2. RÉSZ.

A sáskák leirása: Intés penitentziára, a természet és kegyelembeli áldásoknak igéretei által.

Kürtöljetek * Sionban és kiáltsatok az én szent hegyemen: rémüljenek meg e földnek minden lakói: mert eljött az Úrnak napja, mert közel vagyon.

2. A setétségnek és a homálynak napja, a ködnek és sürü homálynak napja; mint a hajnal ollyan hirtelen kiterül a hegyekre: nagy és rettenetes nép, kihez világ kezdetitől fogva hasonló nem volt s többé sem lészen nemzetségről nemzetségre.

3. Megemésztő tűz lészen ő előtte, és ő utánna égető láng; Júdának földe ollyan ő előtte, mint a paradicsom kerte, de ő utánna pusztulásnak pusztája lészen, s ugyan nem menekedhetik ő meg.

4. Annak tekintete, mint a lovaknak tekintetek, és futosnak mint a lovagok.

5. A hegyek tetején olly zörgéssel ugrándoznak, mint a szekerek zörgése, és mint a pozdorja emésztő lángnak csattogása; mint az ütközetre készült erős nép!

6. A népek elrémülnek tőle, minden orczák elfeketednek tőlök való féltekben.

7. Ollyanok mint az óriások, széllyel futosnak mint az ütközetre való férjfiak, a kőfalra felhágnak, és kiki szabadon jár az ő útán, nem tartoznak meg útjokban.

8. Senki a társát útában nem szorongatja, kiki szabadon jár az ő útában, a fegyver közzé mennek, méeg sem esik seb rajtok.

9. A város szabadon általjárják, a keritésen futosnak, házakat meghágnak, ablakokon bémennek mint a lopó.

10. Reszket a föld ő előtte, és kseregnek az egek; a nap és a hold elfeketednek, és a csillagok megvonszák fényeket.

11. És az Úr szól az ő serege előtt: mert felette igen nagy az ő tábora; mert erős a ki megcselekszi az ő beszédét; Mert nagy az Úrnak napja, és igen * rettenetes, s ki állhatja meg azt?

12. És még szinte most is, ezt mondja az Úr: * Térjetek meg én hozzám teljes szivetek szerint, böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.

13. És szaggassátok sziveteket, nem ruháitokat, és térjetek a ti Uratokhoz Istentekhez: mert ő kegyelemes és irgalmas, késedelmes a haragra, és ngy * kegyelmességü, s megtartozik a büntetéstől.

14. Ki tudja * talán hozzátok tér és megbánja szándékát, és ki tudja, talán áldását hagyja utánna rajtatok, meghagyja a kenyérrel és borral való áldozatot a ti Uratoknak Istenteknek.

15. Kürtöljetek Sionban, * szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyülést.

16. Gyüjtsétek öszve a népet, hirdessetek gyülést, vegyétek mellétek a véneket, vegyétek közzétek az aprócskákat és a csecsszopókat: menjen ki a vőlegény az ő belső * házából, és a menyasszony az ő ágyasházából.

17. A templomnak tornácza között, és az oltár között sirjanak a Papok az Úrnak szolgái, s mondják ezt: Légy kegyelmes Uram a te népedhez, és ne bocsássad szidalomra a te örökségedet, hogy a pogányok ő rajtok uralkodjanak; hogy ne mondják a népek: Hol vagyon * az ő Istenek?

18. És nagy buzgó szeretettel hozzá fogadja az Úr az ő földét, és megkegyelmez az ő népének.

19. És választ tészen néki az Úr, s ezt mondja az ő népének: Imé én adok néktek búzát, mustot és olajt, és megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket a pogányoknak szidalmokra.

20. És az északi népet * messze üzmöm tőletek, puszta és száraz földre szélesztem őtet, a néapkeleti tengerre forditom arczal, és az utolját az utolsó tengrre, felmegyen az ő doha, felmegyen az ő büzi: mert elhitte magát, hogy minden tehető legyen.

21. Ne félj föld népe, hanem örülj és vigadj: mert az Úr nagy készülettel készült a te segitségedre.

22. Ne féljetek mezei vadak: mert a fa gyümölcsét megtermi, a fige és a szőlő kihozza az ő gazdagságát.

23. Ti is Sionnak fijai örvendezzetek és vigadjatok a ti uratokban Istentekben: mert záporesőt szállit le néktek, idején és későn való esőt az első hónapban.

24. És megrakodnak csüreitek búzával, csikorognak a sajtók borral s olajjal.

25. És kipótolom az esztendőket, mellyekben a sáska, * a cserebogár, és a hernyó az életet megették, az én nagy seregem, mellyet reátok küldöttem vala.

26. És szüntelen esztek, és megelégesztek, és dicséritek a ti Uratoknak Istentekneknevét: mert csudaképen cselekedett veletek, és nem marad az én népem szégyenben örökké.

27. És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és én vagyok a ti Uratok Istentek, és nincsen több én nálamnál; és nem pironkodik örökké az én népem.

28. És eztuán lészen ez, hogy kiöntöm az én Lelkemet * minden emberre, és prófétálnak a ti fijaitok és leányitok; a ti véneitek álmokat látnak és a ti ifjaitok látásokat látnak.

29. Sőt még az én szolgáimra és szolgálóleányimra is kiöntöm az én Lelkemet azokon a napokon.

30. És csudákat tészek az egekben és e földön; vért, tüzet és ködoszlopokat.

31. A nap * setétséggé válik, és a hold vérré, minekelőtte eljőr az Úrnak nagy és rettenetes napja.

32. És akkor valaki az Úrnak * nevét segitségre hivja, megszabadul: mert a Sion hegyén és Jérusálemben lészen a szabadulás, mind megigérte az Úr, azaz a # maradékokban, a kiket az Úr hivánd.