2. RÉSZ.
Fenyegeti az álnokokat s kegyetleneket.
Jaj azoknak, kik hamisságot gondolnak, és kik gonoszra szándékoznak
az * ő ágyasházokban, hogy mihelyt megvirrad, azonnal megcselekedjék azt:
mivelhogy arra hatalmok vagyon.
2. És azoknak, a kik ha megszerették a más mezejét, azt azonnal
elragadják; vagy házát, * és azt elviszik: és nyomorgatják az embert az ő
háznépével egybe, az embert és az ő örökségét.
3. Annakokáért ezt mondja az Úr: Ímé én gondolok e háznép ellen
gonoszt, mellyből ki nem vonhatjátok a ti nyakaitokat: és nem jártok kevélyen,
mivelhogy az idő veszedelmes lészen.
4. Az napon példabeszédbe költ titeket a siró, és keservesen sirat,
ezt mondván: Mindenestől fogva elpusztultunk, az én népemnek egyik részét
elköltöztette az Isten! Mimódon foszt meg engemet, és a mi örökségünktől is
elidgenitvén, mimódon osztja el azt?
5. Annakokáért nem lészen ezután, ki az Úrnak Gyülekezetében az
örökséget sorssal elosztaná.
6. Mert azt mondjátok a Prófétának: Ne prófétáljatok: de ugyan
prófétálnak azért; nem * prófétálnak ezeknek és nem esik ő rajtok gyalázat.
7. Óh te, ki Jákób házának mondatol, avagy megszorittatott é az
Úrnak lelke, avagy ezek é az ő cselekedetei, mellyeket ti cselekesztek? avagy
nem használnak é az én beszédim annál, a ki igazán jár?
8. De a melly az előtt én * népem vala, mint ellenségre én reám, #
támadott: ha kinek ruhája vagyon, a palástját is elvonszátok azoktól, a kik
bátorsággal járnak az úton, mintha harczról tértek volna meg.
9. Az én népem özvegyit kiüzitek az ő kedves házokból, és az ő
kisdedeiktől elveszitek az én ajándékomat szüntelen.
10. Keljetek fel azért, és menjetek fel: mert e föld nem *
nyugalmatok néktek, az ő tisztátalanságáért elveszt titeket utolsó
veszedelemmel.
11. Ha valamelly hazug és csalárd * hazud néktek ezt mondván:
Prófétálok néktek a borért vagy részegitő italért; az kedves próféta e népnek.
12. Mindenestől fogva egybegyüjtelek tégedet Jákób, az Izráelnek
maradékát egybe takaritom, egybegyüjtöm azt, mint a Bosrának juhait, mint a
sereg juhot az akolba és zengnek a városok az embereknek sokaságok miatt.
13. Eljő a rontó az ő szemek láttára, kik rontanak, általmenvén a
kapun, a mellyen kimennek: és az ő Királyok ő * előttök fogságra megyen, és az
Úr lészen az ő fejek felett bosszúállásra.