4. RÉSZ.
Feddi s inti a népet a sok bűnről.
Halljátok meg az Úrnak beszédét, ti Izráel fijai; mert az Úrnak
pere vagyon e földnek lakóival: azért hogy nincs ő bennek semmi igaz beszéd,
semmi irgalmasság, és az Istennek semmi * esmérete nincsen e földi emberekben.
2. A hamis esküvés, a hazugság, * a gyilkosság, az orvosság, és a
paráznaság eláradtak, és egyik vér a másikat éri.
3. Annakokáért megromol e föld, és minden lakói elvesznek róla
minden mezei vadakkal, égi madarakkal, sőt a tenger halaival egyetemben
elvesznek.
4. Mégis bátor senki ne feddje s ne oktassa az embert: mert a te
néped kétség nélkül hasonlatos azokhoz, kik az ő Papjokkal szembe * szöknek.
5. De el kell fényes nappal veszned, elvesz a Próféta is éjjel
veled egyetemben; elvesztem a * te anyádat is.
6. Elvesz az én népem; * mivelhogy te megvetetted az igaz
tudományt: én is megvetlek tégedet, hogy Papom ne légy nékem; és mivelhogy a te
Istenednek trvényéről elfelejtkezték: én is elfelejtkezem a te fijaidról.
7. Mennél több jóval voltam hozzájok, annál inkább ellenem jártak;
de én az ő dicsőségeket galázatra forditom.
8. Az én népemnek bűnéért való áldozattal élnek, és azoknak bűnökre
nagy szorgalmatossággal vigyáznak.
9. Annakokáért, a mint jár miattam a nép, úgy jár a Pap; * és
megbüntetem őtet az ő gonosz útaiért, és megfizetek néki munkájáért;
10. Mert esznek , de meg nem * elégesznek: paráználkodnak, de nem
szaporodnak; mert elszakadtak az Úrtól, hogy ő néki ne szolgáljanak.
11. A * paráznaság, a bor és a must elvette eszeket.
12. Az én népem az ő fa Istenétől kérd tanácsot, hogy az ő pálczája
feleljen néki; mert a paráznaságoknak * lelke megcsalta őtet, hogy
paráználkodjanak, elfordulván az ő Istenektől.
13. A hegyek * tetején áldoznak, és a halmokon gyujtnak áldozó
füstöt a cserfa alatt; nyárfa és hársfa alatt; mert jó annak az ő árnyéka;
annakokáért a ti leányitok kurvákká lészenk, és a ti menyeitek paráznákká.
14. És nem büntetem é meg a ti leányaitokat, hogy kurválkodtak? és
a ti menyeiteket, hogy paráználkodtak? mert ők a paráznákhoz adják magokat, és
a kurvákkal áldoznak; és az értelem * nélkül való nép elvesz.
15. Ha te paráználkodol is, Izráel, csakhogy immár a Júda ne
szakadna el én tőlem, és ne menjen Gilgálba, se ne menjetek fel áldozni
Bethávembe, és ne esküdjetek ott, mondván: Él az Úr.
16. Mert mint a délczeg üsző, ollyan délczeg az Izráel, de ezennel
tágas földön őrzi őket az Úr, mint a bárányt.
17. A bálványokhoz ragaszkodott Efraim: hagyj békét * néki Hóseás!
18. Megdöglött az ő * borok; paráználkodván paráználkodtak,
szerették mondani az ő Fejedelemi az ő gyalázatjokra: Hozzatok # ajándékot!
19. De a hirtelen való veszedelemnek szele, szányai alá veszi e
népet, és megszégyenül * az ő áldozatai miatt.