3. RÉSZ.

Az Isten Jónást ismét elküldi a Ninivébeliekhez, kik az ő prédikálására megtérnek.

Szóla az Úr * másodszor Jónásnak, és monda:

2. Kelj fel, menj el Ninivébe ama nagy városba, és prédikáljad abban a mit én néked parancsolok.

3. És felkelvén Jónás: elméne Ninivébe az Úr parancsolatja szerint, (Ninivé pedig felette igen nagy város vala, mellynek kerülete három napi járó föld vala.)

4. És mikor kezdett vona menni Jónás a városban egy napi járó földön, és kiáltott volna, mondván: Még negyven nap vagyon, azután Ninivé elsüllyed!

5. Hivének * a Ninivébeliek az Istennek, és böjtöt hirdetvén, kicsinytől fogva nagyig gyászruhába öltözének.

6. Mert minekutánna e beszéd a Ninivébeli * Királynak fülébe esett volna; felkelvén az ő kiszályiszékiből, letevé az ő királyi ruháját, és gyászruhába öltözvén üle a porban.

7. És parancsola, hogy megkiáltanák Ninivében a Királynak és az ő Főrendeinek akaratjokból, ezt mondván: Se az emberek, se a barmok, ökrök és juhok semmi meg ne kóstoljanak, ne legeltessenek, és vizet ne igyanak;

8. Hanem öltözzenek gyászruhába az emberek a barmokkal egybe; és kiáltsanak az Istenhez erősen: és térjen meg kiki az ő gonosz útáról, és az ő hamisságoktól, melly az ő kezekben vagyon.

9. Ki tudja * talán megtér, és elváltoztatja Isten a gonoszt, hogy elfordulván haragjának búsulásától, el ne vesszünk.

10. Azokáért mikor látta volna az Isten az ő cselekedeteiket, hogy tudniillik megtértek volna az ő gonosz utjokról: elváltoztatá * Isten a gonoszt, mellyel őket megfenyegette vala; és nem veszté el őket.