51. RÉSZ.

Babilonnak romlása, és annak okai.

Ezt mondja az Úr: Imé én támasztok Babilon ellen, és azok ellen, a kik az én ellenségimnek közepette lakozinak, nagy szélvészt:

2. És küldök Babilon ellen szórókat, kik őtet * megszórják, és az ő földét megüresitik; mert lésznek ő ellene mindenfelől a nyomorúságnak napján.

3. A kézivesnek, ki az ő kézivét megvonsza, és a ki felöltözik pánczéljába, azt mondom, ne kedvezzetek az ő ifjainak, öljétek meg minden ő seregét;

4. És elesnek a megölettek a Kádeusok földén, és az általverettek az ő utczáin.

5. Mert nem hagyatott el Izráel és Júda az ő Istenétől a Seregeknek Urától: (Sőt inkább az ő földök rakva vétekkel) az Izráelnek Szentéért.

6. Fussatok ki * Babilonból, és kiki tartsa meg az ő lelkét, ne vesszetek el az ő gonoszságában: mert az Úr meglátogatásának ideje ez, megfizet néki.

7. Mint az aranyos pohár, ollyan Babilon az Úr kezében, megrészegiti ez egész földet: a pogányok isznak az ő borából, azért megbolondulnak a pogányok.

8. Hamar elesett * Babilon, és elromlott; orditsatok rajta, kössétek # be balzsammal az ő fájdalmát, netalán meggyógyul.

9. Gyógyitottuk Babilont, de meg nem gyógyult! hagyjátok el őtet, és menjünk kiki az ő földébe, mert az égig hatott az ő itélete, és felemelkedett a felhőkig.

10. Kihozt az Úr a mi igazságinkat, jertek el, és beszéljük meg Sionban a mi Urunknak Istenünknek dolgát.

11. Készitsétek a nyilakat, a paizsokat keressétek öszve; felinditja az Úr a Médiabeli Királyoknak lelkeket: mert Babilon ellen vagyon az ő gondolatja, hogy elveszesse azt: mert az Úrnak bosszúllása ez, az ő * templomáért való bosszuállása.

12. Babilonnak kőfalain emeljétek fel a zászlót, erősitsétek meg az őrizőket, szerezzetek vigyázókat, rendeljétek el a leseket: mert az Úr meg is gondolta, meg is cselekedte azokat, mellyeket szólott a Babilonnak lakói ellen.

13. Óh te, ki lakozol nagy sok vizek mellett, ki felette gazdag vagy, eljött a te határod, és a te nyomorúságod mértéke!

14. Megesküdt a Seregeknek Ura az ő lelkére, * mondván: ha bé nem töltelek téged emberekkel, mint a cserebogarakkal, és énekelnek te felőled diadalmas éneket.

15. A ki teremtette a földet * az ő erejével, a ki megerősitette a föld kerekségét az ő bölcseségével, és az ő értelmével kiterjesztette az egeket:

16. A ki egy szavával az égben szerez vizeknek sokaságát, minekutánna felviszi a felhőket a földnek határából, villámlást esővel egyetemben szerez, és kihozza szelet az ő kincses helyeiből.

17. Minden ember bolondabb, hogy nem mint eszébe vehetné, hogy minden ötvös megszégyenült a tőle öntetett bálvány miatt: mert hazugság az ő öntése, és bennek lélek nincsen.

18. Hijábavaló dolgok, nevetségre valók, az ő meglátogatásoknak idején elvesznek.

19. Nem ollyan, mint * azok, a Jákóbnak öröksége: mert mindeneknek Teremtője ő, és az ő örökségének pálczája, Seregeknek Ura az ő neve!

20. Pörölyöm * vagy te nékem, hadi eszközeim, hogy általad megrontanék sok nemzetségeket, és általad elveszteném az országokat.

21. És általad megrontanám a lovat és a rajta ülőt; hogy te általad öszverontanám a szekeret és a benne ülőt:

22. És öszvetörném általad a férjfiat és az asszonyt; hogy megrontanám általad a vént, és a gyermeket: hogy megrontanám általad az ifjat, és a szüzet;

23. És öszvetörném általad a pásztort és az ő nyáját: és megrontanám általad a szántó embert, és az ő igabarmát; és megrontanám általad a Hadnagyokat, és a főfő Urakat.

24. És megfizetem a Babilonnak és Káldeának minden lakóinak, mind azokat az ő gonoszságaikat, mellyeket cselekedtek Sionban * a ti szemeitek láttára, azt mondja az Úr:

25. Ímé én te reád fordulok, veszedelemnek hegye, azt mondja az Úr, a ki minden földet elvesztettél, és reád kinyujtom az én kezemet, és * alávetlek téged a kőszikláról, és megégettetett rakássá tészlek tégedet.

26. És te tőled nem visznek * követ a szegeletre, és a fundamentomra: mert örökkévaló pusztaságban lészesz, azt mondja az Úr.

27. Emeljetek zászlót a földön, fuvaljatok trombitát a pogányok között, készitsétek ő ellene a pogányokat, gyüjtsétek öszve ő ellene az Ararátnak, Menninek és Askenáznak országit, válasszatok ő ellene Hadnagyot; hozzátok ki a lovakat mint a rettenetes cserebogarakat;

28. Készitsétek ő ellene a pogányokat, tudniillik Médiának Királyit, az ő Hadnagyait, és minden főfő Urait, és az ő birodalmának minden földét.

29. És megrendül a föld, és fájdalomban lészen: mert az Úrnak minden gondolatja állhatatos lészen Babilon ellen, hogy Babilonnak földét elpusztitsa, annyira, hogy senki ne legyen * benne lakozó.

30. Babilonnak vitézei megszüntek a viadaltól, csak a keritésekben ültek, elfogyatkozott az ő erősségek, hasonlatosokká lettek az asszonyokhoz, felgyujtották az ő lakhelyeit, eltörtek az ő zárjai.

31. A posta a postának eleibe fut, és a hirmondó a hirmondónak eleibe, hogy megmondja a Babilóniai Királynak, hogy megvétetett az ő városa onnan kivül.

32. És a révhelyek elfoglaltattak, és az állótók tüzzel megégettettek, és a vitézek elrettentek;

33. Mert ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráel Istene; Babilonnak leánya ollyan, mint a szérű; jelen vagyon az ő megnyomattatásának ideje, még egy kicsiny idő vagyon ide hátra, és eljő az ő aratásának ideje.

34. Bényelt engem, elrontott engem Nabukodonozor a Babilóniai Király, üres edénnyé tett engem, bényelt engem mint a sárkány, bétöltötte a hasát az én gyönyörűségimmel, és kivetett engemet;

35. Az én rajtam és az én testemen esett hatalom Babilonra * térjen, azt kezdi mondani a Sionnak lakozó leánya; és az én vérem e Káldeának lakozói ellen, azt kezdi mondani Jérusálem!

36. Azért ezt mondja az Úr: Ímé én megitélém a te ügyedet, és bosszút állok * éretted, és megszáraztom az ő tengerét; és az ő forrását kiapasztom.

37. És Babilon lészen egymásra omlott kőrakás, sárkányoknak lakhelye, csuda és süvöltés, lakó nélkül való.

38. Együtt orditnak mint az oroszlánok, orditnak mint az oroszlanoknak kölykeik.

39. Az ő kedveknek idején tészek nékik lakodalmakat, és megrészegitem őket, hogy vigadjanak, és örökkévaló álmot aludjanak, és fel ne serkenjenek, azt mondja az Úr!

40. Előhozom őket mint a bárányokat a megmetszésre, mint a kosokat a bakokkal egyetemben.

41. Miképen vétetett meg * Sésák, és elfoglaltatott az egész földnek dicséreti? Mimódon pusztittatott el Babilon, minden nemzetségek között?

42. Feljött Babilonra a tenger, az ő habjai miatt * elborittatott.

43. Az ő városai * elpusztulnak, száraz és elpusztult föld lészen, mellyen senki nem lakozik, sem az embereknek fija által nem megyen rajta.

44. Meglátogatom ő magát is Bélt Babilonban, és kivonom * szájából a mit bényelt, és többé nem futnak reá a nemzetségek, Babilonnak kőfala is leromol.

45. Jöjjetek ki belőle, óh én népem, és kiki szabaditsa meg lelkét az Úr haragjától.

46. És meglássátok, hogy el ne olvadjon a ti szivetek, és ne féljetek a hirtől, melly hallatik e földön, mikor első esztendőben eljő a hir, és a második esztendőben is azon hir, és mikor lészen a földön dulás, és az uralkodó eljő az uralkodóra.

47. Azért ímé eljőnek a napok, és meglátogatom Babilonnak öntött * képeit, és minden ő földe megszégyenült, és minden ő megölettetei elhullanak ő közepette.

48. És vigadoznak Babilon ellen az egek és a föld, és minden benne valók: mert észak felől eljőnek az ő elpusztitói, azt mondja az Úr!

49. Miképen Babilon oka volt, hogy az Izráelnek megöletettei elhullanának: azonképen Babilonban * elhullanak az egész föld meegölettettei.

50. Menjetek el, kik megszabadultatok a fegyvertől, ne álljatok, emlékezzetek meg távol földön az Úrról és jusson eszetekben Jérusálem.

51. Megszégyenittettünk: mert hallottuk a gyalázatot, elboritotta a mi orczáinkat a kissebbség, hogy az idegenek jőttek az Úr házának szent hajlékába.

52. Azért imé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és meglátogatom az ő öntött képeit, és minden ő földein kiált a sebes.

53. Ha Babilon felmegyen az * égbe, és ha megerősiti az ő erősségéenk magasságát: mindazáltal ő ellene elmennek tőlem a pusztitók, azt mondja az Úr.

54. Kiáltás hallatik Babilonból, és a Káldeusok földéből nagy romlás:

55. Mert elpusztítja az Úr Babilont, és elveszti belőle a nagy szót, jóllehet zugnak az ő habjai, és mint a sok vizeknek, ugy hallatik az ő szavoknak zúgása.

56. Met eljött ő ellene, tudniillik Babilon ellen, a pusztitó, és rabbá estek az ő vitézei, eltörött az ő kézivek: mert a megfizetésnek * Istene az Úr bizonnyal megfizet.

57. És megrészegitem az ő Fejedelmit és az ő Bölcseit, és az ő Hadnagyit, és az ő Tiszttartóit, és vitézeit, és örökké alusznak, és fel nem serkennek, azt mondja a Király, kinek neve Seregeknek Ura!

58. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Babilonnak széles kőfala bizonnyal eltöretik, és az ő magas kapui tüzzel megégettetnek, és a népek hijába munkálkodnak, és a pogányok munkálkodnak a tüznek, és hijába fáradanak.

59. Ez a szó, mellyet Jerémiás Próféta parancsola Serájának, Néria fijának, ki Mahásiás fija volt: mikor ő Babilonba menne Sédékiástól a Júda Királyától, Királyságának negyedik esztendejében: Serája pedig vala Ménukhának Fejedelme.

60. És megirá Jerémiás egy könyvbe mind a háboruságot, melly következendő vala Babilonra, tudniillik mind ezeket a szókat, mellyek megirattak Babilon ellen.

61. És monda Jerémiás Serájának: Mikor Babilonba jutsz, és látod és elolvasod mind e szókat.

62. Ezt mondjad: Uram te szólottál e hely ellen, hogy elvesztenéd ezt annyira, hogy benne lakozó ne lenne, embertől fogva oktalan állatig, hanem örökkévaló pusztaságban lenne.

63. És lészen, mikor a könyvnek olvasását elvégezed; köss reá egy követ, és hajitsd bé az Eufrátes közepibe.

64. És mond ezt: Igy merül el Babilon, és meg nem menekedik a nyomorúságtól, mellyet én reá hozok, a kármint fáradjanak! Eddig vagynak a Jerémiás beszédei.