35. RÉSZ.
Jövendölés az Edomeusok ellen.
És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:
2. Embernek fija! Vesd a te orczádat Seir hegyére, és prófétálj ő
ellene.
3. És mondjad néki: Ezt mondja az Úr Isten: Imé én te reád megyek,
óh * Seir hegye, és kinyujtom az én kezemet ellened, és vetlek téged
elpusztulásra és pusztaságra.
4. A te városidat pusztaságra * vetem, és te pusztuásra jutsz; és
megtudod, hogy én vagyok az Úr.
5. Mivelhogy örökkévaló gyűlölséget tartottál, és kiontád véreket
az Izráel fijainak éles fegyverrel az ő veszedelmek idején, mikor * a
hamisságnak # vége lőn.
6. Ennekokáért, élek én, azt mondja az Úr Isten, hogy vérhez *
készitelek téged és vér követ téged: ha a vért nem gyűlölöd vérontás követ
téged.
7. És vetem a Seir heget pusztaságra és elpusztulásra, és elvesztem
ő belőle mind az általmenőt, mind pedig a visszatérőt.
8. És bétöltöm az ő hegyeit azokkal, kik közzűle megölettettek, a
te halmaidat és völgyeidet, és minden vizfolyásidat azokkal, kik fegyver miatt vesznek el és belé vesznek.
9. Örök pusztaságra adlak téged, és a te városid előbbi állapotra
nem állanak; és megesméritek, hogy én vagyok az Úr.
10. Mivelhogy ezt mondtad: E két nemzetség, és e két föld enyim
lészen, és * elbirjuk őket, mikor az Úr jelen volna ott.
11. Ennekokáért, élek én, ezt mondja az Úr Isten: A te haragod
szerint * cselekeszem, és a te irigységed szerint, mellyet cselekedtél,
mivelhogy gyűlölted őket; és megesmértetem ő bennek, mikor megitéllek tégedet:
12. És megtudod, hogy én Úr hallottam minden te szidalmidat,
mellyeket mondottál az Izráel hegyei ellen, mondván: Elpusztultak, * nékünk
adattak ételül!
13. És nagyokat * cselekedtetetk én ellenem a ti szátokkal, és sok
# kevély szót tettetek én ellenem; én hallottam!
14. Igy szól az Úr Isten: Igy örűl az egész föld a pusztaságon,
mellyet cselekeszem rajtad:
15. A mint te * örültél az Izráel háza örökségén, mivelhogy
elpusztult: igy cselekeszem te veled, elpusztittatik Seir hegye, és mind
egészen Edom: és megtudják, hogy én vagyok az Úr!