14. RÉSZ.

Képmutató kérdések a Zsidóknak: Négy ostor a Zsidókra, és a Babilóniai fogság.

És eljövének hozzám férjfiak az Izráel Vénei közzűl, és leülének én előttem.

2. És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

3. Embernek fija! E férjfiak bálványokat emeltek fel az ő szivekben, és az ő álnokságoknak botránkozását vetették magok eleibe. Avagy gondolod é inkább, hogy ezek én tőlem tanácsot kérdenek?

4. Ezokáért szólj nékik, és mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Valaki az Izráel házából az ő bálványit az ő szivébe béveszi, és az ő álnokságának botránkozását veti maga eleibe, és megyen a Prófétához! én Úr felelek meg annak, a ki jő az ő bálványinak soksága felől.

5. Hogy megfogjam az Izráel házát * az ő szivében, hogy elszakadtak én tőlem mindnyájan ők az ő bálványaik miatt.

6. Ezokáért mondjad az Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Térjetek meg, és forduljatok el a ti bálványitoktól, és minden utálatosságtoktól forditsátok el a ti orczátokat;

7. Mert valaki az Izráel házából, és a jövevények közzűl, a kik Izráelben vagynak, elvonsza magát, hogy én utánnam ne jöjjön, és szivébe béveszi az ő bálványit és az ő álnokságának botránkozását maga eleibe veti, és menénd a Prófétához, hogy tanácsot kérdjen ő általa én tőlem: én Ur felelek meg néki érettem.

8. És ellene vetem * az én orczámat annak a férjfiúnak, és vetem őtet jegyül és közbeszédűl, # és kivesztem őtet az én népem közzűl; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

9. És a Prófétát * mikor eláltatják, és valamit mondánd; én Úr áltattam el azt a Prófétát; és kinyujtom az én kezemet ő reá, és kitörlöm # őtet az Izráelből az én népem közzűl.

10. És viselik az ő álnokságokat: a mint vagyon a kérdőnek álnoksága, ugy lészen a Prófétának is álnoksága.

11. Hogy ne tévelyegjenek többé az Izráel háza, nem követvén engemet, és magokat meg ne fertéztessék többé minden ő elszakadásokkal; hanem legyenek nékem népem, és én legyek nékik Isten, azt mondja az Úr Isten!

12. És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

13. Embernek fija! Mikor a föld vétkezik én ellenem, gonoszságot cselekedvén: kinyujtván az én kezemet az ellen, eltöröm néki a kenyérnek * botját; és bocsátok ő reá éhséget és kivágom ő róla az embereket és a barmokat.

14. Ha ama három férjfiu lészen is a földön, * tudniillik Noé, Dániel, és Jób: ők az igazságokkal megszabadítják csak a magok lelkeket, azt mondja az Úr Isten!

15. Hogy gonosz fenevadakat bocsátok által a földre, és pusztává teszik azt, és az pusztán marad, ugy hogy senki által nem megyen rajata a fenevadak miatt.

16. És ha e három férjfiu lészen a földön; élek én, az Úr Isten mondja, hogy sem fiakat, sem leányokat meg nem szabadítanak, hanem csak ő magokat szabadítják meg; a föld pedig puszta lészen.

17. Avagy ha fegyvert hozok a földre és mondándom: Fegyver, menj által a földön! és levágatom arról az embereket és a barmokat.

18. És ama * három férjfiu lészen a földön: Élek én, az Úr Isten mondja, meg nem szabadítanak fiakat és leányokat; hanem csak ő magokat szabadítják meg.

19. Avagy ha döghalált bocsátok a földre, és kiöntöm az én haragomat ő reá, vérontásra, hogy kivágjam ő róla az embereket és a barmokat.

20. És ha Noé, Dániel, és Jób lészen is a földön: élek én, az Úr Isten m,ondja, ha fiat, ha leányt szabadítnak meg: hanem ők az igazságokkal szabadítják meg csak a magok * életeket.

21. Mert így szól az Úr Isten; Még hogyha az én négy veszedelmes ítéletimet, a fegyvert és az éhséget, és a gonosz fenevadakat, és a döghalált bocsátom is jerure, hogy kivágjam belőle az embereket és a barmokat.

22.Ha megmaradnak is valami kevesen ő bennek, kik elvitetnek a fogságba, fiak és leányok: Ímé azok is kimennek ti hozzátok, és meglátják az ő útjokat és cselekedeteiket, és vigasztalást vesztek a veszedelmekből, mellyeket hozok Jérusálemre, mind azokból mellyeket ő reá hozok.

23.És vigasztalástokra lésznek néktek, mikor látándjátok az ő utjokat és cselekedeteiket; és megtudjátok, hogy nem ok nélkül cselekedtem mindeneket, a miket cselekedtem ő rajta, ezt mondja az Úr Isten!