10. RÉSZ.

Közel a veszedelem a meg nem térökhöz.

Mint a megszedett szőlő, * ollyan az Izráel: gyümölcsöt terem magának, az ő gyümölcsének sokasága szerint megsokasitotta az oltárokat, bőven költött az oltárokra, az ő földöknek bősége szerint, jól tettek a képekkel.

2. Elhasonlott az Istentől az ő szivek, majdan reájok rakodik az ő bünök: ő maga az Isten elrontja az ő oltáraikat, és eltöri az ő bálványaikat.

3. Mert ezennel ő magok kezdik mondani: Nincsen nékünk * Királyunk: mert nem féltünk az Úrtól, és a Király mi jót tehet velünk?

4. Szóval tartották az Istent, hamisan esküdtek, megszegték a * szövetéget, az ő jámborságok ollyan, mint a földnek barázdáiban termett üröm.

5. Bethávennek üszői miatt megrémülnek Samariának lakói: mert megsiratja azt * az ő népe és az ő Papjai, kik annak örülnek: mivelhogy annak dicsősége eltávozik ő tőle.

6. És az is Assiriába vitetik Járeb Királynak ajándékon: szégyent valla Efraim, és megszégyenül Izráel az ő tanácsa miatt.

7. Kivágattatik * Samariának Királya, mint a viz szinén való tajték.

8. És elvesznek Avennek magas helyei, mellyek az Izráelnek gonoszsága; tövis és pogácskóró nevekedik az ő oltáraiknak helyeken: és azt kezdik mondani a hegyeknek: Boritsatok bé * minket! és a halmoknak: Omoljatok mi reánk!

9. Gibeának napjaitól fogya azon bünben voltál Izráel, abban maradtatok meg, nem fogott ő rajtok a * Gibeabeli veszedelem, melly lett az álnokságoknak fijain.

10. Fogadásom * tartja s megrongálom őket, és népek gyülekeznek ő ellenek; még ha két barázdában bészoritkoznak is.

11. Ollyan az Efraim, mint a nyomtatásra szoktatott és azt szerető üsző: de én is az ő kövér nyakán általmentem, lovagolni inditottam Efraimot, a Júda szánt, * Jákób pedig magának boronál.

12. Vessetek igazságot magatoknak, hogy kegyelemnek mértékét arassátok, szántsatok magatoknak * uj ugarat: mert ideje megkeresnetek az Urat mind addig, mig hozzátok jöjjön, és igazságnak esőjét adjon néktek.

13. Istentelenséget szántottatok, és álnokságot * arattatok, hazugságnak gyümölcsét ettétek: mert a te utadban biztál, a te erős népednek sokaságában;

14. Ezokáért zendülés támad a te néped között, és minden te erősséged elpusztittatik, miképen elpusztitá Sálmán a * Beth-Arbelt a harcznak napján: az anya a fiakkal egybe a földhöz veretik.

15. Igy cselekeszik ti veletek Béthel a ti nagy gonoszságtokért: egy hajnalban hirtelen * elvész az Izráel Királya.