3. RÉSZ.
Panasz, vígasztalás, vallástétel, könyörgés.
Én vagyok a sanyarúság látott ember az ő haragjának vesszeje miatt.
2. Engem vezérlett és vitt a setétségre, és nem a világosságra.
3.Bizonyára reám fordult, kezét reám fordította mind napestig.
4. Megszáraztotta az én testemet és bőrömet, összverontotta az én
csontaimat!
5. Ellenem erősséget épített, és körülvett méreggel, és
nyomorúsággal.
6. A setétben fektetett engem, mint a kik régen megholtak.
7. Megrekesztett engem, és ki nem szaladhatok; nehéz békókat vetett
lábaimra.
8. Ha kiáltok és rikoltok is, * bédugta füleit az én imádságomra.
9. Faragott kővel rekesztette bé az én útaimat, az én ösvényimet
elforditotta.
10. Ő mint az ólálkodó * medve én utánnam, mint a rejtekben való
oroszlán.
11. Az én útaimat elforditotta, és darabokra vagdalt engem,
elpusztított engem!
12. Megvonta kézívét, és mintegy czélul tett engem a nyílnak.
13. Az én * veséimbe lőtte bé az ő tegzének nyilait.
14. Az én egész népemnek csúfja voltam. és * éneklek napestig.
15. Bétöltött engem sok keserűséggel, megrészegített engem *
méreggel.
16. És a kőbe kitörte * az én fogaimat, a porba nyomott engemet.
17. És eltávozott az én lelkem a békességtől, elfelejtkeztem a
jóról.
18. Azért ezt mondottam: elveszett az én erősségem az Úrtól.
19. Megemlékezvén az én nyomorúságimról, és az én siralmimról, a
méregről és keserűségről;
20. Mert valóba megemlékezik a nyomorúságokról, és megaláztatik
bennem az én lelkem.
21. Erről megemlékezem, azért reménységem lészen.
22. Az Úrnak nagy kegyelmessége, hogy teljességgel meg nem *
emésztettünk: mert nem fogyatkoztak el az ő irgalmasságai.
23. Minden reggel megujulnak az * ő irgalmasságai, nagy a te
igazságod.
24. Én örökségem * az Úr, azt mondja az én lelkem; azért várom
őtet.
25. Jó az Úr azoknak, kik várják őtet: a léleknek, melly keresi
őtet.
26. Jó várni és csendességben * lenni, mind az Úrnak szabadításáig.
27. Jó a férjfiúnak, mikor ifjúságában viseli az * igát.
28. Ő magának ül és hallgat; mert hordozta az igát nyakában.
29. Teszi az ő száját a porban, ezt mondván: Talán * vagyon még
reménység.
30. Fordítja orczáját a verekedőnek, megelégszik szidalommal.
31. Mer örökké * el nem hágy az Úr
32. Mert ha bánattal illet; ismét kegyelmes lészen, az ő
kegyelmsességinek gazdasága szerint.
33. Mert nem szíve szerint ver, sem bánattal nem illeti az embernek
fijait.
34. Hogy megrontsa lábai alatt a földnek minden foglyait:
35. Hogy elfordittassék az embernek ítéleti a hatalmas előtt:
36. Hogy elfordittassék az ember az ő törvényében, ezt az Úr nem
míveli.
37. Kicsoda parancsolatjából vagyon valami, ha az Úr nem
parancsolta?
38. Nem a felséges Isten szájából jő é ki mind a jó, * mind a
gonosz?
39. Miért panaszkodik az élő ember, és a férjfiú az ő bűnének
büntetése felől?
40. Tudakozzunk inkább a mi * útaink felől, és keressük meg, és
térjünk meg az Úrhoz.
41. Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben az égbe, az
Istenhez.
42. Mi * vétkeztünk és engedetlenek voltunk; azért nem kedveztél
te.
43. Ellenünk támasztottad haragodat, és minket üldöztél, megöltél
és nem kedveztél.
44. Felhőt vetettél elődbe, hogy által ne menjen a mi imádságunk.
45. Polyvává, és elvetett * állatokká tettél minket a népek között.
46. Megnyitották ellenünk szájok minden mi ellenségink.
47. Rajtunk volt a rettegés, a tőr, * a pusztítás és a rontás.
48. Folyóvizek * mentek alá az én szememből, az én népem leányának
nyomorúságáért.
49. Az én szemem nem szűnik meg a sírástól, annyira hogy semmi
nyugodalma nincsen.
50. Míg reánk nem tekint, és nem * néz az Úr az égből.
51. Az én szemem bánatba ejté az én lelkemet, az én városomnak
minden leányiért.
52. Vadászván vadásztak engem mint a madaratm az én ellenségim
méltatlan.
53. Bészoritották az én életemet a tömlöczbe, és reám követ
hánytak.
54. A vizek * felül áradtak az én fejem felett, ezt mondottam:
Kivágattam!
55. Segítségre hívtam a te nevedet, óh Uram az alsó tömlöczből.
56. Hallottad az én szómat, a te füledet ne rejtsd el az én
könyörgésem előtt, és az én kiáltásom előtt.
57. Hozzám közelgettél az napon, mellyen segítségre hívtalak
tégedet, és ezt mondottad: Ne félj!
58. Megítélted Uram az én lelkemnek ítéletit, megszabadítottad az
én életemet.
59. Láttad, óh Uram.az én nyomorúságomat: ítéld meg az én ügyemet.
60. Láttad minden ő bosszúállásokat, minden én ellenem való
gondolatjaikat:
61. Hallottad az ő szidalmokat Uram, és minden ellenem való
gondolatjaikat.
62. Az én reám támadoknak nyelveket, és az ő ellenem való
mindennapi gondolatjokat.
63. Leüléseket és felkeléseket lásd meg: én * vagyok az ő énekek.
64. Fizess meg nékik Uram az ő kezeik munkája * szerint.
65. Adj nékik szívfájdalmat, és a te átkod vesd rájok.
66. Kergesd meg őket haragodban, és veszesd el őket az ég alól, óh
Uram!