2. RÉSZ.

Nabukodonozor álmot lát.

Továbbá a Nabukodonozor birodalmának második esztendejében, láta Nabukodonozor álmokat, és megrettene az ő lelke, és az álom elmulék tőle.

2. És hagyá a Királyt, hogy hívnának természettudó bölcseket, égforgás tudókat, varázslókat, és Kádeusokat, hogy a Királynak megjelentenék az ő álmait; és bémenének, és állának a Király eleibe.

3. És monda a Király nékik: Álmot láttam, és megrettene az én lelkem, hogy meg nem elékezhetem az álomról.

4. És mondának a Káldeusok a Királynak siriai nyelven: Király, mind örökké élj! mond meg az álmot a te szolgáidnak, és magyarázatját megjelentjük.

5. Felele a Király és monda a Káldeusoknak: Az a dolog fejemből kiesett, de ha meg nem mondjátok nékem az álmot és annak magyarázatját: konczról konczra hányattattok, és a ti házaitok pervátaszékké lésznek.;

6. Ha pedig az álmot és annak értelmét megmondjátok: ajándékokat, * jutalmat és tisztességet nagyot vésztek én tőlem; ezokáért az álmot és annak magyarázatját mondjátok meg nékem.

7. Felelének másodszor, és mondának: A Király mondja meg az álmot az ő szolgáinak: és magyarázatját megmondjuk!

8. Felele a Király és monda: Bizonnyal tudom én, hogy csak időt halasztotok, mivelhogy látjátok, hogy elmémből kiment a dolog;

9. De ha az álmot meg nem jelentitek nékem, egy szentenczia vagyon felőletek; mivelhogy hamis és tétovázó beszéddel akartok engemet tartnai, míg idő muljék. Ezokáért az álmot mondjátok meg nékem hadd tudjam, hogy magyarázatját is megmondhatjátok nékem.

10. Felelének a Káldeusok a Király előtt, és mondának: Nincsen ember e földön, ki a Király dolgát megjelenthesse; ezokáért senki, sem Király, sem Fejedelem, sem Főtiszttartó nem kivánt valamelly bölcstől, égforgáshoz tudótól, és Káldeustól illyen dogot;

11. Mert a dolog, mellyről a Király tudakozik, igen nehéz, és incs, a ki azt megmondhassa a Király előtt; hanem az Istenek, kiknek lakások nincs az emberekkel.

12. Ezokáért a Király haragjában és nagy búsulásában meghagyá, hogy megöletnének a Babilóniai minden bölcsek.

13. És a parancsolat kiméne, és a bölcseket ölik vala; és keresik vala Dánielt is és az ő társait, hogy megölettetnének.

14. Akkor Dániel tanácskozék a dolog felől Ariókkal, a Király vitézinek Kapitányokkal, a ki kiment vala ölni a Babilóniai bölcseket.

15. És monda Aróknak a Király Tiszttartójának: Mi okért siet a Király ezzel a parancsolattal? Akkor a dolgot megjelenté Ariók Dánielnek.

16. És Dáneil béméne, és kéré a Királyt, hogy adna időt néki és a magyarázatokat megvinné a Királynak.

17. Akkor Dániel házához méne, és Anániásnak, Misáelnek, és Azáriásnak az ő társainak e dolgot megjelenté.

18. És hogy a mennynek Istenének irgalmasságit * kérnék erről a titkos dologról, hogy el ne vesznének Dániel és az ő társai, a Babilóniai több bölcsekkel együtt.

19. Akkor Dánielnek éjjeli látásban az a titok megjelentték; és ezokáért Dániel áldá a mennyei Istent.

20. Felele Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké; mert övé a bölcseség * és az erő.

21. És ő a ki megváltoztatja az időket, és az időknek részeit: leveti a Királyokat és * szerez Királyokat: ád bölcseséget a bölcseknek, és tudományt a tudósoknak.

22. Ő jelenti meg a mély * és elrejtett dolgokat, érti a mi a setétségben vagyon; és világosság lakozik ő vele!

23. Tégedet vallak én atyáimnak Istene, és dícsérlek tégedet, hogy bölcsességet és erőt adtál nékem, és mostan megjelentetted nékem, a mit kértünk te tőled; mert a Király beszédét megjelentetted nékünk!

24. Annakokáért béméne Dániel Ariókhoz, a kit rendelt vala a Király, hogy elvesztené a Babilóniai bölcseket: elméne azért, és így szóla néki: A Babilóniai bölcseket ne veszesd el, vigy engemet a Király eleibe, és a magyarázatot megjelentem a Királynak.

25. Akkor Ariók hamarsággal bévivé Dánielt a Király eleibe, és így szóla néki: Találtam férjfiat a Júda nemzet foglyai között, ki a magyarázatot megjelenti a Királynak.

26. Felele a Király és monda Dánielnek, kinek neve vala * Baltazár: Vagyon é téhetséged néked, hogy megjelenthessed nékem az álmot, mellyet láttam, és annak magyarázatját?

27. Felele Dániel a Király előtt, és monda: A titkot, mellyről a Király tudakozik, a bölcsek, égforgás tudók, természettudók, jövendőlök meg * nem jelenthetik a Királynak.

28. De vagyon Isten mennyben, ki a titkokat megjelenti, és tudtára adja Nabukodonozor Királynak, mi lészen jövendőre az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása a te ágyadban ez:

29. Tenéked Király, a te gondolatid a te ágyadban elmédbe felhatának, hogy érthetnéd mi lenne utánnad; és a ki megjelenti a titkokat, megjelentette néked, a mi jövendő.

30. Nékem pedig nem a bölcseségért, melly én bennem volna minden élő emberek felett, jelentetett meg ez a titok, hanem hogy a magyarázatot tudtára adjam a Királynak, és a te szívednek gondolatit megértenéd.

31. Te, óh Király, látád, és ímé egy nagy állókép, nagy és jeles tekintetü kép áll vala előtted, és az ő ábrázatja rettenetes vala.

32. Annak az állóképnek feje jeles aranyból vala, az ő mejje és az ő karjai ezüstből; a hasa és az ő oldalai rézből.

33. Az ő szárai vasból, lábai részszerint vasból; és részszerint cserépből.

34. Nézed vala ezt mind addig, míg egy kő lehasada kéz nélkül, és eltöré az állóképet az ő vas és cserép lábairól, és apróra rontá őket.

35. Akkor együtt elromla a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és őnek mind a polyva a nyári szérűn, mellyet a szél felvészen és semmi helyét sem találni; Az a kő pedig, melly leüté az állóképet, nagy heggyé lőn, és bétölté az egész földet.

36. Ez az álom: és magyarázatját is megmondjuk a Király előtt.

37. Te, óh Király! Királyoknak Királya vagy, mert a mennyi Isten országot, hatalmat, erőt és dicsőséget adott néked.

38. És valahol lakoznak emberek fijai, mezei oktalan állatok, és égi madarak, adta azokat a te * kezebe, és Úrrá tett téged mind ezeken: Te vagy az arany fő!

39. És utánnad támad más birodalom, kisebb a tiédnél; és harmadik birodalom réz, melly a ez egsz földön uralkodik.

40. És a negyedik birodalom lészen erős mint a vas; mert miként hogy a vas eltör és elront mindeneket és miként a rontó pőröly: azonképen e birodalom is mindent és egyberont.

41. Hogy pedig láttad lábait és ujjait részszerint cserépből, és részszerint vasból; a birodalom kétfelé oszol, és valami vas erősség lészen ő benne, a mint láttad, hogy a vas elegy volt a földi cseréppel.

42. És hogy a lába ujjai részszerint vas, részszerint cserép; lészen az a birodalom részszerint erős, és részszerint lészen romladnó.

43. Hogy pedig láttad a vasat elegyülve a földi cseréppel; jegyzi, hogy öszveelegyülnek emberi * mag által, de egymással nem egyesülhetnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel.

44. Továbbá azoknak a Királyoknak idejekben támaszt a mennyei Isten birodalmat, melly * örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népnek nem hagyatik, melly elrontja és eltöri mind ezeket a birodalmakat, és az állandó lészen örökké.

45. A mint láttad, hogy a hegyről kéz nélkűl leszakadt kő elrontá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten jelentette meg a Királynak azt, a mi ezután jövendőre lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak magyarázatja.

46. Akkor Nabukodonozor Király arczal leborula, és Dánielnek maga meghajtásával tisztességet tőn, és hagyá, hogy áldozattal és jóillattal áldozzanak néki.

47. Felele a Király Dánielnek, és monda: Bizonnyal a ti Istenetek, ő az Isteneknek Istene, és a Királyoknak ura! és megjelentője a titkoknak; hogy megjelenthetted ezt a titkot!

48. Akkor a Király Dánielt * felmagasztalá, és nagy és sok ajándékokat ada néki, és Főtiszttartóvá tevé őtet az egész Babilónia tartományán, és Tiszttartók Fejedelmévé a Babilóniai minden bölcseken.

49. És Dániel kéré a Királytól, és választá Tiszttartóúl * Sidrákot, Misákot és Abednegót, a Babilóniai tartománynak gondviselésére: Dániel pedig vala a Király portáján.