ABDIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE.
Abdiásnak látása. Ezt mondja az Úr Isten az Edomitákról: * Hirt
hallottunk az Úrtól; és hogy a Pogányokhoz követ bocsáttatott, ki ezt mondja:
Keljetek fel hogy támadjunk ő ellene haddal.
2. Ímé kicsinnyé tészlek téged a pogánynépek között, és felette
utálatos lészesz.
3. A te szived kevélysége csalt meg téged, ki lakozol erős
kősziklák között, a te magas lakhelyedben, ezt mondván szivedben: Kicsoda vonna
le engem a fölre?
4. De ha felemelkednél is az * égbe mint a keselyü, és ha a
csillagok között helyheztetnéd is a te fészkedet: nnét is levetnélek, ezt
mondja az Úr.
5. Avagy csak lopók * mentek é te reád? avagy éjszakai tolvajok é?
mimódon vágattál azért ki? avagy nem csak annyit loptak volna é, a mennyi nékik
elég volt volna? Ha szőlőszedők mentek volna te reád, avagy nem hagytak volna é
egynéhány gerézdeket?
6. Mimódon kerestettek meg Ézsaú nemzetségének kincse, melly igen
felkerestettek minden ő rejtekhelyei?
7. Határodból is kiüznek téged mind azok, a kikkel frigyet tartottál,
megcsalnak tégedet, erőt veszenk rajtad azok, a kikkel most békességes vagy; a
kiket te vendéglettél, azok ásnak vermet alád, annyira, hogy ember alig
foghatja meg.
8. A vagy nem vesztem é ki az napon a bölcseket Edomból, * ezt
mondja az Úr, és az eszességet Ézsaú hegyéről.
9. És megrémülnek a te eerős vitézit, óh Témán: mert kivágattatik
minden az Ézsaú heyéről a nagy öldöklés miatt.
10. A te atyádfia ellen Jákób ellen való erőszaktételért * száll te
reád szidalom, és kivágattatol mind örökké;
11. Mert ez napon ő vele ellenkezél, a melly napon az idgenek az ő
jószágokat elviszik vala, és mikor az idegenek bémenvén az ő kapuin,
Jérusálemre sorsot vetnek vala, te is azok közzül egy valál.
12. Azért ne nézzed örömmel a te atyádfia * napját, az ő
számkivetésének napját: és ne örülj a Júdának fijain az ő veszedelmeknek
napján, és ne nevessed őket az ő szorongattatásoknak napján.
13. Ne menj bé az én népemnek kapuján az ő veszedelmének napján, ne
nézzed te is az ő nyavalyáját romlásának idején: és ne nyulj az ő jószágához az
ő veszedelmének idején.
14. És ne állj eleibe a törésen, hogy elveszessed azokat, a kik
elszaladnának és az ő maradékit ne add kézbe háboruságodnak idején;
15. Mert közel vagyon az Úr napja mind e népek ellen: A mint
cselekedéndel mással, * ugy cselekesznek te veled is, a te fejedre tér, a mivel
másnak fizettél.
16. Mert mivelhogy ti ittatok az én szent hegyemen, azonképen
isznak szüntelen minden * pogánynépek; isznak, mondom, és felhörpögetik az Úr
poharát, és ollyanok lésznek, mintha nem voltak volna.
17. A Sion hegyén pedig lészen szabadulás, és lészen szentség, és
örökségül birja * a Jákób háza az ő örökségi jószágát.
18. És lészen a Jákób háza mintegy tüz, és a József háza láng, és
az Ézsaú háza mint * pozdorja, és megégetik s megemésztetik őket, és nem marad
senki az Ézsaú házából: mert az Úr szólott:
19. És örökség szerint birják az Ézsaú hegyének fél felől való
részét, és a Filiszteusoknak mező földöket; és birják örökség szerint Efraimnak
és Samariának mezeit, és Benjámin Gileádot birja.
20. És az Izráelitáknak számkivetésre vitetett sokságok, a mi volt
a Kananeusoké mind Sarfárig: és Jérusálemnek számkivettettei, a mi az ő
birodalmoknak határa volt, azt birják örökség szerint, a dél felől való
városokkal egybe.
21. És mikor felmenéndenek a szabaditók a Sion hegyére, hogy
megitéljék az Ézsaú hegyét, akkor lészen az Úrnak országa!