4. RÉSZ.
Jónás haragjáért megfeddetik az Úrtól.
Semmiképen nem tetszék pedig Jónásnak, és megharaguvék.
2. Könyörge azért az Úrnak, és monda: Kérlek Uram, avagy nem ez
vala é az én mondásom, még mikor volnék az én földemben? azért futottam * vala
Társisba: mert tudom vala, hogy te kegyelmes # és irgalmas Isten vagy, nagy
türhető, és nagy irgalmasságu; és a gonosznak elváltoztatója vagy.
3. Most azért, Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tőlem: mert
jobb nékem meghalnom, hogynem élnem!
4. És monda az Úr: Avagy méltán gerjedt é fel a te haragod!
5. Mert kimenvén Jónás a városból, ül vala a város ellenébe
napkelet felől; holott csinált vala magának hajlékot, hogy az alatt ülne
árnyékban mind addig, mig meglátná, mint lenne a városnak dolga.
6. Mert készitett vala az Úr Isten egy tököt, hogy felmenne az a
Jónás hajlékára, hogy árnyékot tartana a Jónás fejének, és megoltalmazná a
hévségnek bántásától, és örüle Jónás a töknek felette igen.
7. Azután szerze az Isten egy férget másodnapon reggel hajnalban,
melly a töknek tövét megrágá, és megasza.
8. És lőn napkeletkor, hogy az Isten napkeleti száraztó szelet
támasztana, és a napnak hévsége megsütné Jónásnak fejét, annyira, hogy
elbádjadna, és kivánna magának halált, ezt mondván: Jobb nékem holtom, hogynem
éltem!
9. És monda az Isten Jónásnak: Valyon méltán haragszol é azért a
tökért? és monda: Méltán cselekszem, hogy haragszom mind halálig!
10. És monda az Úr! Te szánod a tököt, mellyért nem munkálkodtál,
és a mellyet nem neveltél, melly egy éjjel felnevekedett, és más éjjel
elhervadott.
11. És én ne szánnám Ninivét a nagy várost, mellyben több vagyon
tizenkétszer tizezer embernél, kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és
balkezek között, mellyben barom is sok vagyon?