34. RÉSZ.

A Lelkipásztornak tiszte.

És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

2. Embernek fija! Prófétálj az * Izráel Pásztorai ellen! Prófétálj és mond meg azoknak a Pásztoroknak: Igy szól az Úr Isten: Jaj az Izráel Pásztorinak, a kik magokat legeltetik; avagy nem a Pásztorok tisztek é, hogy a juhokat legeltessék?

3. A kövérit megeszitek, és gyapjujával ruházzátok magatokat, a mi meghizott azt ölitek meg, a juhokat pedig nem legeltettétek.

4. Az erőtleneket nem erősitettétek, s a beteget nem gyógyitottátok, és a megtöröttet nem kötözgettétek, és az elestet vissza nem hoztátok, és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül * uralkodtatok ő rajtok.

5. És eloszlottak * ide s tova az én juhaim Pásztor nélkül, és elhagyattak meegételre minden mezei vadaknak, és ide s tova elszéledtek.

6. Eltévelyedtek az én juhaim minden hegyekben, és minden magas halmon és minden földnek szinén eloszlottak az én juhaim, és nem volt a ki előkérné, sem a ki felkeresné.

7. Annakokáért, ti Pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:

8. Élek én, azt mondja az Úr Isten, ha meg nem keresem ezt a ti kezetekből; mivelhogy az én nyájam ragadományra hagyatott és megételre minden mezei vadaknak Pásztor nélkül, és nem keresték az én pásztorim az én juhaimat, hanem legeltették a Pásztorok ő * magokat, és az én juhaimat nem legeltették.

9. Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meeg az Úr beszédét.

10. Igy szól az Úr Isten: Imé én megyek azokra a Pásztorokra, és megkivánom az én juhaimat az ő kezekből, és elhagyatom velek, hogy az én juhaimat ne legeltessék, és nem legeltetik többé a Pásztorok ő magokat, és kiragadom az én juhaimat az ő szájokból, és nem lésznek nékik ételűl.

11. Mert azt mondja az Úr Isten: Imé én magam előkeresem az én juhaimat, és megkeresem őket.

12. Miképen a pásztor megkeresi az ő nyáját, a melly napon az ő eloszlott juhai között vagyon: igy keresem meg az én juhaimat, és kiszabaditom őket minden helyekről, a hová elszéledtek volt a ködnek és homálynak * napján.

13. És kihozom őket a népek közzűl és egybegyüjtöm a földökről őket, és béviszem * őket az ő földökre, és legeltetem őket az Izráel hegyein, a folyó vizek mellett, és a földnek minden lakóhelyein.

14. A jó fűvön legeltetem őket, és az Izráel magas hegyein lészen az ő aklok, ott feküsznek a jó akolban, és shzép kövér fűvel legeltetnek az Izráel hegyein.

15. Én legeltetem az én * juhaimat, és én nyugotom meg őket, azt mondja az Úr Isten!

16. Az elveszettet megkeresem, és az eltévelyedettet visszahozom, és a megsérültet békötöm, és a betegest megerősitem; a kövért pedig és az erőset elvesztem, és legeltetem őket itéletben.

17. Ti pedig én juhaim, igy szól az Úr Isten: Imé én itéletet tészek a juhok és a juhok közt, a kosok és a bakok közt.

18. Avagy kicsiny dolog é ez tinéktek hogy jó fűvön legeltettek, hogy még  ti legeltetéstekre való fűnek maradékát is lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a mély vizet isszátok, hogy még a maradékját is lábaitokkal felzavarjátok?

19. És az én juhaim a ti lábaitoknak tapodását eszik, és a ti lábaitok zavarását isszák?

20. Annakokáért azt mondja az Úr Isten azoknak: Imé én, teszek itéletet a kövér és az ösztövér juhok között?

21. Mivelhogy oldallal és vállal taszitjátok, és szarvaitokkal elökleldeztek minden erőtleneket, miglen kiüzvén ide s tova oszlatjátok őket:

22. Azokáért megtartom az én juhaimat, és nem hagyatnak többé ragadományra, és itéletet tészek a juh és juh között.

23. És támasztok nékik egy Pásztort, és legelteti * őket, az én # szolgámat Dávidot; ő legelteti őket, és ő lészen nékik Pásztorok.

24. Én pedig Úr, lészek nékik Istenek, és az én szolgám * Dávid, Fejedelem ő köztök; én Úr szólottam.

25. És vetek ő velek * békességnek frigyét, és azt cselekeszem, hogy megszünjenek # a gonosz vadak a földről, és laknak a pusztában bátorságosan, és az erdőkön feküsznek.

26. És vetek reájok, és azokra, a kik * az én halmom körül vagynak, áldást, és esőt adok alkalmatos idejekor, áldott erők lésznek.

27. És a mezei termőfa megadja az ő gyümölcsét és a föld megadja az ő gyümölcsét, és lésznek az ő földökön bátorsággal, és megtudják, hogy én vagyok az Úr; mikor elrontom az ő igájok köteleit, és kimentem őket azonak kezekből kik őket * szolgáltatják.

28. És nem lésznek többé prédáúl * a Pogányoknak: és a földnek vadai meg nem eszik őket, hanem bátorsággal laknak, és nem lészen, ki felijessze őket.

29. És támasztok nékik egy * nevezetes plántát, és többé meg nem emésztetnek éhség miatt a földön, és többé nem viselik a pogányok gyalázatjokat.

30. Éd megesmérik, hogy én Úr ő Istenek velek * vagyok, és ők én népem az Izráel háza, azt mondja az Úr Isten.

31. Ti pedig én juhaim, azu én legeltetésemnek juhai, emberek vagytok; én vagyok a ti Istentek, azt mondja az Úr Isten!