2. RÉSZ.
Ezékiel prófétálni küldetik az Izráelhez.
És monda nékem: Embernek fija! Állj lábaikdra, és szólok veled.
2. És lélek jöve én belém, minekutánna szóla nékem, és állata *
engem az én lábaimra és hallám azt, a ki szól vala nékem.
3. És monda nékem: Embernek fija? Én küldelek téged az Izráel
fijaihoz, a pártos nemzetekhez, kik pártot ütöttek ellenem: kik mint az ő
attyaik * vétkeztek ellenem mind e mai napig.
4. A keményorczájú * fiakhoz és # keményszivüekhez küldlek tégedet,
és ezt mondjad nékik: Igy szól az Úr Isten!
5. Vagy halják, vagy nem halják, mivelhogy pártos ház: de mégis
megtudják, hogy Próféta volt ő köztök.
6. Te azért, embernek fija, ne félj ő tőlök, és az ő beszédektől ne
rettegj: mivelhogy pártosok és * tövisek te ellened, és skorpiókkal lakol te,
az ő beszédektől ne félj, és az ő orczájoktól ne rettegj; mert engedetlen
háznép.
7. És szóljad az én beszédimet nékik, vagy hallják, vagy nem: mert
engedetlenek.
8. Te pedig, embernek fija halld meg mikor néked szólok; ne légy
engedetlen mint ez az engedeetlen ház, nyisd meg szádat és edd meg a mit adok
néked.
9. És látám, és imé egy kéz küldeték én hozzám, és imé abban
öszvehajtatott levél vala.
10. És azt kiterité előttem, és ímé bé vala írva elől és hátul! és
abban valának sirva sirások, nyögések és jajszók.