3. RÉSZ.

Dániel társai az állóképet nem akarják imádni, az égőkemenczébe vettetnek.

Nabukodonozor Király csináltata egy arany * állóképet, mellynek magassága vala hatvan sing, szélessége hat sing; és helyhezteté azt a Dura mezején Babilónia tartományában.

2. És Nabukodonozor Király elkülde egybegüyjteni a Fejedelmeket, Hadnagyokat, Tiszttartókat, Törvénykiszlgáltatókat, Kincstartókat, Tanácsosokat, Tömlöcztartókat, és a tartományoknak minden Fejedelmit, hogy jőnének az állóképnek felszentelésére, mellyet felemelt vala Nabukodonozor Király.

3. Akkor egybegyüléneka Fejedelmek, Hadnagyok, Tiszttartók, Törvénykiszolgáltatók, Kincstartók, Tanácsosok, Tömlöcztartók, és a tartományoknak minden Fejedelmei a kép felszentelésére, mellyet felállatott valal Nabukodonozor Király; és állanak vala a kép előtt, mellyet felállatott vala Nabukodonozor.

4. És a poroszló kiált vala felszóval: Ti néktek parancsolják népeknek, nemzetségeknek és minden nyelveken valóknak!

5. Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, hegedűnek, hárfának, czimbalomnak, éneklésnek és minden vígasságtevő szerszámoknak szavát; leessetek és imádjátok az arany állóképet, a mellyet felemeltetett Nabukodonozor Király.

6. És valaki térdre nem esik, és nem imádándja; azon órában bévettetik * az égő tüzes kemenczébe.

7. Annakokáért mihelyt hallák minden népek a kürtnek, sípnak, hegedűnek, hárfának, czimbalomnak és minden vígasságtevő szerszámnak szavát; térdre esének minden népek, nemzetségek, és minden nyelveken valók, és imádák az arany állóképet, mellyet felemeltetett vala Nabukodonozor Király.

8. Ezokáért mindjárt elmenének a Káldeabeli férjfiak, és vádolást tőnek a Zsidók ellen.

9. Szólának azért és mondának Nabukodonozor Királynak: Király! Örökké élj!

10. Te, óh Király, parancsolatot adtál ki, hogy minden ember, mikor hallándja a kürtnek, sípnak, hegedűnek, hárfának, czimbalomnak és minden vígasságtevő szerszámnak szavát; térdre esék, és imádja az arany állóképet.

11. A ki pedig térdre nem esik, és nem imádándja, bévettessék az égő tüzes kemenczébe.

12. Vagynak Zsidó férjfiak, kiket rendeltél a Babilóniai tartomány * gondviselésére, tudniillik Sidrák, Misák és Abadnego: ezek a férjfiak nem gondolnak veled, Király, a te istenidet nem tisztelik, és az arany állóképet, mellyet felemeltél, nem imádják.

13. Akkor Nabukodonozor nagy haraggal és búsulással hagyá, hogy előhoznák Sidrákot, Misákot és Abadnegót, és minjárt elővivék őket a Király eleibe.

14. Szóla Nabukodonozor és monda nékik: Igaz é, Sidrák, Misák és Abadnego, hogy az én * istenimet nem tisztelitek, és az aranyállóképet, mellyet felemeltem, nem imádjátok?

15. Most azért készek vagyok é, hogy mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, hegedűnek, hárfának, czimbalomnak, éneklésnek, és minden vígasságtevő szerszámnak szavát; térdre essetek és imádjátok az állóképet, mellyet csináltam? ha nem imádándjátok, mindjárt bévettettek az égő tüzes kemenczébe; és kicsoda az Isten, ki titeket * kivegyen az én kezeimből?

16. Felelének SIDRÁK, MISÁK, és ABEDNEGO, és mondának Nabukodonozor Királynak: Nem szükség nékünk erről a dologról megfelelnünk néked.

17. Ímé a mi Istenünk, a kit mi tisztelünk, hatalmas kiszabadítani mindket az égő tüzes kemenczéből, és a te kezedből, Király, kivészen;

18. Ha ki nem vészen is; tudtodra legyen néked, Király, hogy a te * istenidet mi nem tiszteljük, és az állóképet, mellyet felemeltél, nem imádjuk!

19. Akkor Nabukodonozor eltelék haraggal, és az ő orczájának szine elváltozék, Sidrák, Misák és Abednego ellen: azért szóla, és hagyá, hogy bégyujtanák a kemenczét hétszerte inkább, mint szokták vala bégyujtani.

20. És az erős férjfiaknak, kik az ő seregében valának, meghagyá, hogy megkötöznék Sidrákot, Misákot, és Abednegót, hogy vetnék az égő tüzes kemenczébe.

21. Akkor ezek a férjfiak megkötöztetének, mentéjekben, felsőruhájokban, patyolatjokban, és egyéb öltözetjekben, és veték őket az égő tüzes kemenczébe.

22. Ezokáért mivelhogy a Király parancsolatja sietteti vala őket, és a kemenczét igen béfüttette vala: ahzokat a férjfiakat, a kik Sidrákot, Misákot és Abadnegót kivitték vala, megölé a túznek lángja.

23. És ezek a három férjfiak, Sidrák, Misák, Abadnego, esének az égő tüzes kemecnze közepibe kötözve.

24. Akkor Nabukodonozor Király elálmélkodék, és hamarsággal felkele, szóla és monda az ő Tanácsosainak: Nemde nem három férjfiat veténk é a tűznek közepibe megkötözve? Felelének és ondának a Királynak: Úgy vagyon Király.

25. Felele és monda: Ímé átok négy férjfiat megoldva járni a tűz közepiben, és semmi sérelem nincs ő benek; és a negyediknek ábrázatja hasonló az Istennek fijához.

26. Akkor járula Nabukodonozor az égő tüzes kemencze szájához, és szóla és monda: Sidrák, Misák és Abednego, a nagy Istennek szolgái, jertek ki és jöjjetek ide! Akkor kijövének Sidrák, Misák és Abednego a tüznek közepiből.

27. Egybegyülének azért a Fejedelmek, Tiszttartók és Hadnagyok, és a Király, Tanácsosai, hogy néznék ezeket a férjfiakat, hogy a tüznek semmi hatalma nem lett az ő testeken, és hogy még hajok szála sem égett meg, és az ő mentéik meg nem változtak és a tüznek szaga által nem járta őket.

28. Szól Nabukodonozor, és monda: Áldott ezeknek Istenek, a Sidrák, Misák és Abednego Istene, ki elbocsátotta az ő * Angyalát, és kiszabaditotta az ő szolgáit, kik ő benne biztak: és a Király beszédét megváltoztatták, és adták az ő testeket veszedelemre, hogy ne tisztelnék, se imádnának semmi istent az ő Isteneken kivűl.

29. Én tőlem vagyon azért adva a parancsolat: hogy minden nép, nemzeetség és nyelv, a ki káromlást mond a Sidrák, Misák és Abednego Istene ellen, konczról konczra hányattassék, és annak háza pervátaszékké tétessék: mert nincsen Isten, ki megszabadithasson, mint ez.

30. Akkor a Király nagyra emelé Sidrákot, * Misákot és Abednegót Babilónia tartományában.

31. Nabukodonozor Király minden népeknek, nemzetségeknek és nyelveknek, kik lakoznak az egész földön: Bőséges békességtek legyen néktek!

32. A jegyeket * és csudákat, mellyeket cselekedett velem a Felséges Isten, illendő dolognak tetszék nékem megbeszélenem.

33. Az ő jegyei melly nagyok, és az ő csudái melly erősek! az ő országa örökkévaló ország, és az ő * uralkodása nemzetségről nemzetségre vagyon!