EZÉKIEL PRÓFÉTA KÖNYVE.

1. RÉSZ.

Mikor és hol prófétált Ezékiel. Látás a négy állatokról, kerekekről, Isten székiről.

És lőn harminczadik esztendőben, negyedik hóban, a hónak ötödik napján, mikor én volnék azok között, kik fogságra vitettek vala, a Kébár folyóvíz mellett; megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat.

2. Ötödik napján azért a hónak, (ez ötödik esztendeje Joákin * Király fogságba vitelének.)

3. Valójába lőn az Úr beszéde Ezékiel Paphoz a Búzi fijához; a Káldeabeliek földökben a Kébár folyóvíz mellett, és lőn ott ő rajta az Úrnak keze.

4. És látám, és ímé forgószél jő vala északról, és nagy felhő tűzzel elegy, melly körűl nagy fényesség vala; és közepette mintegy tüzes szinnek ábrázatja, a tűznek tudniillik közepette.

5. És annak köezpiből tetszék ki négy lelkes állatoknak hasonlatossága: és e vala az ő ábrázatjok, tudniillik emberi kép * vala rajtok.

6. És mindeniknek négy orczája vala, és négy szárnya mindeniknek.

7. És az ő lábaik, egyenes lábak, (de lábaik talpa mint a borjú lábak talpa) és szikráznak vala mint a megsimított aczélnak szine.

8. Továbbá emberi * kezek valának az ő szárnyaik alatt négy rész felől: és orczájok és szárnyaik valának, mint a négy részek felől.

9. Egyik állat a másikkal szárnyokkal egymás mellé valának szerkeztetve: nem fordulnak vala meg, mikor járnak vala; mindenik arczal előfelé megyen vala.

10. Az ő orczájoknak hasonlatossága ez vala: emberi * orcza, és oroszlán orcza mind a négynek jobbja felől: és ökör orcza mind a négynek balja felől; és saskeselyű orcza mind a négynek.

11. És az ő orczáik ezek: az ő szárnyaik pedig kiterjesztve felűl: mindeniknek két szárnyok öszveér vala, mindenik a másikkal; a ketteje pedig fedezi * vala az ő testeket.

12. És mindenik állat arczal előfelé megyen vala, valahová a lélek indítja vala, hogy mennének, oda mennek vala: meg nem fordulnak vala, mikor járnának.

13. És e lelkes állatok tekintetének hasonlatossága, mint a tüzes és égő üszögé; mint az égő fáklyák tekinteti, melly ide s tova futkároz vala a lelkes állatok közt; és e tűznek fényessége vala, és a tűzből villámás megyen vala ki.

14. És a lelkes állatok futnak és megtérnek vala, mintegy villámás.

15. És mikor láttam volna a lelkes állatokat, ímé egy kerék vala a földön az állatok mellett, mind az ő négy * orczájok felől.

16. A kerekeknek tekintete, és azoknak csinálmánya, mint a Társis kőnek szine, és mind a négynek ugyanazon egy tekintete vala: azoknak ábrázatjok, és azoknak csinálmánya mintha egy kerékben más kerék volna.

17. Mikor mennek vala, négy oldalra mennek vala: meg nem fordulnak vala, mikor járnak vala.

18. És kerék talpok vala, és azoknak magassága retentes vala: és azoknak talpok hátra rakva vala * szemekkel köröskörűl mind a négynek.

19. És mikor járnak vala az állatok, járnak vala a kerekek is azok mellett; és mikor felemelkednek vala az állatok a földről, felemelkednek vala a kerekek is.

20. Valahová a lélek indítja vala, hogy mennének, mennek vala, és a kerekek lelke is oda megyen vala: és a kerekek felmelkednek vala ellenekbe; mert a lelkes állat lelke vala a kerekekben.

21. Mikor járnak vala az állatok, mennek vala a kerekek is, és mikor állanak vala, ezek is állanak vala; és mikor felemelkednek vala a földről, felemelkednek a kerekek is ellenekben; mert a lelkes állat lelke vala a kerekekben.

22. És mindenik állatnak feje felett égnek * hasonlatossága vala, úgymint egy rettenetes fényes kristály tekintete, kiterjedvén felűl fejek felett.

23. És az ég alatt azoknak szrányaik egyenesek valának, mindenik egyik a másikkal összeérvén: és mindeniknek két-két szárnyai valának, mellyekkel béfedik vala az ő * testeket.

24. És hallám az ő szárnyaik * zúgásokat, mint sok vizeknek zúgásokat, és ugymint a Mindenhatónak szavát, mikor járnak vala: szólásoknak szavát, mint valami nagy tábornak szavát: Mikor állanak vala, leeresztik vala az ő szárnyaikat.

25. És lőn szózat az égből, melly vala az ő fejek felett, mikor azok állanak vala, és leeresztik vala az ő szárnyaikat.

26. És az ég felelett, melly vala az ő * fejek felett, széknek hasonlatossága vala, ollyan mint a zafir kő; és a széknek hasonlatossága felett hasonlatosság vala, mintegy ember ábrázatja, ki ül vala felül a felett.

27. És láték mintegy tüzes szinnek ábrázatják, mintegy tüznek tekintetét abban köröskörül, annak derekától fogva oda fel, és derekától fogva alá, láték mintegy tüznek szinét és abban fényesség vala köröskörül.

28. Mint a minémű a szivárvány tekintete, melly szokott lenni a felhőben esős időben, olly szokott lenni a felhőben esős időben, olly vala a fényesség tekintete köröskörül: Ez vala az Úr * dicsősége hasonlatosságának látása: és látám, és esém az én orczámra, és egy szólónak szavát hallám.