6. RÉSZ.
Dániel megtartatik az oroszlánok vermekben.
Tetszék Dáríusnak, hogy rendelne az országon szászhusz
Tiszttartókat, kik lennének az egész országon;
2. És azok felett három Fejedelmeket, kik közzűl * Dániel egy vala,
kiknekazok a Tiszttartók számot adának, hogy a Királynak semmi bántása ne
lenne.
3. Akkor Dániel feljebb halaja vala a Fejedelmeket és a
Tiszttartókat; mivelhogy bővebb lélek vala ő benne, és a Király gondolkodik
vala róla, hogy őtet rendelné az egész országon.
4. Akkor a Fejedelmek és Tiszttartók keresnek vala alkalmatosságot
Dániel ellen az ország felől; de semmi alkalmatosságot vagy vétket nem
találhatának; mert igaz vala, és semmi fogyatkozás és vétek nem találtaték ő
benne.
5. Akkor azok a férjfiak mondának: Nem találhatunk ebben a
Dánielben semmi okot, hanem ha valamit találunk ő ellene, az ő Istenének
törvényében.
6. Akkor a Fejedelmek és Tiszttartók egybegyülének a Királynál, és
igy szólának néki: Dáríus Király, örökké élj!
7. Tanácsot tartottak az országnak minden Fejedelmei, a Hadnagyok,
Tiszttartók, Tanácsosok és a Főbirák, hogy király végezést végezz, és
megerősitsd a fogadást, hogy valaki kér kérőt valamely Istentől vagy embertől
harmincz napig, hanem csak te tőled, óh Király, vettessék az oroszlánok
barlangjokba.
8. Most azért, óh Király, erősitsd meg e parancsolatot, és írd
irásban, hogy meg ne változtassék * a Média és Persiabeliek törvények szerint,
melly el nem mulik.
9. Annakokáért Dáríus Király bépecsétlé az irást, és a
parancsolatot.
10. Dániel pedig, hogy megérté, hogy megpecsételtetett volna az
irás, béméne az ő házába, és az ő vacsoráló házának ablakait kinyitá Jérusálem
* felé, és háromszor # napjában térdre esvén,lehajtja vala magát és könyörög
vala, és vallást tészen vala az ő Istene előtt, miként cselekszik vala az
előtt.
11. Akkor azok a férjfiak egybegyülének, és találák Dánielt, hogy
könyörögne, és esedeznék az ő Istene előtt.
12. Akkor elmenének és mondának a Király előtt, a Király kiadott
parancsolatja felől: Nemde nem megirád é a parancsolatot, hogy valaki kérénd
valamelly Istentől vagy embertől harmincz napig, hanem csak te tőled, Király;
vettetnék az oroszlánok barlangjokba? Felele a Király és monda: Igaz ez a szó,
a Média és Persiabelieknek törvények szerint, melly el nem mulhatik.
13. Akkor felelének és mondának a Király előtt: * Dániel, a ki a
Júda nemzete fogsáágból # való férjfiak közzűl vagyon, nem gondolt veled, óh
Király, sem a parancsolattal, mellyet irtál: hanem háromszor könyörög napjában.
14. Akkor a Király, mikor hallotta volna e szót, igen megszomorodék
magában, és teljes szivből azon vala Dániel felől, hogy őtet megszabaditaná, és
napnyugotig törekedik vala rajta, hogy őtet megmenthetné;
15. De azok a férjfiak egybeüték magokat a Királynál, és mondának a
Királynak: Tudjad, Király, hogy ez a Média és a Persiabeliek törvénye, hogy
semmi parancsolat vagy végezés, mellyet a Király végez, meg ne * változtassék.
16. Akkor a Király szóla, és előhozák Dánielt, és veték az
oroszlánok vermekbe. Felele a Király és monda Dánielnek: A te Istened, a kit
tisztelsz szüntelen, az szabaditson meg tégedet.
17. És hozának egy követ, és veték a verem szájára, és megpecsétlé
a Király az ő gyürüjével, és az ő Főrendeinek gyürüjökkel hogy meg ne
változtatnék az akarat Dániel felől.
18. Akkor méne a Király az ő palotájába és vacsora nélkül méne
nyugodni, és vigasságtevő szerszámok eleibe nem vitetének; és az álom tőle
elméne.
19. Akkor a Király nagy reggel felkele, mikor megvilágosodnék, és
gyorsasággal az oroszlánok vermekhez méne.
20. És mikor közelgetett volna a veremhez, Dánielt szomoru szóval
kiáltá, és szólván a Király, monda Dánielnek: Dániel, az élő Istennek szolgája,
a te Istened, a kinek te szolgálsz szüntelen, megtarthatott é téged az
oroszlánoktól?
21. Akkor Dániel a Királlyal szóla, mondván: Király örökké élj!
22. Az én Istenem elbocsátá az ő * Angyalát, és bezárlá az
oroszlánoknak szájokat és nem árthattak nékem: mert ő előtte igazság
találtatott én bennem, és te előtted is, Király, semmi gonoszságot nem
cselekedtem!
23. Akkor a Király igen * megörüle ő rajta, és Dánielt kihozatá a
veremből, és kivevék Dánielt a veremből, és semmi sérelem # nem találtaték ő
rajta: mert hitt az ő Istenében.
24. És parancsola a Király; és előhozák azokat a férjfiakat, kik
Dánielt * vádolták vala, és az oroszlánok vermekbe vettetének mind ők, mind az
ő fijaik és feleségeik; és még a verem fenekére nem jutottak vala, hogy az
oroszlának rajtok hatalmat vőnek és minden ő csontjaikat egyberonták.
25. Akkor Dáríus Király ira minden népeknek, nemzeteknek, és nyelveknek,
kik lakoznak vala az egész földön. A ti békességtek bőséges legyen!
26. Én tőlem adatott ez a végezés, hogy az én országomnak minden
birodalmában féljék * és rettegjék a Dániel Istenét; mert ő az élő Isten, és
örökké megmaradandó, és az ő országa meg nem romol, és uralkodása mind végig
megtart.
27. A ki kiment és megszabadit, és jegyeket és csudákat cselekszik
mennyen és földön, a ki kimentette Dánielt az oroszlánok hatalmokból.
28. És Dánielnek jó szerencsésen lőn dolga a Dáríus országában, és
a Persiabeli * Czirusnak országában.