33. RÉSZ.
A Tanitók őrállók: tiszteknek elmulatása mit hoz: Isten kegyelmes,
de igaz bíró is.
És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:
2. Embernek fija! Szólj a te néped fijainak és mondjad nékik: Mikor
hozándok fegyvert a földre, és a föld népe választ egy férjfiat ő magok közzűl,
és őtet őrállóvá tészik ő magoknak;
3. És az látja jőni a fegyvert a földre, és a trombitát megfuvalja,
és azzal meginti a népet:
4. Valaki hallándja a trombitaszót, és magára gondot nem visel, és
a fegyver eljő, és elveszti őtet; az ő vére az ő fején lészen;
5. Mert a trombitaszót hallotta, és magára gondot nem viselt, az ő
vére ő magán lészen; a ki pedig ő magára gondot visel, az ő lelkét megmentette.
6. Az őrálló pedig, ha látja a fegyvert jőni, és a trombitát nem
fujja, és a nép magára gondot nem visel, és eljő a fegyver és elveszt közzűlök
valamelly lelket: az az ember az ő maga álnokságáért ragadtatott el, de az ő
vérét annak az őrállónak kezéből kivánom * meg.
7. Te azért embernek fija! * őrállóul adtalak én téged az Izráel
házának; hogy mikor hallod az én számból az én beszédemet, megintsed őket én
tőlem.
8. Ha mondándom a hitetlennek: Te hitetlen hallálal halsz meg; és
nem szólándasz, hogy magát a hitetlen megőrizze az ő útától: az a hitetlen az ő
álnokságáért hal meg, de az ő vérét a te kezedből kivánom meg.
9. Ha pedig te meeginted a hitetlent az ő útáról, hogy abból
kitérjen, és ki nem tér az ő útáról: az, az ő álnokságáért meghal; és a te
lelkedet megmentetted.
10. Te azért, embernek fija, mondjad az Izráel házának: Ezt
mondjátok ti, mondván: A mi álnokságink és a mi büneink vagynak mi rajtunk, és
* azokért kell elvesznünk: mimódon élhetünk azért?
11. Mondjad nékik: Élek én, azt mondja az Úr Isten: Nem akarom * a
hitetlennek halálát, hanem hogy a hitetlen kitérjen az ő útáról, és éljen!
Térjetek meg, térjetek meg azért a ti gonosz útaitokról, és miért halnátok #
meg, óh Izráel háza?
12. Te azért, embernek fija, mondjad a te néped fijainak: Az
igaznak * igazsága, meg nem menti őtet az napon, mellyen vétkezéndik, és a
hitetlennek hitetlensége el nem veszti őtet azon a napon, mellyen kitérénd az ő
hitetlenségéből: és az igaz nem élhet az ő igazságáért az napon mellyen
vétkezéndik.
13. Mikor azért mondom az igaznak: Élvén élsz, és bizván az ő
igazságához, álnokságot cselekeszik, semmi ő igazsága emlékezetbe nem jő; hanem
az ő álnokságáért, mellyet cselekedett, meghal.
14. Ismét ha mondom a hitetlennek: Halállal halsz meg; és elfordul
az ő vétkétől, és ítéletet s igazságot cselekeszik.
15. A zálogot megadja a hitetlen, a mit erővel elvett megadja, az
életnek parancsolatiban jár, parancsolatiban jár, hogy álnokságot ne
cselekedjen: élvén él, és meg nem hal.
16. Semmi ő büne, mellyet cselekedett, elő nem számláltatik néki,
ítéletet s igazságot cselekedett, élvén él.
17. És mondánaka te néped fijai: Nem igaz az Úr úta; holott az ő
útjok nem igaz;
18. Mikor az igaz elfordul az ő igazságától, és álnokságot
cselekeszik, meghal azért.
19. És mikor a hitetlen elfordul az ő hitetlenségétől, és ítéletet
és igazságot cselekeszik, él * azért.
20. És mégis azt mondjátok, hogy nem igaz az Úrnak * úta:
mindeniteket az ő úta szerint ítélem meg, óh Izráel háza.
21. Lőn továbbá fogságunknak tizenkettődik esztendejében, tizedik
hóban, annak a hónak ötödik napján, jöve hozzám egy ember, ki Jérusálemből
elszaladott vala, mondván: megvevék a * várost!
22. És az Úrnak keze lőn én rajtam estve, minekelőtte jőne reggel
hozzám az a ki elszaladott vala, és megnyitá az én számat, míg az hozzám jőne
reggel; megnyitá, mondom az én számat, és többé * meg nem szüném a szólástól.
23. Lőn továbbá az Úrnak beszéde én hozzám, mondván:
24. Embernek fija! Ezek kik az elpusztittatott helyeket lakják az
Izráel földén, azt mondják, mondván: Egyedül volt Ábrahám, és birta e földet:
mi pedig sokan vagyunk, és nékünk adatott e föld, hogy birjuk.
25. Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ti vérrel
éltek, és szemeiteket emelitek a bálványokra, és vért ontatok ki; és e földet
birnátok é?
26. A ti fegyvertekben állottatok, utálatosságot cselekedtetek, és
mindenitek az ő felebarátja feleségét megfertéztette, és mégis ezt a földet
birnátok é?
27. Így szólj nékik: Így szól az Úr Isten: Élek én, hogy a kik a
pusztákban vagynak, fegyver miatt hullanak el, és a ki a mezőnek szinén, a
vadaknak adom, hogy megegyék őtet: és a kik keritésekben és barlangokban
vagynak, döghalállal halnak meg.
28. És adom azt a földet pusztaságra és elhagyásra, és megszünik az
ő erősségének kevélysége; és elpusztulnak az Izráel hegyei, ugyhogy nem lészen
ki azon általmenjen.
29. És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor pusztává és
elhagyottá tészem azt a földet az ő minden utálatosságokért, mellyeket
cselekedtek.
30. És te, embernek fija, a te néped fijai rágalmaznak téged a
falok mellett; és a házaknak ajtaiban, és egyik a másikkal szól, kiki az ő
attyafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok meg micsoda beszéd legyen, a
melly az Úrtól kijő!
31. És te hozzád jőnek a népnek szokása szerint, és ülnek te
előtted mint az én népem, és hallják a te beszédidet, de * nem cselekeszik
azokat; mert csufolást # tésznek az ő szájokkal, az ő telhetetlenségek után jár
az ő szivek.
32. És imét té nékik ollyan vagy, mintegy csufoló ének, melly
szépen esik, és gyönyörüséges nótája vagyon; mert hallják a te beszédidet, de
azokat * nem cselekeszik.
33. De mikor eljő az, mert imé eljő: megtudják, hogy próféta volt ő
köztök.