48. RÉSZ.

Jövendöl Moáb romlásáról a Káldeusok által.

A Moábiták * ellen ezt mondja a Seregeknek Ura , az Izráelnek Istene: Jaj Nébónak: mert elpusztíttatott, megszégyenült, elromlott Kirjátaim, megszégyenült Misgáb, és elrémült!

2. Többé nem kérkedik Moáb Hesbon ellen: mert gondoltak ő ellen gonoszt, mondván: Jertek el, és veszessük el őtet, hogy ne legyen nemzetség! Madmen, te is eltöretel, te utánnad fegyver következik!

3. Nagy kiáltás hallatik Hioronáimból, pusztaság és nagy gyötrelem!

4. Elnyomorodott Moáb, az ő kicisnyeinek szavokat meghallották;

5. Mert Luhitnak hágójára, a * siralom szüntelen felmegyen: mert Horonáimnak lejtőjén az ellenségek meghallották e veszedelmes kiáltást.

6. Fussatok, mentsétek meg lelketeket; és lésztek mint a * hangafa a pusztában;

7. Mert mivelhogy a te bizodalmad volt a te marháidban, és a te kincseidben: te is megfogatol, és Kámos a fogságra megyen, az ő Papjai és az ő Fejedelmei egyetemben.

8. És elmegyen a pusztító minden városra, egy város is meg nem menekedik, és elvész a völgy, és elromol a mező, a miképen szólott az Úr.

9. Adjatok szányat Moábnak: mert elrepülvén elrepül, és az ő városai elpusztulnak, úgyhogy senki nem lakik azokban.

10. Átkozott a ki az Úrnak dolgát csalárdol cselekszi, és átkozott, a ki az ő fegyverét megfogja a vértől!

11. Csenedességben volt Moáb gyermekségétől fogva, és megnyugodt az * az ő seprejében és egy edényből más edénybe nem öntötték, és rabságra nem ment: Azért megmaradt az ő ize ő benne, és az ő szaga el nem változott:

12. De ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bocsátok reá rablókat, a kik elrabolják őtet, és az ő edényeit megüresitsék, és az ő palaczkjaikat öszvetörjék.

13. És megszégyenül Moáb, * Kámos miatt, mint megszégyenült Izráelnek háza Béthel # miatt, az ő bizodalmában.

14. Mimódon mondjátok: Erősek vagyunk, és erős férjfiak a hadakozásra?

15. Elpusztítatott Moáb, és az ő városait elpusztította, és az ő válogatott ifjai mentek a halálra, azt mondja a Király a kinek neve Seregeknek Ura !

16. Közel vagyon Moábnak veszedelme, ímhol jő, és igen siet az ő veszedelme!

17. Bánkódjatok Moábon mindnyájan, kik körülte vagytok, és mindnyájan, kik tudjátok az ő neévt, mondjátok meg, miképen tört el az erősnek pálczája, a szépségnek vesszeje

18. Szállja le a dicsőségből, és ülj a szomjúságban Dibonnak lakozó leánya: mert a Moábnak rontója feljött reád, elrontja a te erősségeidet.

19. Állj meg az úton, és nézz ide s tova Aróernek lakozó leánya, kérd meg a futott embert, és az elszaladott asszonyt, és mond ezt: Mint lett a dolgo?

20. Megszégyenült Moáb; mer megromlott: Ordítsatok, * és kiáltsatok, hirdessétek Arnonban, hogy elpusztíttatott Moáb;

21. És hogy az ítélet jött a mezőföldre; Hólonra, Jására, és Mefátra.

22. És Dihonra, és Nébóra, és Diblátaimnak házára.

23. És Kirjáthaimra, és Bethgámulra, és Bethmeonra.

24. És Kirjótra, és * Boczára, és Moáb földének minden messze való és közel való vá4aira!

25. Eltöretett a Moáb szarva, és az ő erőssége letört, azt mondja az Úr!

26. Részegítsétek meg őtet: Mert az Úr ellen feltátotta száját, és Moáb heverjen az ő okádásában, és legyen csúfság ő is.

27. Valyon nem csúfod volt é * néked, te Moáb, az Izráel, avagy a lopók között találtatott é? mert valamikor szólottál felőle, mindenkor kevélyen szólottál!

28. Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklákban Moáb lakosai, és legyetek mint a galamb, melly az oduban rak fészket.

29. Hallottuk a Moáb * kevélységét, felette igen kevély: az ő felfuvalkodását és kevélységét, és kérkedését, és az ő szívének felemelkedését.

30. Én tudom, azt mondja az Úr, az ő kevélységét, és az ő hazugsága nem igaz, nem úgy lészen, a mint gondolta!

31. Azért Moábon jajgatok, és az egész Moábért kiáltok, a Kirhéres, * a férjfiaiért nyög az én lelkem?

32. A Jaézernek siratása után, siratlak téged Sibmának szőlője, a te fiatalid általmetek a tengeren, mind a Jaézer tengeréig eljutottak, a te nyári gyümölcseidre és a te szüretedre rá jött a kóborló.

33. És elvétetik az öröm és vígasság a te termett meződről, és a Moáb földéről, és a sajtóból megfogyatkoztatom a bort, nem nyomja nagy énekszóval a nyomó a bort, az éneklő nem énekel.

34. A Hesbon kiáltása miatt Élealéig és Jáhásig kibocsátották az ő szavokat: Sohártól * fogva Horonáimig kiált Moáb, ki ollyan, mint a harmad esztendős üsző, mert a Nimrim vizei elapadnak.

35. És elfogyatom Moábból, azt mondja az Úr, a ki áldozatot tenne a magas hegyben, és füstöt csinálna * az ő isteninek.

36. Azért az én szívem Moábért, mint egy síp, * zeng, és az én szívem a Kirhéres férjfiaiért, mint a síp, zeng; mivelhogy a kincsek elvesztek, mellyeket gyüjtött volt.

37. Mert minden fő * megkopaszult, és minden szakál elnyiretett, minden kézen metélések vagynak, és minden ember derekán zsák.

38. Moábnak minden házaina, és az ő utcsáin mindenütt siralom: mert megtörtem Moábot, mint az edényt * melly semmire kellő, azt mondja az Úr!

39. Jajgatnak, ezt mondván: Miképen töretett el? Mimódon fordult háttal Moáb? Megszuégyenült, és csúffá lett Moáb, és rettentésére mind azoknak, kik körülte vagynak!

40. Mert ezt mondja az Úr:Ímé mint a saskeselyű elrepül az ellenség, és az ő szárnyait kiterjeszti Moábra.

41. Megvétettek a városok, és az erősségek elfoglaltattak, és a Moáb férjfiainak szívek ollyan volt az napon, mint a gyötrelemben való asszonynak szíve.

42. És elveszett Moáb, annyira hogy nép se legyen: mert az Úr ellen felemelte száját.

43. Félelem * és átok, és tőr jő te ellened Moáb lakosa, azt mondja az Úr.

44. A ki elfut a félelem előtt, a verembe esik, és a ki kijő a veremből, a tőrben megfogatik: mert hozom ő reá, tudniillik Moábra, az ő meglátogatásoknak esztendejét, azt mondja az Úr.

45.A Hesbon árnyékában állottak a hatalom előtt a futók: de tűz * jött ki Hesbonból, és láng Sihonnak közepiből, és bényeli Moábnak szegeletit és határát, és a háborgó fiaknak tetejét.

46. Jaj néked Moáb, elveszett Kámosnak népe; * mert a te fijaid a fogságra elvitettek, és a te leányid is a fogságra.

47. És Moábot visszahozom a rabságból sok idő után, azt mondja az Úr. Eddig vagyon Moábnak ítéleti.