JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE.
1. RÉSZ.
Jónás Isten előtt fut: a tengerbe vettetik.
És szóla az Úr Jónásnak * az Amittai fijának s monda:
2. Kelj fel, menj el Ninivébe * nagy városba; és kiálts az elen:
mert az ő gonoszságok én előmbe felhatott.
3. És felkele Jónás, hogy * szaladna Társisba az Úr elől:
Annakokáért Jáfó városba menvén és ott hajót találván, melly Társisba menne,
megadá a hajóbért, és bészálla a hajóba, hogy ő velek elmennek Társisba az Úr
szine elől;
4. De az Úr támaszta nagy szelet a tengeren, és lőn felette igen
nagy szélvész a tengeren, annyira hogy azt állitanák, hogy a hajó elromlana.
5. És megrémülvén a hajósok, kezdének kiáltani kiki az ő Istenéhez,
és a hajóban való terhet * hányják vala a tengerbe, hogy attól
megkönnyebbitenék: Jónás pedig a hajónak egyik oldalába leszállott vala és
veszteg feküdvén alszik vala.
6. És hozzá menvén a kormányosmester, monda néki: Mi dolog te nagy
alható? Kelj fel, kiálts a te Istenedhez, talán megkegyelmez az az Isten
nékünk, hogy el ne vesszünk.
7. Azután mondának egymásnak: Jer vessünk sorsot, hogy tudhassuk
meg, mi okért szállott e veszedelem reánk? Sorsot vetének azért; a sors pedig
esék Jónásra.
8. És mondának néki: Beszéld meg most nékünk, miért szállott reánk
ez a veszedelm? Micsoda rendbeli ember vagy? és honnan jösz? micsoda a te
hazád? és micsoda nemzetből való vagy?
9. És monda nékik: Zsidó vagyok én, és a mennyeknek Urát Istenét
tisztelem, én a ki a tengert és a szárazt teremtette.
10. Megrettenének azért azok az emberek felette igen, és mondának
néki: Miért mivelte ezt? mert tudják vala azok az emberek, hogy az Úr szine
elől futna, mivelhogy nékik megbeszélette vala.
11. És mondának néki: Mit cselekedjünk te veled, hogy a tenger
megszünjék mi tőlünk? mert a tengernek habjai hova tovább inkább nevekednek
vala.
12. És monda nékik: Fogjatok engem és vessetek a tengerbe, és
megszünik a tenger ti tőletek; mert tudom, hogy én miattam támadott e nagy
háboru ti reátok.
13. És igyekeznek vala azok az emberek, hogy a szárazra
visszahoznák a hajót, de nem lehet vala: mert a tenger habjai inkább-inkább
nevekednek vala ellenek.
14. Kiáltának azért az Úrhoz, mondván: Kérünk téged, Uram, ne
vesszünk el ez embernek lelkéért, és ne büntess meg minket ennek ártatlan
véréét: mert te, Uram, a mint akarod, ugy cselekeszel.
15. És ragadván Jónást veték a tengerbe: ésmegszünék a tenger az ő
háborgatásától.
16. Annakokáért azok az emberek nagy félelemmel félék az Urat, és
áldozatot tőnek, fogadásokat is fogadának az Úrnak.