8. RÉSZ.

Dániel látja a kosnak bakkal való viaskodását.

Baltazár * Király birodalmának harmadik esztendejében látás jelenék nékem, nékem Dánielnek, azután, melly jelent vala nékem először.

2. És látám látásban, és lőn mikor látnám, valék Súsán * várában, melly vagyon Elám # tartományában, látám azért látásban, és imé valék az Ulai folyóviz mellett.

3. És felemelém az én szemeimet, és látám, és imé egy kos áll vala a folyóviz mellette, és két szarva vala; és azok a két szarvak magasak valának, és egyik a másiknál magasabb, és a magasabb nevekedik vala utólszor.

4. Látám azt a * kost, hogy szarvaival öklel vala napnyugotra és északra, és délre és emmi állatok meg nem állhatnak vala ő előtte, és nem vala, ki megszabaditana valakit az ő kezéből, és cselekedék az ő akaratja szerint és nagygyá lőn.

5. És én valék figyelmetes, és imé egy kecskebak * jő vala napnyugotról az egész fölnek szinére, és nem illeti vala a földet, és annak a baknak vala egy rettenetes szarva az ő szemei között.

6. És méne a koshoz, a mellynek * két szarva vala, mellyet láttam vala, hogy áll vala a folyóviz mellett, és futamék arra nagy erős haraggal.

7. És látám, hogy a koshoz közelget vala, és felemelkedék a bak annak ellene, és megöklelé a kost, és mindkét szarvát elrontá, és nem vala erő a kosban, hogy megállhatna előtte: és leüté azt a földre és * megtapodá, és nem vala, a ki megmentené attól a kost.

8. A kecskebak azért igen naggyá lőn, és mikor erejében volna, * eltörék az a nagy sazru, és a helyébe négy rettenetes szaru nevekedék fel az égnek négy szele felé.

9. És azok közzűl egyből nevekedék ki egy kis szaru, és nagyon felnlevekedék délre, napkeletre és e kivánatos * földre.

10. És felnevekedék mind az égi seregig; és e földre leejte az égi seregből sokakat, és a csillagokból, és azokat megtapodá.

11. És a seregeknek Fejedelméig * nevekedék, és ő tőle elvéteték a szüntelen való áldozat, és elhányattaték az ő szent hajlékának helye.

12. És a sereg adaték kézbe, a szüntelen való áldozatért, a vétekért: és veti az igazságot a földre, és megcselekeszi ezeket, és jó szerencsés előmenetele lészen.

13. És hallék egy szentet, hogy szóla; mert szóla egy a szentek közzűl egy csudálatos szólónak mondván: Meddig lészen a szüntelen való áldozat elvételének látása, és a pusztitó gonoszság, hogy mind a szent helyet, mind a sereget elpusztitsa.

14. És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig, és reggelig, és azután megtisztittatik a szent hely.

15. És lőn, hogy mikor én Dániel látnám e látást, és keresném értemét: imé álla előmbe egy hasonló a férjfiuhoz.

16. És hallék emberi szót az Ulai folyóviz közepin, melly kiálta és monda: Gábriel, * tanitsd meg ezt a látásra;

17. És jöve oda ahol állok vala, és mikor jőne megrettenék és borulék orczámra, és monda nékem: Értsd meg te embernek fija: mert végezett időre lészen e látás.

18.És mikor szólna velem, úgymint álomtól elfogatván esém orczámra a földre: de megillete * engem és lábamra állata.

19.És Monda: Imé én megtanitlak tégedet, mi lészen a haragnak végén; mert a rendelt időre vége lészen.

20. Az a kor, mellyet láttál, hogy két szarva vagyon, Médiának * és Persiának Királyait páldázza.

21. És a * kecskebak Görögországnak Királyát; és a nagy szaru, melly vala az ő szemei között, az első # Királyt.

22. És hogy a szaru * eltörék, és négy álla helyébe; négy birodalom támad abből a nemzetből, de nem annak erőssége szerint

23. És azoknak birodalmoknak végin, mikor elfogyattatnak a gonoszok, támad egy keméyn orczáju Király, és mesék értője.

24. És annak ereje nagy lészen, noha nem az ő ereje által, és csudálatosképen pusztit és előmeneteli lészen, és megcselekszi akaratját, és elveszt erőseket,és a szenteknek * népét.

25. És az ő értelme által jó szerencsés lészen az álnokság az ő kezében, és az ő szivében felfuvalkodik, és a békességben elveszt sokakat; sőt a Fejedelemeknek Fejedeleme ellen is feltámad, és kéz nélkül rontatik meg.

26. És az estvéről és * reggelről való látás, melly megmondatott, igazság: Te azért pecsételd bé e látást, # mert sok napokra való.

27. És én Dániel elájulék és elbetegülék egynéhány napig, és felkelék, és a Király dolgát * tettem; és elálmélkodtam ezen a látáson és nem vala a ki értené.