7. RÉSZ.

Dániel álmot lát négy feneállatokról.

Baltazárnak * a Babilóniai Királynak első esztendejében Dániel álmot láta, és az ő fejének látásai lőnek az ő ágyában; akkor az álmot megirá, beszédinek kezdetiben monda:

2. Szóla Dániel és monda: Látom vala az én látásomban éjszaka és imé négy égiszél tusakodik vala a nagy tengeren.

3. És négy nagy állat jő vala fel a tengerből, kik különböznek vala egymástól.

4. Az első mint az oroszlán, és saskeselyű szárnyai valának, nézem vala mig szárnyait kiszaggaták, és felvéteték a földről, és mint egy ember lábára álla, és emberi sziv adaték néki.

5. És imé a második állat hasonlatos a medvéhez, és felkele egy oldalára, és három oldalcsont vala szájában fogai között és igy szólnak vala néki: Kelj fel, egyél sok húst!

6. Ezután láték látást, és imé más állat, mint a párducz és négy madárszárnyak valának az ő hátán; és négy feje az állatnak, és hatalom adaték néki.

7. Ez után látám éjszaka látásomban, és imé a negyedik állat rettenetes és iszonyu, és igen erős vala, mellynek nagy vasfogai valának, eszik és rág vala, és a mi megmarad vala, lábaival eltapodja vala; és különböző vala mind azoktól az állatoktól, mellyek ő előtte valának és tiz szarva vala ennek.

8. Figyelmetes valék a szarvakra, és imé más kis szaru nevekedék ki a többi között, és három az elébbi szarvak közzűl kiromla a ki szaru előtt; és imé szemek, mint az ember szemek valnáak ebben a szaruban, és száj melly szól vala * nagyokat.

9. Nézem vala mig székeket hozának elő: és a régi idejü leüle; az ő ruhája fejér mint a hó, és feje haja mint a tiszta gyapju; az ő széki tüzes láng, kerekei égő tűz.

10. Tüzfolyás foly vala és jő vala ki az ő szine elől, ezerszer * való ezeren udvarlanak vala néki, és tizezerszer való százezeren állanak vala előtte: itéletnek üle, és könyvek # nyittatának meg.

11. Figyelmetes valék akkor a kemény beszédek * szavára, mellyeket a kis szaru szól vala; nézem vala azért, mig megöleték az az állat, és az ő teste elvesze, és vetteték a tüzre.

12. A több állatoktól is elvéteték az ő hatalmok; és az életre hosszú idő adatott vala néki ideig * és ideig.

13. Látom vala éjszaki látásomban, és imé az égnek felhőiben mint egy embernek fija jő vala; és méne a régi idejűhöz, és eleibe vivék őtet.

14. És ada néki hatalmat és dicsőséget, és országot, és minden népek, nemzetek, és nyelvek néki szolgálnak; az ő hatalma örökkévaló * hatalom, a melly el nem vétetik, és országa meg nem romol.

15. Elfogyatkozék az én lelkem, nékem Dánielnek, az én testemben, és az én fejem látásai * megháboritának engem.

16. Menékegyhez azok közzűl, kik fenn állanak vala, és kérék tőle igaz értelmet ez egész dolog felől; és megmondá nékem, és e dolognak magyarázatját megjelenté nékem, igy szólván:

17. Ez a négy nagy állat négy Királyok, kik támadnak e földön.

18. És e magasságoknak * szentei elveszik az országot, és birják az országot örökké, és mind örökön örökké.

19. Akkor kivánék igaz értelmet vennem a negyedik állat felől, melly különböz vala mind a többitől és felette rettenetes, mellynek vasfogai és érczkörmei valának, eszik és apróra ront vala mindent, és a maradékát lábaival tapodja vala.

20. A tiz szarvak felől is az ő fején; a más szaru felől is, melly alól nevekedék fel; és előtte három esék el az elébbiek közzűl; és ennek a szarunak szemei valnak, és szája, melly nagyokat * szól vala; tekinteti nagyobb vala a többinél.

21. Látom vala, és ez a szaru hadakozik vala a szentek ellen, és győzedelmet veszen vala rajtok.

22. Mig eljöve a régi * idejü, és itélet adaték a magasságoknak # szenteinek; és az ide lejöve, és az országot elvevék a szentek.

23. Igy szól az: A negyedik állat, negyedik ország lészen e földön, melly nagyobb lészen minden országoknál, és megeszi az egész földet, és eltapodja s elrontja.

24. És a tiz szarvak jegyzik, hogy ebből az országból tiz Király támad: és más támad ezek után, és az nagyobb lészen az elébbieknél, és három Királyt aláz meg.

25. És sokat szól a felséges Isten ellen, és a magasságok szenteit * megrontja: és azt véli, hogy megváltoztathatja az időket és a törvényt: és adatnak a szentek az ő kezébe ideig, # időkig és az időknek feléig.

26. És itélet lészen, és az ő hatalmát elveszik, hogy elvesszenek és elrontsák mindenestől.

27. És ország és hatalom, és országnak nagysága az egész ég alatt adatik a magasságok szenteinek * népének, kinek országa örök ország lészen, és minden hatalmasságok néki szolgálnak és engednek.

28. Eddig vége e beszédnek. Engemet pedig Dánielt az én gondolatim igen megrettentének, és az én ábrázatom megváltozék én bennem, és e beszédet megtartám az én szivemben.