ABDIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE.

Abdiásnak látása. Ezt mondja az Úr Isten az Edomitákról: * Hirt hallottunk az Úrtól; és hogy a Pogányokhoz követ bocsáttatott, ki ezt mondja: Keljetek fel hogy támadjunk ő ellene haddal.

2. Ímé kicsinnyé tészlek téged a pogánynépek között, és felette utálatos lészesz.

3. A te szived kevélysége csalt meg téged, ki lakozol erős kősziklák között, a te magas lakhelyedben, ezt mondván szivedben: Kicsoda vonna le engem a fölre?

4. De ha felemelkednél is az * égbe mint a keselyü, és ha a csillagok között helyheztetnéd is a te fészkedet: nnét is levetnélek, ezt mondja az Úr.

5. Avagy csak lopók * mentek é te reád? avagy éjszakai tolvajok é? mimódon vágattál azért ki? avagy nem csak annyit loptak volna é, a mennyi nékik elég volt volna? Ha szőlőszedők mentek volna te reád, avagy nem hagytak volna é egynéhány gerézdeket?

6. Mimódon kerestettek meg Ézsaú nemzetségének kincse, melly igen felkerestettek minden ő rejtekhelyei?

7. Határodból is kiüznek téged mind azok, a kikkel frigyet tartottál, megcsalnak tégedet, erőt veszenk rajtad azok, a kikkel most békességes vagy; a kiket te vendéglettél, azok ásnak vermet alád, annyira, hogy ember alig foghatja meg.

8. A vagy nem vesztem é ki az napon a bölcseket Edomból, * ezt mondja az Úr, és az eszességet Ézsaú hegyéről.

9. És megrémülnek a te eerős vitézit, óh Témán: mert kivágattatik minden az Ézsaú heyéről a nagy öldöklés miatt.

10. A te atyádfia ellen Jákób ellen való erőszaktételért * száll te reád szidalom, és kivágattatol mind örökké;

11. Mert ez napon ő vele ellenkezél, a melly napon az idgenek az ő jószágokat elviszik vala, és mikor az idegenek bémenvén az ő kapuin, Jérusálemre sorsot vetnek vala, te is azok közzül egy valál.

12. Azért ne nézzed örömmel a te atyádfia * napját, az ő számkivetésének napját: és ne örülj a Júdának fijain az ő veszedelmeknek napján, és ne nevessed őket az ő szorongattatásoknak napján.

13. Ne menj bé az én népemnek kapuján az ő veszedelmének napján, ne nézzed te is az ő nyavalyáját romlásának idején: és ne nyulj az ő jószágához az ő veszedelmének idején.

14. És ne állj eleibe a törésen, hogy elveszessed azokat, a kik elszaladnának és az ő maradékit ne add kézbe háboruságodnak idején;

15. Mert közel vagyon az Úr napja mind e népek ellen: A mint cselekedéndel mással, * ugy cselekesznek te veled is, a te fejedre tér, a mivel másnak fizettél.

16. Mert mivelhogy ti ittatok az én szent hegyemen, azonképen isznak szüntelen minden * pogánynépek; isznak, mondom, és felhörpögetik az Úr poharát, és ollyanok lésznek, mintha nem voltak volna.

17. A Sion hegyén pedig lészen szabadulás, és lészen szentség, és örökségül birja * a Jákób háza az ő örökségi jószágát.

18. És lészen a Jákób háza mintegy tüz, és a József háza láng, és az Ézsaú háza mint * pozdorja, és megégetik s megemésztetik őket, és nem marad senki az Ézsaú házából: mert az Úr szólott:

19. És örökség szerint birják az Ézsaú hegyének fél felől való részét, és a Filiszteusoknak mező földöket; és birják örökség szerint Efraimnak és Samariának mezeit, és Benjámin Gileádot birja.

20. És az Izráelitáknak számkivetésre vitetett sokságok, a mi volt a Kananeusoké mind Sarfárig: és Jérusálemnek számkivettettei, a mi az ő birodalmoknak határa volt, azt birják örökség szerint, a dél felől való városokkal egybe.

21. És mikor felmenéndenek a szabaditók a Sion hegyére, hogy megitéljék az Ézsaú hegyét, akkor lészen az Úrnak országa!