24. RÉSZ.

Példákkal jövendöli a Jérusálem romlását.

És lőn az Úr beszéde én hozzám kilenczedik esztendőben, tizedik hóban, ugynazon hónak tizedik napján, mondván:

2. Embernek fija! ird meg magadnak ennek a napnak nevét, ezen napot mondom: mert ezen a napon * közelgetett a Babilóniai Király Jérusálemhez.

3. És vess példabeszédet az engedetlen ház ellen, és mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Tégy fazekat, tégy fazekat a tűzhöz, és tölts vizet is belé.

4. Gyüjts belévaló darabokat, minden jó darabot, lapocszkáját és czimerét, és töltsd meg válogatott velős konczokkal.

5. Végy választott juhokat is, és gyujtsd meg a csontokat is a fazék alatt, forrald azt erősen, főzzétek el a csontokat is ő benne.

6. Ezokáért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó * városnak, a fezéknak, mellynek tajtékja benne vagyon, és belőle a tajtékja ki nem ment: darabonként, darabonként szedd ki belőle, ne essék sors reá;

7. Mert az ő vérontása ő közepette vagyon, a magas tiszta kőre * öntötte azt; nem öntötte azt a földre, hogy porral befedné;

8. Hogy felinditaná a haragot a bosszuállásra: én is azért vetettem az ő vérét a magas kőre, hogy bé ne fedeztessék.

9. Azért így szól az Úr Isten: Jaj * a vérontó városnak; én is nagy tüzet rakok.

10. Bőven rakom reá a fákat, meggyujtom a tüzet, a hust teljességgel elfőzöm, ízi szerszámát megadom, és csontjai elégnek.

11. És tészem a fazekat üresen az ő tüzére , hogy meghevüljön, és megégjen az ő feneke, és egybéolvadjon ő benne az ő undoksága, megemésztessék * az ő tajtékja.

12. Hazugságokkal fárasztotta magát, és belőle ki nem ment az ő sok tajtékja, ezokáért tüz miatt emésztetik meg az ő tajtékja.

13. A te tisztátalanságodban vagy mégis, azaz a te vétkekben; és mivelhogy tisztogattalak tégedet, és meg nem tisztultál a te tisztátalanságodból; többé meg nem tisztulsz, míg meg nem nyugotom * az én haragomat te rajtad.

14. Én Úr szólottam: eljött az idő és megcselekszem, hátra nem állok benne és nem kedvezek, és meg nem bánom: a te útaidat és cselekedetid szerint itélnek meg tégedet, azt mondja az Úr Isten!

15. És lőn az Úr beszéde én hozzám mondván:

16. Embernek fija! Ímé és elveszem tőled csapással a te szemeidnek * kivánságát: ne sirasd őtet, se ne jajgasd, se könnyed ne menjen rajta.

17. Fohászkodván veszteséggel légy, és halottakon való sírást ne tégy, a te főre való ékességedet kösd fel magadra, és saruidat vedd lábaidra; és felső ajakadat bé ne fedezd, és férjfiaknak kenyereket ne egyed.

18. Szólé azért reggel a népnek, és estvére meghala az én feleségem; és másnap reggel úgy cselekedém, a mint meg vala hagyva nékem.

19. És monda nékem a nép: Avagy nem jelented é meg nekünk, mit jegyezzenek ezek nékünk? mert te ezeket érettünk cslekeszed.

20. És mondék nékik: Az Úr beszéde volt én hozzám, mondván:

21. Mond meg Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten! Ímé én megfertéztetem az én szent helyemet, a ti erősségeteknek * kevélységét, a ti szemeiteknek kívánságát, és a ti lelketeknek kedvezését: a ti fijaitok és leányitok is, kiket el kell hagynotok, fegyver miatt hullnak el.

22. És úgy cselekesztek a mint én cselekedtem: felső ajakatokat bé nem fedezitek, és férjfiaknak kenyereket nem eszitek.

23. És a ti főre való ékességitek lésznek a ti fejeteken, és saruitok a ti lábaitokon: nem jajgattok, sem nem sirtok, hanem elszáradtok a ti álnokságitok miatt, és nyögve fohászkodtok egymásra.

24. És lészen néktek Ezékiel jegyül, mind azok szerint, a miket cselekedett, ti is ugy kezdtek cselekedni: és mikor ez eljő, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr Isten.

25. És te, embernek fija, nemde azon a napon, mikor elveszem tőlök az ő erősségeket, az ő dicsőségeknek * örömét, az ő szemeknek kivánságát, és az ő lelkeknek gyönyörüségét, az ő fijaikat és leányaikat.

26. Azon a napon azért avagy nem jő é te hozzád a ki elszalad, hogy tenéked hirt amondjon?

27. Azon a napon * megnyittatik a te szád azzal, a ki elszaladott, és szólasz, és többé meg nem némulsz, és lészesz nékik csudául; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!