17. RÉSZ.

Büntetése Sédékiásnak a frigy ellen hitének megszegéséért: a Krisztus küldetése.

És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

2. Embernek fija! Vess mesét és adj példabeszédet az Izráel háza eleibe.

3. És mondjad: Igy szól az Úr Isten: Egy nagy szárnyu nagy saskeselyű, mellynek hosszu szárnyai valának, melly rakva vala tollakkal, mellyekben különb-különbféle szinek valának, jöve a Libánus hegyére és a czédrusfának tetejét elszedé.

4. Az ő gyenge ágainak tetejeket leszaggatá, és vivé azt a kalmárok földére, és az árosoknak városokban tevék le azt.

5. És vőn annak a földnek magvából, és elveté azt a termékeny földbe: vévi azt sok vizek mellé, mint a fűzfát ugy veté azt el.

6. És kijöve, és kiágazott szőlőtővé lőn, alacsony magasságra nevekedvén, ugyhogy a szőlővesszők ő reá a tőre néznének, és annak gyökerei ez alatt volnának: és szőlőtővé lőn, és vesszőket terme, és ágacskákat bocsáta ki.

7. És vala más nagy saskeselyű, melly is nagy szárnyu vala, és tollakkal búvölködik vala: és imé ez a szőlőtő az ő gyökereivel ragaszkodék ahoz, és az ő vesszeit kinyujtá ahoz, hogy öntözné őtet az ő ültetésének barázdáiból.

8. Ez jó földben sok vizek mellett plántáltatott vala, hogy ágakat nevelne, és gyümölcsöt teremne, és lenne jeles szőlőtő.

9. Mondjad azért: Igy szól az Úr Isten: Valyon javára lészen é ez néki? Valyon az ő gyökereit nem szaggatja é ki, és gyümölcsöt nem vágja é ki? és nem száraztja é meg? minden ő jövésének ágait elszárasztja: nemde nem erős karral és sok néppel szaggatja é ki azt gyökerestől?

10. És imé elplántáltatott: Avagy jól lészen é dolga? Avagy ha a napkeletiszél illeti őtet, nem * elszárad é, és az ő termésének vesszeivel nem megszárad é?

11. És lőn az Úr szava én hozzám, mondván:

12. Modjad most az engedetlen háznak: Avagy nem értitek é, mit jegyezzenek ezek? Mondjad: Imé eljött a Babilóniai Király Jérusálemben, és felvevé az ő Királyát és Fejedelmit, és elvivé ő magához Babilóniába.

13. És vőn a királyi magból, és frigyet vete * ő vele, és megesketé őútet, és a földnek erőseit elvivé:

14. Hogy az ország alázatosságban tartaná magát, hogy fel ne fuvalkodnék, és hogy az ő fogadását # megtartaná, hogy abban megállana.

15. De elszakada ő tőle, bocsátván követeket Égyiptomba, * hogy adna néki lovakat és sok népet. Valyon javára esik é ez néki? valyon megszabaditja é magát, a ki ezeket cselekeszi? a ki megszegte a frigyet, megmenekedik é?

16. Élek én, azt mondja az Úr Isten, ha annak a Királynak * lakhelyében Babilóniában meg nem hal, a ki őtet # Királlyá tette volt: a kinek tett esküvését megutálta, és a kivel tett frigyét felbontotta.

17. És Faraó nagy haddal és nagy sokasággal semmit néki * nem teheet a hadban, mikor töltést rakni kezd, és sánczokat cisnálni sok lelkek veszedelmére.

18. Megutálta az * esküvést, hogy megtörné a fogadást, mellyet tett vala kezét béadván, és mind ezeket cselekedte; ezokáért meg nem szabadul.

19. Annakokáért igy szól az Úr Isten: Élek én, ha fejére nem fordítom az én esküvésemet, mellyet megutált, és az én frigyemet, mellyet megszegett.

20. És kiterítem ő ellene az én hálómat, és belé * akad az én varsámba: és vitetem őtet Babilóniába, és ott ő vele törvénykezem az ő gonoszságért, mellyel én ellenem járt.

21. És minden ő elfutottai, minden seregivel fegyver miatt hullanak el, és a kik megmardnak minden szélre elhányatnak; és megtudjátok, hogy én Úr szólottam.

22. Igy szól az Úr Isten: És vészek én ama magas czédrusfának tetejéből, és eltészem: az ő felső gyenge ágai közzűl gyenge ágat szegek le, és én elplántálom azt a magas és felemelt hegyen.

23. Az Izráel magas hegyén plántálom őtet, és ágait felneveli, és gyümölcsöt terem: és nagy czédrusfává nevekedik; és laknak ő alatta mindenféle szárnyas madarak, az ő ágainak árnyéka alatt laknak.

24. És minden mezei fák megesmérik, hogy én vagyok az Úr: ki a magas fát alacsonnyá tészem, és az alacsony fát magassá tészem; én száraztom meg a zöldellő fát, és az aszú fát a ki zölddé tészem; Én Úr szólottam, és megcselekeszem.