé nem ostorozlak.
13. Mert most immár elvészem az ő igáját rólad, és a te köteleidet
elszaggatom.
14. És azt végezte az Úr te felőled, hogy ezután emlékezeted is
elvesszen: a te Istenidnek templomokból kivesztem a faragott és öntetett
bálványt; ott helyheztetem koporsódat: mert átkozott vagy.
15. Ímé a hegyeken vagynak, a hirmondóknak és a békesség *
hirdetőknek lábaik: Szenteljed Júda a te Innepidet, add meg a te háláadó
fogásidat: mert nem megyen többé által # rajtad az istentelen, ki mindenestől
fogva kivágattatik.