26. RÉSZ.

Profétál Tírus elpusztulása felől.

És lőn tizenegyedik esztendőbn, a hónak első napján, lőn az Úrnak beszéde én hozzám, mondván:

2. Embernek fija! Mivelhogy ezt mondá Tírus * Jérusálemről: Ha, ha! # eltöretett a népeknek kapujok, én reám fordult az ő kereskedése, megtelém drága árukkal, mióta elpusztult!

3. Ezokáért igy szól az Úr Isten: Imé én óh Tírus, * te reád megyek és viszek fel te reád sok pogánynemzeteket, miként a tenger felemelkedik az ő habjával.

4. És elhányják a Tírus kőfalait, és az ő tornyait elrontják, és levonszom az ő porát ő róla, és tészem őtet magas kősziklává.

5. A tengerben való varsáknak megvetésekre való hely lészen: mert én szólottam, azt mondja az Úr Isten: és lészen ragadmányok a pogányoknak.

6. És az ő leányai, kik a földön vagynak fegyverrel öletnek meg; és megesmérik, hogy én vagyok az Úr.

7. Mert igy szól az Úr Isten: Imé én hozom Tíus ellen Nabukodonozort a Babilónia Királyt északról, a * Királyoknak Királyát, lovakkal és suekerekkel, és lovagokkal és nagy gyülekezettel és sok néppel.

8. A te leányidat, kik vagynak a te földeden, fegyverrel öli meg; és te ellened sánczot vet, és földtöltést rak ellened, és emel ellened paizst.

9. És lövő szerszámokat készit a te kőfalaid ellen, és a te tornyaidat lerontja az ő törő szeszámival.

10. Az ő lovainak sokasága miatt bélep tégedet azoknak porok a lovagoknak és kerekeknek, és szekereknek csattogások miatt megindulnak a te kőfalaid, mikor bémegyen a te kapuidon mintegy elromlott városnak bémenetelin.

11. Az ő lovaiknak * körmével tapodja minden te utczáidat: a te  néped fegyverrel öli meg, és a te erősségednek felállatott köveit a földre veti le.

12. És prédára hányják a te gazdagságidat, és elragadozzák áruidat és lerontják kőfalaidat, és kivánatos házaidat elrontják, és a te köveidet és fáidat: és porodat is a viz közepire hányják.

13. És megszüntetem a te énekléseidnek sokságát, és a te * hegedüidnek zengések többé nem hallattatik.

14. És tészlek téged magas kősziklává, varsáknak vető helyek lészesz, és többé meg nem épittetel: mert én Úr szólottam, azt mondja az Úr Isten!

15. Igy szól az Úr Isten Tírusnak: Avagy a te aláromlásodnak zuhanása miatt, mikor a te sebeid kiáltanak, mikor a te benned valók öltön-ölettetnek, nem indulnak é meg a szigetek?

16. És leszállanak drága székekből a tengeren való Fejedelmek, és elvetik felsőruhájokat, és különb-különb szinü ruhájokat levetik, eliszonyodnak, a földön ülnek, és rettegnek minden szempillantásra, és elálmálkodnak te rajtad.

17. És siralmas éneket tésznek felszóval rajtad, és mondanak néked: Mimódon veszél el te, ki a tengerek között lakol vala? ilyen hires neves város, melly a tengeren erős vala, és az ő benne lakozók, kik félelmekre valának mind azoknak, kik a tenger mellett lakoznak?

18. Most megfélemlének a szigetek a te romlásodnak idején: és megrettenek a tengerben való szigetek a te kimenésed miatt;

19. Mert ezt mondja az Úr IstenI Mikor tészlek téged elpusztult várossá, mint a melly városokat nem, laknak, és mikor felhozándom te reád a nagy mélységet, és béboritnak téged a sok vizek.

20. És levonszlak téged azokkal, kik a koporsóba leszállanak a régen megholt néphez, és helyheztetlek téged a földnek alsó részében, mint sok időktől fogva való pusztaságokban: azokkal kik a koporsóba leszállanak, ugyhogy többé senki ne lakjék rajtad. És minekutánna megmutatom az én dicsőségemet az élőknek földén?

21. Megemésztelek tégedet, és nem lészesz, és kerestetel és többé örökké meg nem találtatol, az mondja az Úr Isten!.