11. RÉSZ.
Panaszolkodik és fényegetődzik az Isten.
Mikor még gyermek * vala az Izráel, kedvellém őtet; és Égyiptomból
# hívám ki az én fiamat.
2. Hivák őket; de ők másfelé menének előlök, Baálimnak áldozának,
és a bálványoknak áldozának jóillattal.
3. Én igazgattam az Efraim lábának járását; ölemben * hordoztam
Efraimot; de nem esmérték meg, hogy meggyógyitottam őket.
4. Embereknek kötelével vontam őket hozzám, szeretetnek köteleivel,
és voltam nékik ollyan, mint a kik a jármot a baromnak nyakában megkönnyebbítik,
és ételt adtam nyugalmasan eleikbe.
5. Nem téri vissza Égyiptomnak földébe; de az Assiriai Király *
lészen az ő Királya, azért hogy nem akartak megtérni.
6. És fegyver száll az ő városira, és megemészti az ő zárjait, és
megemészti őket az ő tanácskozásokért.
7. Az én népem megátalkodott * az én tőlem való elszakadásban, nagy
felszóval hivják # őtet, de senki nem indul meg rajta!
8. Miképen cselekedjem veled Efraim? Miképen adjalak kézbe tégedet,
Izráel! Miképen cselekedjem veled ugy, * mint Admával? ugy tegyek é veled mint
Séboimmal? megesett én bennem az én szivem és egyetembe megbántam
igyekezetimet.
9. Nem cselekszem az én haragomnak búsulása * szerint, nem térek
Efraimnak elvesztésére: mert Isten vagyok én és nem ember: Szent te közötted,
és nem megyek bé haraggal a városba.
10. Az Úr útán * járnak, és ő ordit mint az oroszlán: mikor ő
ordit, akkor rettegnek a napnyugotnak lakói.
11. Rettegve jőnek elő, mint a madár Égyiptomból, és mint a galamb
Assiriának földéből: és lakosokká tészem őket az ő házaikban, ezt mondja az Úr!
12. Körülvett engem mintegy megszállott várat Efraim hazugsággal,
és az Izráel háza csalárdsággal; a Júda pedig még uralkodik az Istennel, és a
szentekkel a hivségben megmaradott még.