11. RÉSZ.

A Jérusálembeliek elhitetőinek büntetések: A foglyok visszahozásának igéretei.

És felemele engem a lélek, és bévive engem az Úr házának napkeleti kapujára, melly néz napkeletre; és ímé a kapu ajtajában, huszonöt férjfiak, kik között látám Jaazániát, Azur fiját, és Pelátiát, Benája fiját, a nép Fejedelmit.

2. És monda nékem: Embernek fija! Ezek a férjfiak, a kik gondolnak álnokságot, és gonosz tanácsot tartanak ebben a városban;

3. Mert azt mondják: Nem kell közel házakat épiteni; mert e város fazék lenne, mi pedig ama * hús.

4. Ezokáért prófétálj ő ellenek, prófétálj, embernek fija!

5. Esék azért én reám az Úr Lelke, és monda nékem: Mondjad, igy szól az Úr: Így szólottatok Izráel háza, és a ti szivetekbe a mi felmegyen, jól tudom én.

6. Sokakat öltetek meg * ebben a városban, és az ő utczáit megtöltöttétek megölettekkel.

7. Ezokáért így szól az Úr Isten: A kiket ti megöltetek, kiket e város közepire vetettetek, ezek a * hús: a város pedig fazék; és titeket kiviszlek ő belőle.

8. Fegyvertől féltetek, és * fegyvert hozok ti reátok, azt mondja az Úr Isten.

9. És kihozlak titeket belőle, és adlak titeket idegenek kezekbe, és tészek ellenetek itéleteket.

10. Fegyver miatt hullotok el, az Izráel határában * itéllek meg titeket; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

11. E város pedig nem lészen néktek mint a fazék, * sem ti nem lésztek ő közepette mint a hús; az Izráel határában itéllek meg titeket.

12. És megértitek, hogy én vagyok az Úr: mert az én végezésimben nem jártatok, és az én itéletimet nem cselekedtétek; hanem a Pogányok itéletek szerint cselekedtetek, kik ti körületek vagynak.

13. És lőn mikor prófétálnék, Pelátia a Benája fija meghala; esém azért az én orczámra és kiálték nagy felszóval és mondék: Ah, ah, Uram Isten! avagy elfogyatod é Izráelnek maradékit?

14. És lőn az Úrnak szava én hozzám, mondván:

15. Embernek fija! Te atyádfiai, te atyádfiai, te rokonid, és egész Izráel háza, mind azok, kiknek a Jérusálem lakói mondották: Távol legyetek az Úrtól, nékünk adatott ez a föld örökségűl!

16. Ezokáért mondjad: Így szuól az Úr Isten: Noha távol vetettem ki őket a Pogányok közzé, és eloszlattam őket e földekre; de azért lészek nékik kicsiny templomul a földeken, mellyekre mentek.

17. Ennekokáért mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Egybegyüjtelek * titeket a népek közzűl, és együvé hozlak titeket a földekről, a mellyekre eloszlottatok; és adom néktek az Izráel földét.

18. És bémennek oda, és elhányják minden ő bennek való * fertelmességit, és minden utálatosságit arról a földről.

19. És adok nékik * egy szívet, és # uj szivet adok ő beléjek, és kivészem a kő szivet az ő testekből, és adok nékik hús szivet;

20. Hogy az én végezésimben járjanak, és az én itéletimet megőrizzék, és cselekedjék azokat és legyenek nékem népem, és én legyek nékik Istenek.

21. De a kiknek szivek az ő fertelmességek és utálatosságok után jár, azoknak útjokat az ő fejekre * vetem, az Úr Isten mondja:

22. Felemelék azért a Kérubimok az ő szárnyaikat, és a kerekek ő ellenekben; és az Izráel Istenének dicsősége * vala felül ő felettek.

23. Eltávozék az Isten dicsősége a város közepiről, és álla a hegyre, melly a városnak napkelet felől való részén vagyon.

24. És a lélek felvőn engem, és vsiszavive engem Káldea földére * a fogságban valókhoz, látásban az isten lelke által: és eltávozék tőlem az a látás, mellyet láték.

25. És megbeszélém a fogságban valóknak az Úrnak minden beszédit, mellyeket nékem megjelentett vala.