50. RÉSZ.

Babilón romlása. Isten Népe szabadulása.

Ez a szó, mellyet szóla az Úr Babilónia felől, és a Káldeusoknak földök felől, a Jerémiás Próféta keze által.

2. Hirdessétek a Pogányok között, és mondjátok meg, a zászlót emeljétek fel: mondjátok meg, azt mondom, és el ne titkoljátok; mondjátok ezt: Megvétetett Babilón, megszégyenült Bél, elromlott * Merodák, megszégyenültek az ő faragott képei, elromlottak az ő bálványai.

3. Mert az észak felé való nép feljött ő reá, a ki elpusztitja az ő földét, és nem lészen a ki lakozzék benne embertől fogva oktalan állatik; elfutottak, elmentek!

4. Az * napokban, és az időben, azt mondja az Úr, eljőnek az Izráel fijai és a Júda fijai egyetembe, menvén és sírván mennek, és az ő Urokat Isteneket megkeresik.

5. A Sionnak útát megkérdik, Sion felé forditják az ő orczájokat, és ezt mondják: Jöjjetek el és adjátok magatokat az Úrnak örökkévaló szövetséggel, melly soha feledékenységben nem lészen.

6. Mint az elveszett * juhok, ollyanok voltak az én népem, az ő pásztorai eltévesztették őket, a hegyekben bujdostatták őket, a hegyekről a halomra mentek, elfelejtkeztek az ő fekvésekről.

7. Mindenek, kik ő reájok találkoztak megemésztették őket, és az ő ellenségeik ezt mondották: Nem vétkeztünk: mert vétettek az Úr ellen az igazságnak aklában azok, a kiknek attyáiknak reménységek volt az Úr.

8. Fussatok ki * Babilónból és Káldea földéből jöjjetek ki,és legyetek mint a kecskebakok a nyáj előtt;

9. Mert imé én feltámasztom, és felhozoma Babilonra * nagy nemzetségeknek gyülekezetét északnak földéről, és ő ellene hadat rendelnek, azután megverettetik: az ő nyilai olyanok, mint az erős öldöklő vitézeké, mellyek közzűl hijába egy is vissza nem tér.

10. És Kádea lészen prédára, mivelhogy örvendeztetek, * mikor eldulnátok az én örökségemet, mivelhogy sokan voltak mint a füvön való üszög, és nyerítettetek mint az erős lovak:

11. Mivelhogy örültetek, mivelhogy örvendeztetek, * mikor eldulnátok az én örökségemet, mivelhogy sokan voltak mint a füvön való üszög, nyerítettetek mint az erős lovak:

12. Azért megszégyenült a ti anyátok és a ti szülőtök felette igen elpirult; Imé a nemzetségeknek sepreje lészen: az ő földök puszta, szárasz és elhagyatott lészen.

13. Az Úr haragja miatt nem lakoznak rajta, hanem csak pusztaság lészen, valaki * általmegyen Babilonon, álmélkodik és süvölt minden ő veszedelmin.

14. Készitsétek a hadat köröskörül Babilon ellen, valakik a kézivet felvonszátok, jöjjetek reá, ne kiméljétek a nyilat; mert az Úr ellen vétkezett.

15. Kiáltsatok reá köröskörül; kezét adta, lehullottak az ő fundamentomai, leromlottak az ő kőfalai: mert az Úr büntetése ez: büntessétek meg őtet, és a mint cselekedett * ugy cselekedjetek vele.

16. Vágjátok ki Babilonból a magvetőt, és a ki kezébe fogja a sarlót az aratás idején: a megölő fegyver előtt kiki az ő népéhez szalad, kiki az ő földe felé fut.

17. Mint az elszéledt juh az Izráel, az oroszlánok elkergették őtet; először bényelte őtet az Assiriabeli * Király, és végezetre e Nabukodonozor # a Babilóniai Király megtörte az ő csonjait.

18. Azért ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene: Imé én meglátogatom a Babilóniai Királyt és az ő földét, miként meglátogatám az * Assiriai Királyt.

19. És visszaviszem az Izráelt az ő lakhelyére, és legeltetik a Kármel hegyében és Básánban, és az Efraim hegyében és Gileádban megelégszik az ő lelke.

20. Az napokban és az időben, azt mondja az Úr, kerestetik az Izráel álnoksága, de nem * lészen; a Júda gonsozságai, de nem találtatnak; mert kegyelmes leszek azoknak, a kiket meghagyándok.

21. A háborgatóknak földére menj fel, és a meglátogatásnak lakóit veszesd el, öljed és veszessed őket, azt mondja az Úr, és mind a szerint cselekedjél, mint megparancsoltan néked.

22. Viadal hallatik a földön, és nagy romlás.

23. Miképen veszett el, és elromlott az egész földnek * pőrölye? miképen pusztult el Babilon a Pogányok között?

24. Tőrbe ejtettelek téged, és meg is vétettél Babilon, te pedig nem tudtad: megtaláltattál, és meg is fogattál: mert az Úrral feddődtél.

25. Felnyitotta az Úr az ő kincsét, és előhozta az ő haragjának edényit: mert e cselekedet az Úré, a Seregeknek Uráé, Káldeánek földében.

26. Jertek reá mindenfelől, nyissátok fel az ő rejtekhelyeit, tapodjátok őtet mint a kévét; és veszessétek el őtet, hogy maradéka ne legyen.

27. Öljétek meg minden ő tulkait, jöjjenek alá a megölésre: jaj nékik; mert eljött az ő napjok, az ő meglátogatásoknak ideje!

28. A futóknak, és a Babilon földéből elszabadultaknak szavok, hogy megmondják Sionban az Úrnak a mi Istenünknek bosszúállását, és az ő * templomáért való bosszúállását.

29. Gyüjtsétek öszve Babilon ellen a hatalmasokat, mindnyájan kik felvetitek a kézivet, köröskörül járjatok tábort ő ellen, hogy el ne szaladhasson: fizessetek meg néki az ő cselekedete szerint, valamint cselekedett, úgy cselekedjetek vele: mert az Úr ellen * kevélykedett, az Izráelnek Szente ellen!

30. Azért elhullanak az ő ifjai az ő utczáiban, és minden ő vitézei elvesznek az napon, azt mondja az Úr.

31. Imé én te reád megyek, azt mondja az Úr, a Seregeknek Ura, óh * kevély; mert eljött a te napod, a te maglátogatásodnak napja!

32. És megütközik a kevély, és elesik, és senki nem lészen, a ki őtet felköltse, és meggyujtom a tüzet az ő városiban, melly megeméssze azokat, valakik körülte vagynak.

33. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Megnyomorittattak volt az Izráel fijai, és a Júdának fijai egyetemben, és mindnyájan, kik őket elrablották, rabságban tartják őket, nem akarják * elbocsátni őket;

34. De az ő Megváltójok erős, Seregeknek Ura az ő neve, bizonnyal felveszi az ő pereket, hogy megháboritsa a földet, és a Babilon lakóit megrettentse.

35. Fegyver lészen a Káldeusokon, azt mondja az Úr, és Babilonnak lakóin, és az ő Fejedelmin, és az ő Bölcsein.

36. Fegyver lészen az ő varázslóin, és megbolondulnak, fegyver lészen az ő vitézein és elijednek.

37. Fegyver lészen az ő lovain, és az ő szekerein, és az egész községnek sokságán, melly vagyon ő benne, és lésznek hasonlatosok az asszonyokhoz. Fegyver lészen az ő kincsein, és megfosztatnak.

38. Szárazság lészen az ő vizein, és elszáradnak: mert bálványoknak földe az, és a faragott képekben dicsekednek.

39. Azért lakoznak ott a fenevadak a baglyokkal, ennekfelette lakoznak benne struczmadárnak fijai, és soha többé azt nem lakják, azt mondom, hogy nem lakják nemzetségről nemzetségre.

40. Miképen Isten elsülyeszté * Sodomát és Gomorát, és az ő szomszéd városit, azt mondja az Úr, nem lakik ott egy ember is, és embernek fija nem lakja azt.

41. Ímé eljő északról a nép, és a nagy nemzetség, és sok Királyok támadnak a földnek határiból.

42. Ivet és paizst vésznek kezekbe, kegyetlenek lésznek, és semmi irgalmasság bennek nem lészen; az ő szavok mint a tengernek zúgása, és lovagok lésznek, készek lésznek mindnyájan mint a férjfiú, a viadalra te ellened, te Babilonnak leánya!

43. Hallotta a Babilóniai Király az ő hireket, és az ő kezei elszakadoztak a félelem miatt, a nyomorúság vette őtet körűl, a fájdalom, mint a gyermekszülő asszonyt.

44. Ímé mint az oroszlán * felemelte magát a Jordán vizének magassága felett, az erős Istennek lakhelye ellen; de hamar kiüzöm őtet e földről, és a ki választott arra, azt tészem azon Fejedelemmé; mert kicsoda hasonlatos hozzám? és ki szab nékem törvényt? és kicsoda a pásztor, a ki én ellenem álljon:

45. Azért halljátok meg az Úrnak tanácsát, mellyet tartott Babilon ellen, és az ő gondolatit, mellyeket gondolt Káldea földe ellen: ha le nem vonszák őket a nyájnak kicsinyai ha az ő házokat nyakokra nem rontják?

46. A megvett * Babilonnak kiáltása miatt megindult a föld, és az ő kiáltása hallatott a pogányok között.