3. RÉSZ.

Panasz, vígasztalás, vallástétel, könyörgés.

Én vagyok a sanyarúság látott ember az ő haragjának vesszeje miatt.

2. Engem vezérlett és vitt a setétségre, és nem a világosságra.

3.Bizonyára reám fordult, kezét reám fordította mind napestig.

4. Megszáraztotta az én testemet és bőrömet, összverontotta az én csontaimat!

5. Ellenem erősséget épített, és körülvett méreggel, és nyomorúsággal.

6. A setétben fektetett engem, mint a kik régen megholtak.

7. Megrekesztett engem, és ki nem szaladhatok; nehéz békókat vetett lábaimra.

8. Ha kiáltok és rikoltok is, * bédugta füleit az én imádságomra.

9. Faragott kővel rekesztette bé az én útaimat, az én ösvényimet elforditotta.

10. Ő mint az ólálkodó * medve én utánnam, mint a rejtekben való oroszlán.

11. Az én útaimat elforditotta, és darabokra vagdalt engem, elpusztított engem!

12. Megvonta kézívét, és mintegy czélul tett engem a nyílnak.

13. Az én * veséimbe lőtte bé az ő tegzének nyilait.

14. Az én egész népemnek csúfja voltam. és * éneklek napestig.

15. Bétöltött engem sok keserűséggel, megrészegített engem * méreggel.

16. És a kőbe kitörte * az én fogaimat, a porba nyomott engemet.

17. És eltávozott az én lelkem a békességtől, elfelejtkeztem a jóról.

18. Azért ezt mondottam: elveszett az én erősségem az Úrtól.

19. Megemlékezvén az én nyomorúságimról, és az én siralmimról, a méregről és keserűségről;

20. Mert valóba megemlékezik a nyomorúságokról, és megaláztatik bennem az én lelkem.

21. Erről megemlékezem, azért reménységem lészen.

22. Az Úrnak nagy kegyelmessége, hogy teljességgel meg nem * emésztettünk: mert nem fogyatkoztak el az ő irgalmasságai.

23. Minden reggel megujulnak az * ő irgalmasságai, nagy a te igazságod.

24. Én örökségem * az Úr, azt mondja az én lelkem; azért várom őtet.

25. Jó az Úr azoknak, kik várják őtet: a léleknek, melly keresi őtet.

26. Jó várni és csendességben * lenni, mind az Úrnak szabadításáig.

27. Jó a férjfiúnak, mikor ifjúságában viseli az * igát.

28. Ő magának ül és hallgat; mert hordozta az igát nyakában.

29. Teszi az ő száját a porban, ezt mondván: Talán * vagyon még reménység.

30. Fordítja orczáját a verekedőnek, megelégszik szidalommal.

31. Mer örökké * el nem hágy az Úr

32. Mert ha bánattal illet; ismét kegyelmes lészen, az ő kegyelmsességinek gazdasága szerint.

33. Mert nem szíve szerint ver, sem bánattal nem illeti az embernek fijait.

34. Hogy megrontsa lábai alatt a földnek minden foglyait:

35. Hogy elfordittassék az embernek ítéleti a hatalmas előtt:

36. Hogy elfordittassék az ember az ő törvényében, ezt az Úr nem míveli.

37. Kicsoda parancsolatjából vagyon valami, ha az Úr nem parancsolta?

38. Nem a felséges Isten szájából jő é ki mind a jó, * mind a gonosz?

39. Miért panaszkodik az élő ember, és a férjfiú az ő bűnének büntetése felől?

40. Tudakozzunk inkább a mi * útaink felől, és keressük meg, és térjünk meg az Úrhoz.

41. Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben az égbe, az Istenhez.

42. Mi * vétkeztünk és engedetlenek voltunk; azért nem kedveztél te.

43. Ellenünk támasztottad haragodat, és minket üldöztél, megöltél és nem kedveztél.

44. Felhőt vetettél elődbe, hogy által ne menjen a mi imádságunk.

45. Polyvává, és elvetett * állatokká tettél minket a népek között.

46. Megnyitották ellenünk szájok minden mi ellenségink.

47. Rajtunk volt a rettegés, a tőr, * a pusztítás és a rontás.

48. Folyóvizek * mentek alá az én szememből, az én népem leányának nyomorúságáért.

49. Az én szemem nem szűnik meg a sírástól, annyira hogy semmi nyugodalma nincsen.

50. Míg reánk nem tekint, és nem * néz az Úr az égből.

51. Az én szemem bánatba ejté az én lelkemet, az én városomnak minden leányiért.

52. Vadászván vadásztak engem mint a madaratm az én ellenségim méltatlan.

53. Bészoritották az én életemet a tömlöczbe, és reám követ hánytak.

54. A vizek * felül áradtak az én fejem felett, ezt mondottam: Kivágattam!

55. Segítségre hívtam a te nevedet, óh Uram az alsó tömlöczből.

56. Hallottad az én szómat, a te füledet ne rejtsd el az én könyörgésem előtt, és az én kiáltásom előtt.

57. Hozzám közelgettél az napon, mellyen segítségre hívtalak tégedet, és ezt mondottad: Ne félj!

58. Megítélted Uram az én lelkemnek ítéletit, megszabadítottad az én életemet.

59. Láttad, óh Uram.az én nyomorúságomat: ítéld meg az én ügyemet.

60. Láttad minden ő bosszúállásokat, minden én ellenem való gondolatjaikat:

61. Hallottad az ő szidalmokat Uram, és minden ellenem való gondolatjaikat.

62. Az én reám támadoknak nyelveket, és az ő ellenem való mindennapi gondolatjokat.

63. Leüléseket és felkeléseket lásd meg: én * vagyok az ő énekek.

64. Fizess meg nékik Uram az ő kezeik munkája * szerint.

65. Adj nékik szívfájdalmat, és a te átkod vesd rájok.

66. Kergesd meg őket haragodban, és veszesd el őket az ég alól, óh Uram!