3. RÉSZ.
Az Isten Jónást ismét elküldi a Ninivébeliekhez, kik az ő
prédikálására megtérnek.
Szóla az Úr * másodszor Jónásnak, és monda:
2. Kelj fel, menj el Ninivébe ama nagy városba, és prédikáljad
abban a mit én néked parancsolok.
3. És felkelvén Jónás: elméne Ninivébe az Úr parancsolatja szerint,
(Ninivé pedig felette igen nagy város vala, mellynek kerülete három napi járó
föld vala.)
4. És mikor kezdett vona menni Jónás a városban egy napi járó
földön, és kiáltott volna, mondván: Még negyven nap vagyon, azután Ninivé
elsüllyed!
5. Hivének * a Ninivébeliek az Istennek, és böjtöt hirdetvén,
kicsinytől fogva nagyig gyászruhába öltözének.
6. Mert minekutánna e beszéd a Ninivébeli * Királynak fülébe esett
volna; felkelvén az ő kiszályiszékiből, letevé az ő királyi ruháját, és
gyászruhába öltözvén üle a porban.
7. És parancsola, hogy megkiáltanák Ninivében a Királynak és az ő
Főrendeinek akaratjokból, ezt mondván: Se az emberek, se a barmok, ökrök és
juhok semmi meg ne kóstoljanak, ne legeltessenek, és vizet ne igyanak;
8. Hanem öltözzenek gyászruhába az emberek a barmokkal egybe; és
kiáltsanak az Istenhez erősen: és térjen meg kiki az ő gonosz útáról, és az ő
hamisságoktól, melly az ő kezekben vagyon.
9. Ki tudja * talán megtér, és elváltoztatja Isten a gonoszt, hogy
elfordulván haragjának búsulásától, el ne vesszünk.
10. Azokáért mikor látta volna az Isten az ő cselekedeteiket, hogy
tudniillik megtértek volna az ő gonosz utjokról: elváltoztatá * Isten a
gonoszt, mellyel őket megfenyegette vala; és nem veszté el őket.