EZÉKIEL PRÓFÉTA KÖNYVE.
1. RÉSZ.
Mikor és hol prófétált Ezékiel. Látás a négy állatokról,
kerekekről, Isten székiről.
És lőn harminczadik esztendőben, negyedik hóban, a hónak ötödik
napján, mikor én volnék azok között, kik fogságra vitettek vala, a Kébár
folyóvíz mellett; megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat.
2. Ötödik napján azért a hónak, (ez ötödik esztendeje Joákin *
Király fogságba vitelének.)
3. Valójába lőn az Úr beszéde Ezékiel Paphoz a Búzi fijához; a
Káldeabeliek földökben a Kébár folyóvíz mellett, és lőn ott ő rajta az Úrnak
keze.
4. És látám, és ímé forgószél jő vala északról, és nagy felhő
tűzzel elegy, melly körűl nagy fényesség vala; és közepette mintegy tüzes
szinnek ábrázatja, a tűznek tudniillik közepette.
5. És annak köezpiből tetszék ki négy lelkes állatoknak
hasonlatossága: és e vala az ő ábrázatjok, tudniillik emberi kép * vala rajtok.
6. És mindeniknek négy orczája vala, és négy szárnya mindeniknek.
7. És az ő lábaik, egyenes lábak, (de lábaik talpa mint a borjú lábak
talpa) és szikráznak vala mint a megsimított aczélnak szine.
8. Továbbá emberi * kezek valának az ő szárnyaik alatt négy rész
felől: és orczájok és szárnyaik valának, mint a négy részek felől.
9. Egyik állat a másikkal szárnyokkal egymás mellé valának
szerkeztetve: nem fordulnak vala meg, mikor járnak vala; mindenik arczal
előfelé megyen vala.
10. Az ő orczájoknak hasonlatossága ez vala: emberi * orcza, és
oroszlán orcza mind a négynek jobbja felől: és ökör orcza mind a négynek balja
felől; és saskeselyű orcza mind a négynek.
11. És az ő orczáik ezek: az ő szárnyaik pedig kiterjesztve felűl:
mindeniknek két szárnyok öszveér vala, mindenik a másikkal; a ketteje pedig
fedezi * vala az ő testeket.
12. És mindenik állat arczal előfelé megyen vala, valahová a lélek
indítja vala, hogy mennének, oda mennek vala: meg nem fordulnak vala, mikor
járnának.
13. És e lelkes állatok tekintetének hasonlatossága, mint a tüzes
és égő üszögé; mint az égő fáklyák tekinteti, melly ide s tova futkároz vala a
lelkes állatok közt; és e tűznek fényessége vala, és a tűzből villámás megyen
vala ki.
14. És a lelkes állatok futnak és megtérnek vala, mintegy villámás.
15. És mikor láttam volna a lelkes állatokat, ímé egy kerék vala a
földön az állatok mellett, mind az ő négy * orczájok felől.
16. A kerekeknek tekintete, és azoknak csinálmánya, mint a Társis
kőnek szine, és mind a négynek ugyanazon egy tekintete vala: azoknak
ábrázatjok, és azoknak csinálmánya mintha egy kerékben más kerék volna.
17. Mikor mennek vala, négy oldalra mennek vala: meg nem fordulnak
vala, mikor járnak vala.
18. És kerék talpok vala, és azoknak magassága retentes vala: és
azoknak talpok hátra rakva vala * szemekkel köröskörűl mind a négynek.
19. És mikor járnak vala az állatok, járnak vala a kerekek is azok
mellett; és mikor felemelkednek vala az állatok a földről, felemelkednek vala a
kerekek is.
20. Valahová a lélek indítja vala, hogy mennének, mennek vala, és a
kerekek lelke is oda megyen vala: és a kerekek felmelkednek vala ellenekbe;
mert a lelkes állat lelke vala a kerekekben.
21. Mikor járnak vala az állatok, mennek vala a kerekek is, és
mikor állanak vala, ezek is állanak vala; és mikor felemelkednek vala a
földről, felemelkednek a kerekek is ellenekben; mert a lelkes állat lelke vala
a kerekekben.
22. És mindenik állatnak feje felett égnek * hasonlatossága vala,
úgymint egy rettenetes fényes kristály tekintete, kiterjedvén felűl fejek
felett.
23. És az ég alatt azoknak szrányaik egyenesek valának, mindenik
egyik a másikkal összeérvén: és mindeniknek két-két szárnyai valának,
mellyekkel béfedik vala az ő * testeket.
24. És hallám az ő szárnyaik * zúgásokat, mint sok vizeknek
zúgásokat, és ugymint a Mindenhatónak szavát, mikor járnak vala: szólásoknak
szavát, mint valami nagy tábornak szavát: Mikor állanak vala, leeresztik vala
az ő szárnyaikat.
25. És lőn szózat az égből, melly vala az ő fejek felett, mikor
azok állanak vala, és leeresztik vala az ő szárnyaikat.
26. És az ég felelett, melly vala az ő * fejek felett, széknek
hasonlatossága vala, ollyan mint a zafir kő; és a széknek hasonlatossága felett
hasonlatosság vala, mintegy ember ábrázatja, ki ül vala felül a felett.
27. És láték mintegy tüzes szinnek ábrázatják, mintegy tüznek
tekintetét abban köröskörül, annak derekától fogva oda fel, és derekától fogva
alá, láték mintegy tüznek szinét és abban fényesség vala köröskörül.
28. Mint a minémű a szivárvány tekintete, melly szokott lenni a
felhőben esős időben, olly szokott lenni a felhőben esős időben, olly vala a
fényesség tekintete köröskörül: Ez vala az Úr * dicsősége hasonlatosságának
látása: és látám, és esém az én orczámra, és egy szólónak szavát hallám.