23. RÉSZ.

Jérusálem és Samaria két parázna asszony.

És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

2. Embernek fija! Két asszonyok egy anyának leányai valának.

3. Ezek Égyiptomban paráználkodván, ijfúságokban adák magokat paráznaságra; ott szorongatták az ő emlőjöket, és ott rontották meg az ő szüzességeknek emlőit.

4. Továbbá azoknak nevek: Ahola a nagyobbik, és annak huga Aholiba; és ezek enyimekké lettek vala, és szülének fiakat és leányokat; ezeknek mondom nevek: Samaria Ahola, és Jérusálem Aholiba.

5. És paráználkodék Ahola én alattam, és felgerjede az ő szeretőihez a közel való Assiriabeliekhez.

6. Kik violaszinű selyemruhában öltöznek vala, Fejedelmek és Főtiszttartók, kivánatos ifjak valának mindnyájan, lovagok, kik lovakon hordoztatják magokat.

7. Azokáért paráználkodék ő velek, az Assiriabeli minden válogatott ifjakkal, és mindenekkel, a kiket megszerete; minden ő bálványaikkal megfertézteté magát.

8. De az Égyiptombeliektől vett * paráznaságit is el nem hagyta: mert ő vele háltak az ő ifjuságában, és ők tapogatták az ő szüzességének emlőit, és kiöntötték az ő paráznaságokat ő reá.

9. Ennekokáért adtam őtet az ő szeretőinek kezekbe, az * Assiriabelieknek kezekbe, kiket megszeretett vala.

10. Azok mutaták ki az ő szemérmét: fijait és leányit elvivék, és magát fegyverrel ölék meg; és lőn hire neve az asszonyoknál, és tőnek ítéleteket ő benne.

11. És látá az ő huga Aholiba, és meghaladá * tisztátalan szeretettel őtet, és az ő paráznaságival az ő nénnyének paráználkodásit.

12. Az Assiriabelieket * megszerette, a Fejedelmeket, a közel való Hadnagyokat, kik mindenféle szépségben öltöznek, kik lovagok, lovakon hordoztatják magokat, mindnyájan kellemetes ifjak.

13. És látám, hogy megfertéztetett, és egy úton indultak mindketten.

14. És ő megbővité az ő paráznaságit: mert hogy látá a megirott férjfiakat a falon, a Káldeusoknak képeket kijegyezve czinóbriommal.

15. És hogy pártaövek vagynak derekokon, és festett patyolatok az ő fejeken, mindeniknek tekintete mint a Fejedelmeké, és hasonlók a Babilóniabeliekhez, kiknek születések földe Káldea.

16. ezeket megszereté, szemeivel megtekintvén őket, és bocsáta követeket ő hozzájok a Káldeusok földére.

17. És bémenének ő hozzá a Babilóniai fiak a szeretetnek ágyasházába és megfertéztették őtet az ő paráznaságokkal, és ez is magát azokkal megfertéztette; és elméne az ő lelke azoktól.

18. És kijelenének az ő paráználkodásai: kinyilatkozék az ő rútsága; azért eltávozék az én lelkem ő tőle, mint az ő nénnyétől az én lelkem * eltávozott vala.

19. És megsokasitá az ő paráználkodásit, megemlékezvén az ő ifjuságának idejéről, mellyben paráználkodott vala az Égyiptom földében.

20. És megszereté az ő szeretőit, kiknek testek ollyan mint a szamarak teste, és az ő folyások mint a lovaknak folyások.

21. És megemlékezél a te ifjuságodnak utálatosságáról, mikor tapogatták Égyiptomban a te emlőidet, hogy megrontanák a te ifjuságodnak emlőit.

22. Ennekokáért, óh Aholiba! igy szól az Úr Istsen: Ímé én feltámasztom a te szeretőidet te ellened, azokt, a kiktől elszakadott a te lelked, és te reád hozom őket minden felől;

23. A Babilóniabelieket és minden Káldeabelieket, Tiszttartókat, Fejedelmeket és hadviselőket, és inden Assiriabelieket ő velek: kivánatos ifjakat, hadviselőket és Fejedelmeket * kik mind jeles vitézek s nevezetesek, és lovagok mindnyájan.

24. És jőnek te reád kocsikkal, szekerekkel és kerékkel, és népeknek sokságával; körülvesznek téged mindenfelől dárdákkal, paizssal és sisakkal, és adok nékik hatalmat az itéletre, és megitélnek téged az ő itéletek szerint.

25. És vetem az én megbúsult haragomt ellened, és cselekesznek veled búsulással; a te orrodat és füleidet elmetélik, és a te népednek alja fegyver miatt hull el: ők a te fijaiat és leányidat elviszik fogságra, és a te megmaradt részed tűz miatt emésztetik meg.

26. És mgfosztanak téged a te ruháidtól, és elviszik a te ékességidet.

27. És véget vetek a te utálatosságodnak és paráznaságodnak, mellyet hoztál Égyiptom földéből; és szemeidet reájok fel nem emeled, és többé Égyiptomról meg nem emlékezel.

28. Mert igy szól az Úr Isten: Imé én adlak téged azoknak kezekbe, a kiket gyülölsz, azoknak kezekbe, a kiktől elszakadt a te lelked.

29. És gyülölséggel cselekeznek veled, és minden munkádat elveszik, és mezítelen s ruhátlan hagynak téged, s nyilván lészen a te paráznaságidnak rútsága, és a te utálatosságod és a te paráználkodásid.

30. Ezeket cselekeszem veled; mivelhogy paráználkodtál a pogányok után, mivelhogy megfertéztetted magadat azoknak bálványaikkal.

31. A te nénéd útán jártál, és adom az ő poharát * a te kezedbe.

32. Igy szól az Úr Isten: A te * nénéd poharát megiszod, melly mély és széles, hogy megnevetessél és csufoltassál: nagy e pohár, hogy sok férjen belé.

33. Részegséggel és bánattal megtelél: azaz pusztaság és elpusztulás * poharával, a te nénédnek Samariának poharával.

34. Meg kell innod azt és felhajtod, és az ő cserepit elrontod, és szaggatod a te emlőidet: mert én szólottam azt mondja az Úr Isten!

35. Ezokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy elfelejtkeztél * én rólam, és vetettél engem hátad megé: te is hordozd a te utálatosságodat és paráznaságidat.

36. És monda az Úr nékem: Embernek fija! Avagy nem * itéled é meg Aholát és Aholibát, hogy hirdessen nékik az ő utálatosságokat?

37. Mert paráználkodtak, és vér vagyon az ő kezekben, és az ő bálványaikkal paráználkodtak, és e felett az ő fijaikat is, kiket szültek vala nékem, általvitték a tüzön * azoknak megemésztésre.

38. Sőt ezt is cselekedték velem: megfertéztették az én szent * helyemet azon a napon, és Szombatimat megundokitották.

39. És mikor megáldozták az ő fijaikat az ő bálványaiknak, bémennek vala az én szent helyembe azon a napon, hogy megfertéztetnék azt, és imé * igy cselekedtek az én házamban.

40. Sőt még annakfelette, hogy elküldöttek a messzünnen jövő emberekhez, kik a követek szavára mindjárt eljőnek, kiknek kedvekért * mgmosódál, kenettel megkenéd orczádat, és felékesitéd magadat ékességgel.

41. És ülél ékes ágyra, és asztalt készitettél az ágy előtt, és tevéd arra az én mggyujtott temjénemet és az én olajomat!

42. És lőn annál örvendező sokaságnak szava, és hogy megsokasittatnának a férjfiak, hozatának Sébabeliek is a pusztából, kik adának karra való ékességeket az ő kezeikre, és ékes koronát az ő fejekre.

43. És mondék annak a ki elaggodt már az ő paráznaságiban: Immár elfogynak az ő paráználkodásai, de ő nem tére meg.

44. És bémenének ő hozzá mint valaki menne a parázna asszonyokhoz: ugy mentek bé Aholához és Aholibához, ez utálatos * asszonyokhoz.

45. És az igaz férjfiak * megitélik őket a paráznák és vérontók itéletivel: mert paráznák, és vér # vagyon az ő kezekben.

46. Mert igy szól az Úr Isten: Hozok ő reájok gyülekezetet, és adom őket megindulásra és ragadományra.

47. És a gyülekezet megkövezi őket, és kivágják őket az ő fegyverekkel, az ő ifjaikat és leányaikat megölik, és az ő házaikat tüzzel égetik meg.

48. És megszüntetem az utálatosságot a földről, és tanulnak minden asszonyok, és nem kezdenek cselekedni a ti utálatosságtok szerint.

49. Adják azért a ti utálatosságtokat ti reátok, és a ti bálványitoknak vétkeit viselitek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten!