24. RÉSZ.
Példákkal jövendöli a Jérusálem romlását.
És lőn az Úr beszéde én hozzám kilenczedik esztendőben, tizedik
hóban, ugynazon hónak tizedik napján, mondván:
2. Embernek fija! ird meg magadnak ennek a napnak nevét, ezen napot
mondom: mert ezen a napon * közelgetett a Babilóniai Király Jérusálemhez.
3. És vess példabeszédet az engedetlen ház ellen, és mondjad nékik:
Ezt mondja az Úr Isten: Tégy fazekat, tégy fazekat a tűzhöz, és tölts vizet is
belé.
4. Gyüjts belévaló darabokat, minden jó darabot, lapocszkáját és
czimerét, és töltsd meg válogatott velős konczokkal.
5. Végy választott juhokat is, és gyujtsd meg a csontokat is a
fazék alatt, forrald azt erősen, főzzétek el a csontokat is ő benne.
6. Ezokáért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó * városnak, a
fezéknak, mellynek tajtékja benne vagyon, és belőle a tajtékja ki nem ment:
darabonként, darabonként szedd ki belőle, ne essék sors reá;
7. Mert az ő vérontása ő közepette vagyon, a magas tiszta kőre *
öntötte azt; nem öntötte azt a földre, hogy porral befedné;
8. Hogy felinditaná a haragot a bosszuállásra: én is azért vetettem
az ő vérét a magas kőre, hogy bé ne fedeztessék.
9. Azért így szól az Úr Isten: Jaj * a vérontó városnak; én is nagy
tüzet rakok.
10. Bőven rakom reá a fákat, meggyujtom a tüzet, a hust
teljességgel elfőzöm, ízi szerszámát megadom, és csontjai elégnek.
11. És tészem a fazekat üresen az ő tüzére , hogy meghevüljön, és
megégjen az ő feneke, és egybéolvadjon ő benne az ő undoksága, megemésztessék *
az ő tajtékja.
12. Hazugságokkal fárasztotta magát, és belőle ki nem ment az ő sok
tajtékja, ezokáért tüz miatt emésztetik meg az ő tajtékja.
13. A te tisztátalanságodban vagy mégis, azaz a te vétkekben; és
mivelhogy tisztogattalak tégedet, és meg nem tisztultál a te
tisztátalanságodból; többé meg nem tisztulsz, míg meg nem nyugotom * az én
haragomat te rajtad.
14. Én Úr szólottam: eljött az idő és megcselekszem, hátra nem
állok benne és nem kedvezek, és meg nem bánom: a te útaidat és cselekedetid
szerint itélnek meg tégedet, azt mondja az Úr Isten!
15. És lőn az Úr beszéde én hozzám mondván:
16. Embernek fija! Ímé és elveszem tőled csapással a te szemeidnek
* kivánságát: ne sirasd őtet, se ne jajgasd, se könnyed ne menjen rajta.
17. Fohászkodván veszteséggel légy, és halottakon való sírást ne
tégy, a te főre való ékességedet kösd fel magadra, és saruidat vedd lábaidra;
és felső ajakadat bé ne fedezd, és férjfiaknak kenyereket ne egyed.
18. Szólé azért reggel a népnek, és estvére meghala az én
feleségem; és másnap reggel úgy cselekedém, a mint meg vala hagyva nékem.
19. És monda nékem a nép: Avagy nem jelented é meg nekünk, mit
jegyezzenek ezek nékünk? mert te ezeket érettünk cslekeszed.
20. És mondék nékik: Az Úr beszéde volt én hozzám, mondván:
21. Mond meg Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten! Ímé én
megfertéztetem az én szent helyemet, a ti erősségeteknek * kevélységét, a ti
szemeiteknek kívánságát, és a ti lelketeknek kedvezését: a ti fijaitok és
leányitok is, kiket el kell hagynotok, fegyver miatt hullnak el.
22. És úgy cselekesztek a mint én cselekedtem: felső ajakatokat bé
nem fedezitek, és férjfiaknak kenyereket nem eszitek.
23. És a ti főre való ékességitek lésznek a ti fejeteken, és
saruitok a ti lábaitokon: nem jajgattok, sem nem sirtok, hanem elszáradtok a ti
álnokságitok miatt, és nyögve fohászkodtok egymásra.
24. És lészen néktek Ezékiel jegyül, mind azok szerint, a miket
cselekedett, ti is ugy kezdtek cselekedni: és mikor ez eljő, akkor tudjátok
meg, hogy én vagyok az Úr Isten.
25. És te, embernek fija, nemde azon a napon, mikor elveszem tőlök
az ő erősségeket, az ő dicsőségeknek * örömét, az ő szemeknek kivánságát, és az
ő lelkeknek gyönyörüségét, az ő fijaikat és leányaikat.
26. Azon a napon azért avagy nem jő é te hozzád a ki elszalad, hogy
tenéked hirt amondjon?
27. Azon a napon * megnyittatik a te szád azzal, a ki elszaladott,
és szólasz, és többé meg nem némulsz, és lészesz nékik csudául; és megtudják,
hogy én vagyok az Úr!