34. RÉSZ.
A Lelkipásztornak tiszte.
És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:
2. Embernek fija! Prófétálj az * Izráel Pásztorai ellen! Prófétálj
és mond meg azoknak a Pásztoroknak: Igy szól az Úr Isten: Jaj az Izráel
Pásztorinak, a kik magokat legeltetik; avagy nem a Pásztorok tisztek é, hogy a
juhokat legeltessék?
3. A kövérit megeszitek, és gyapjujával ruházzátok magatokat, a mi
meghizott azt ölitek meg, a juhokat pedig nem legeltettétek.
4. Az erőtleneket nem erősitettétek, s a beteget nem gyógyitottátok,
és a megtöröttet nem kötözgettétek, és az elestet vissza nem hoztátok, és az
elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül * uralkodtatok ő
rajtok.
5. És eloszlottak * ide s tova az én juhaim Pásztor nélkül, és
elhagyattak meegételre minden mezei vadaknak, és ide s tova elszéledtek.
6. Eltévelyedtek az én juhaim minden hegyekben, és minden magas
halmon és minden földnek szinén eloszlottak az én juhaim, és nem volt a ki
előkérné, sem a ki felkeresné.
7. Annakokáért, ti Pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
8. Élek én, azt mondja az Úr Isten, ha meg nem keresem ezt a ti
kezetekből; mivelhogy az én nyájam ragadományra hagyatott és megételre minden
mezei vadaknak Pásztor nélkül, és nem keresték az én pásztorim az én juhaimat,
hanem legeltették a Pásztorok ő * magokat, és az én juhaimat nem legeltették.
9. Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meeg az Úr beszédét.
10. Igy szól az Úr Isten: Imé én megyek azokra a Pásztorokra, és
megkivánom az én juhaimat az ő kezekből, és elhagyatom velek, hogy az én
juhaimat ne legeltessék, és nem legeltetik többé a Pásztorok ő magokat, és
kiragadom az én juhaimat az ő szájokból, és nem lésznek nékik ételűl.
11. Mert azt mondja az Úr Isten: Imé én magam előkeresem az én
juhaimat, és megkeresem őket.
12. Miképen a pásztor megkeresi az ő nyáját, a melly napon az ő
eloszlott juhai között vagyon: igy keresem meg az én juhaimat, és kiszabaditom
őket minden helyekről, a hová elszéledtek volt a ködnek és homálynak * napján.
13. És kihozom őket a népek közzűl és egybegyüjtöm a földökről
őket, és béviszem * őket az ő földökre, és legeltetem őket az Izráel hegyein, a
folyó vizek mellett, és a földnek minden lakóhelyein.
14. A jó fűvön legeltetem őket, és az Izráel magas hegyein lészen
az ő aklok, ott feküsznek a jó akolban, és shzép kövér fűvel legeltetnek az
Izráel hegyein.
15. Én legeltetem az én * juhaimat, és én nyugotom meg őket, azt
mondja az Úr Isten!
16. Az elveszettet megkeresem, és az eltévelyedettet visszahozom,
és a megsérültet békötöm, és a betegest megerősitem; a kövért pedig és az
erőset elvesztem, és legeltetem őket itéletben.
17. Ti pedig én juhaim, igy szól az Úr Isten: Imé én itéletet
tészek a juhok és a juhok közt, a kosok és a bakok közt.
18. Avagy kicsiny dolog é ez tinéktek hogy jó fűvön legeltettek,
hogy még ti legeltetéstekre való fűnek
maradékát is lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a mély vizet isszátok, hogy még
a maradékját is lábaitokkal felzavarjátok?
19. És az én juhaim a ti lábaitoknak tapodását eszik, és a ti
lábaitok zavarását isszák?
20. Annakokáért azt mondja az Úr Isten azoknak: Imé én, teszek
itéletet a kövér és az ösztövér juhok között?
21. Mivelhogy oldallal és vállal taszitjátok, és szarvaitokkal
elökleldeztek minden erőtleneket, miglen kiüzvén ide s tova oszlatjátok őket:
22. Azokáért megtartom az én juhaimat, és nem hagyatnak többé
ragadományra, és itéletet tészek a juh és juh között.
23. És támasztok nékik egy Pásztort, és legelteti * őket, az én #
szolgámat Dávidot; ő legelteti őket, és ő lészen nékik Pásztorok.
24. Én pedig Úr, lészek nékik Istenek, és az én szolgám * Dávid,
Fejedelem ő köztök; én Úr szólottam.
25. És vetek ő velek * békességnek frigyét, és azt cselekeszem,
hogy megszünjenek # a gonosz vadak a földről, és laknak a pusztában
bátorságosan, és az erdőkön feküsznek.
26. És vetek reájok, és azokra, a kik * az én halmom körül vagynak,
áldást, és esőt adok alkalmatos idejekor, áldott erők lésznek.
27. És a mezei termőfa megadja az ő gyümölcsét és a föld megadja az
ő gyümölcsét, és lésznek az ő földökön bátorsággal, és megtudják, hogy én
vagyok az Úr; mikor elrontom az ő igájok köteleit, és kimentem őket azonak
kezekből kik őket * szolgáltatják.
28. És nem lésznek többé prédáúl * a Pogányoknak: és a földnek
vadai meg nem eszik őket, hanem bátorsággal laknak, és nem lészen, ki
felijessze őket.
29. És támasztok nékik egy * nevezetes plántát, és többé meg nem
emésztetnek éhség miatt a földön, és többé nem viselik a pogányok
gyalázatjokat.
30. Éd megesmérik, hogy én Úr ő Istenek velek * vagyok, és ők én
népem az Izráel háza, azt mondja az Úr Isten.
31. Ti pedig én juhaim, azu én legeltetésemnek juhai, emberek
vagytok; én vagyok a ti Istentek, azt mondja az Úr Isten!