12. RÉSZ.

Példákkal jelentgeti a fogságra menést.

És lőn az Úrnak szava én hozzám, mondván:

2. Embernek fija! Engedetlenház közepette lakol, kiknek szemeik vagynak a látásra, de nem látnak: füleik vagynak a hallásra, de nem hallanak: mert engedetlen ház ez. *

3. És te, embernek fija készitsd elő a te útra való szerszámidat, és menj el nappal az ő szemeik előtt: menj el a te helyedről más helyre, szemek láttára; hogyha valamiképen látják: mert engedetlen * ház ez.

4. És vidd ki a te portékáidat mintegy útra való szerszámokat, nappal szemek láttára, te pedig menj ki estve szemek láttára, mint a kik másuvá akarnak menni.

5. Szemek láttára lyukaszd által a falat, és vidd ki az által.

6. Szemek láttára válladon hord ki, a setétben vidd ki, orczádat fedd bé, és a földet ne nézd: mert csudául adtalak tégedet az Izráel házának.

7. Így cselekedtem azért, a mint parancsolva vala nékem: Az én portékáimat előhozám nappal, mint a kik másuvá hordozkodnak, és estve által lyukasztám kezemmel a falat: a setétben hozám elő vállamon, és hordám ki szemek láttára.

8. És lőn az Úr beszéde én hozzám reggel, mondván:

9. Embernek fija! Nemde nem mondá é néked az Izráel háza, ez * engedetlen ház, hogy mit cselekeszel?

10. Mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ez a Prófétzia a Jérusálembeli Fejedelemről vagyon, és az Izráelnek egész házáról, ki ő köztök vagyon.

11. Modjad nékik: Én ti csudátok vagyok; a mint cselekedtem, igy lészen nékik dolgok; elmennek, és fogságra mennek.

12. És a Fejedelem, ki ő köztök vagyon, vállán hordozza ruháit a setétben, és kimegyen: a falat által * lyukasztják hogy kivigyék őtet azon: az ő orczáját béfedi, hogy szemeivel a földet ne lássa.

13. És kiterjesztem az én hálómat ő ellene, és megfogatik az én varsámban; és viszem őtet Babilonba a Káldeusok földére, de mindazáltal azt nem * látja, és ott meghal.

14. És mindeneket, kik ő körülte vagynak az ő segitségére, és minden seregit eloszlatom minden szélre, és kivonszom a fegyvert * ő utánnok.

15. És megtudják hogy én vagyok az Úr, mikor eloszlatom őket a Pogányok közzé, és elhintem őket a földön.

16. És hagyok meg ő közzűlök * kevés férjfiakat a fegyvertől, az éhségtől, és a döghaláltól, hogy megbeszéljék minden ő utálatosságokat a Pogányok között, a kik közzé mennek; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.

17. És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

18. Embernek fija! A te kenyeredet rettegéssel egyed, és a te vizedet reszketéssel és félelemmel igyad.

19. És szólj a föld népének: Ezt mondja az Úr Isten a Jérusálem lakosai felől, az Izráel földe felől: Az ő kenyereket félelemmel eszik, és az ő vizeket pusztaságban isszák; hogy megpusztittassék az ő földe az ő teljes voltától, mind azoknak álnokságokért kik benne laknak.

20. És a lakott városok elpusztulnak és a földe elhagyattatik, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

21. És lőn az Úrnak beszéde én hozzám, mondván:

22. Embernek fija! Micsoda közbeszédetek vagyon néktek az Izráel földében, mondván: Nagy messze * haladnak az idők, és elvesz minden látás!

23. Ezokáért mond meg nékik: Azt mondja az Úr Isten: Megszüntetem e közbeszédet és többé nem mondják ezt a közbeszédet Izráelben: Hanem mondjad nékik: Elközelgettek azok a napok, és minden látásnak dolga.

24. Mert nem lészen többé semmi látás hijábavaló, és nem lészen hizelkedő jövendölés az Izráel házában:

25. Mert én Úr szólok, és a melly szót szólok, meglészen, nem halasztatik tovább, hanem a ti időtökben, óh engedetlen ház, szólok, és megcselekeszem azt, azt mondja az Úr Isten!

26. És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

27. Embernek fija; Ímé az Izráel háza azt mondja: A látás, mellyet ez lát, sok időkre * való, és hosszú időkre prófétál.

28. Ezokáért mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem, az én beszédem, mellyet szólok, meglészen, * azt mondja az Úr Isten.