3. RÉSZ.
Dániel társai az állóképet nem akarják imádni, az égőkemenczébe
vettetnek.
Nabukodonozor Király csináltata egy arany * állóképet, mellynek
magassága vala hatvan sing, szélessége hat sing; és helyhezteté azt a Dura
mezején Babilónia tartományában.
2. És Nabukodonozor Király elkülde egybegüyjteni a Fejedelmeket,
Hadnagyokat, Tiszttartókat, Törvénykiszlgáltatókat, Kincstartókat,
Tanácsosokat, Tömlöcztartókat, és a tartományoknak minden Fejedelmit, hogy
jőnének az állóképnek felszentelésére, mellyet felemelt vala Nabukodonozor
Király.
3. Akkor egybegyüléneka Fejedelmek, Hadnagyok, Tiszttartók,
Törvénykiszolgáltatók, Kincstartók, Tanácsosok, Tömlöcztartók, és a
tartományoknak minden Fejedelmei a kép felszentelésére, mellyet felállatott
valal Nabukodonozor Király; és állanak vala a kép előtt, mellyet felállatott
vala Nabukodonozor.
4. És a poroszló kiált vala felszóval: Ti néktek parancsolják
népeknek, nemzetségeknek és minden nyelveken valóknak!
5. Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, hegedűnek, hárfának,
czimbalomnak, éneklésnek és minden vígasságtevő szerszámoknak szavát; leessetek
és imádjátok az arany állóképet, a mellyet felemeltetett Nabukodonozor Király.
6. És valaki térdre nem esik, és nem imádándja; azon órában
bévettetik * az égő tüzes kemenczébe.
7. Annakokáért mihelyt hallák minden népek a kürtnek, sípnak,
hegedűnek, hárfának, czimbalomnak és minden vígasságtevő szerszámnak szavát;
térdre esének minden népek, nemzetségek, és minden nyelveken valók, és imádák
az arany állóképet, mellyet felemeltetett vala Nabukodonozor Király.
8. Ezokáért mindjárt elmenének a Káldeabeli férjfiak, és vádolást
tőnek a Zsidók ellen.
9. Szólának azért és mondának Nabukodonozor Királynak: Király!
Örökké élj!
10. Te, óh Király, parancsolatot adtál ki, hogy minden ember, mikor
hallándja a kürtnek, sípnak, hegedűnek, hárfának, czimbalomnak és minden
vígasságtevő szerszámnak szavát; térdre esék, és imádja az arany állóképet.
11. A ki pedig térdre nem esik, és nem imádándja, bévettessék az
égő tüzes kemenczébe.
12. Vagynak Zsidó férjfiak, kiket rendeltél a Babilóniai tartomány
* gondviselésére, tudniillik Sidrák, Misák és Abadnego: ezek a férjfiak nem
gondolnak veled, Király, a te istenidet nem tisztelik, és az arany állóképet,
mellyet felemeltél, nem imádják.
13. Akkor Nabukodonozor nagy haraggal és búsulással hagyá, hogy
előhoznák Sidrákot, Misákot és Abadnegót, és minjárt elővivék őket a Király
eleibe.
14. Szóla Nabukodonozor és monda nékik: Igaz é, Sidrák, Misák és
Abadnego, hogy az én * istenimet nem tisztelitek, és az aranyállóképet, mellyet
felemeltem, nem imádjátok?
15. Most azért készek vagyok é, hogy mihelyt halljátok a kürtnek,
sípnak, hegedűnek, hárfának, czimbalomnak, éneklésnek, és minden vígasságtevő
szerszámnak szavát; térdre essetek és imádjátok az állóképet, mellyet
csináltam? ha nem imádándjátok, mindjárt bévettettek az égő tüzes kemenczébe;
és kicsoda az Isten, ki titeket * kivegyen az én kezeimből?
16. Felelének SIDRÁK, MISÁK, és ABEDNEGO, és mondának Nabukodonozor
Királynak: Nem szükség nékünk erről a dologról megfelelnünk néked.
17. Ímé a mi Istenünk, a kit mi tisztelünk, hatalmas kiszabadítani
mindket az égő tüzes kemenczéből, és a te kezedből, Király, kivészen;
18. Ha ki nem vészen is; tudtodra legyen néked, Király, hogy a te *
istenidet mi nem tiszteljük, és az állóképet, mellyet felemeltél, nem imádjuk!
19. Akkor Nabukodonozor eltelék haraggal, és az ő orczájának szine
elváltozék, Sidrák, Misák és Abednego ellen: azért szóla, és hagyá, hogy
bégyujtanák a kemenczét hétszerte inkább, mint szokták vala bégyujtani.
20. És az erős férjfiaknak, kik az ő seregében valának, meghagyá,
hogy megkötöznék Sidrákot, Misákot, és Abednegót, hogy vetnék az égő tüzes
kemenczébe.
21. Akkor ezek a férjfiak megkötöztetének, mentéjekben,
felsőruhájokban, patyolatjokban, és egyéb öltözetjekben, és veték őket az égő
tüzes kemenczébe.
22. Ezokáért mivelhogy a Király parancsolatja sietteti vala őket,
és a kemenczét igen béfüttette vala: ahzokat a férjfiakat, a kik Sidrákot,
Misákot és Abadnegót kivitték vala, megölé a túznek lángja.
23. És ezek a három férjfiak, Sidrák, Misák, Abadnego, esének az
égő tüzes kemecnze közepibe kötözve.
24. Akkor Nabukodonozor Király elálmélkodék, és hamarsággal
felkele, szóla és monda az ő Tanácsosainak: Nemde nem három férjfiat veténk é a
tűznek közepibe megkötözve? Felelének és ondának a Királynak: Úgy vagyon
Király.
25. Felele és monda: Ímé átok négy férjfiat megoldva járni a tűz
közepiben, és semmi sérelem nincs ő benek; és a negyediknek ábrázatja hasonló
az Istennek fijához.
26. Akkor járula Nabukodonozor az égő tüzes kemencze szájához, és
szóla és monda: Sidrák, Misák és Abednego, a nagy Istennek szolgái, jertek ki
és jöjjetek ide! Akkor kijövének Sidrák, Misák és Abednego a tüznek közepiből.
27. Egybegyülének azért a Fejedelmek, Tiszttartók és Hadnagyok, és
a Király, Tanácsosai, hogy néznék ezeket a férjfiakat, hogy a tüznek semmi
hatalma nem lett az ő testeken, és hogy még hajok szála sem égett meg, és az ő
mentéik meg nem változtak és a tüznek szaga által nem járta őket.
28. Szól Nabukodonozor, és monda: Áldott ezeknek Istenek, a Sidrák,
Misák és Abednego Istene, ki elbocsátotta az ő * Angyalát, és kiszabaditotta az
ő szolgáit, kik ő benne biztak: és a Király beszédét megváltoztatták, és adták
az ő testeket veszedelemre, hogy ne tisztelnék, se imádnának semmi istent az ő
Isteneken kivűl.
29. Én tőlem vagyon azért adva a parancsolat: hogy minden nép,
nemzeetség és nyelv, a ki káromlást mond a Sidrák, Misák és Abednego Istene
ellen, konczról konczra hányattassék, és annak háza pervátaszékké tétessék:
mert nincsen Isten, ki megszabadithasson, mint ez.
30. Akkor a Király nagyra emelé Sidrákot, * Misákot és Abednegót
Babilónia tartományában.
31. Nabukodonozor Király minden népeknek, nemzetségeknek és
nyelveknek, kik lakoznak az egész földön: Bőséges békességtek legyen néktek!
32. A jegyeket * és csudákat, mellyeket cselekedett velem a
Felséges Isten, illendő dolognak tetszék nékem megbeszélenem.
33. Az ő jegyei melly nagyok, és az ő csudái melly erősek! az ő
országa örökkévaló ország, és az ő * uralkodása nemzetségről nemzetségre
vagyon!