44. RÉSZ.

A Zsidók ellene mondanak Jerémiásnak, de ő megmarad az ő jövendölésében.

Ez a szó, melly lőn Jerémiáshoz, minden Zsidók felől, kik laknak vala Égyiptom földében, kik laknak vala Migdolban és Táfnesben, és * Nófban, és Pátrós földében, mondván:

2. Ezt mondja a Seregeknek Ura az Izráelnek Istene: Ti láttátok a nyomoruságot, valamellyet hoztam volt Jérusálemre és Júdának minden városira, és ímé azok most elpusztultak, és * senki nem lakozik benne.

3. Az ő gonoszságokért, mellyet cselekedtek, hogy engem felingerlenének; mikor elmentek, hogy áldozatot tennének, és szolgálnának az idegen isteneknek, kiket ők nem esmértek vala, sem ti, sem a ti atyáitok.

4. És elküldöttem ti hozzátok minden én szolgáimat a Prófétákat, reggel felkelvén, és elküldvén, mondván: Kérlek, ne cselekedjétek ez utálatos dolgot, mellyet utálok.

5. De nem engedtek, sem az ő fülöket hozzám nem hajtották; hogy kitérnének az ő gonoszságokból, és az idegen isteneknek ne áldoznának.

6. Azért kiöntetett az én haragom, és az én bosszuállásom, és felgerjedett Júdának városiban, és Jérusálemnek utczáin, és elhagyatván pusztán vagynak min e napig.

7. Most azért ezt mondja az Úr a Seregeknek Istene, az Izráelnek Istene: Mire cselekeszitek e nagy gonoszságokat a ti lelketek ellen, hogy kifogyasszátok közzűletek a férjfiat és az asszonyt, a gyermeket és a csecsemőt Júda közzűl, hogy magatoknak csak maradékot is ne hagyjatok?

8. Hogy megharagítsatok engem a ti kezeiteknek cselekedetivel, áldozván az idegen isteneknek Égyiptom földében, mellyre ti jöttetek, hogy ott lakozzatok, hogy veszedelmet szerezzetek magatoknak, és hogy átokban és gyalázatban legyetek e földnek minden nemzetséginél.

9. Valyon elfelejtkeztetek és a ti atyáitoknak gonoszságiról, és a Júda Királyinak gonoszságiról, és az ő feleségeiknek gonoszságiról, és az ő feleségeiknek gonoszságiról, és a ti gonoszságitokról, és a ti feleségeiteknek gonoszságiról, mellyeket cselekedtek Júdának * földén, és Jérusálemnek utczáin?

10. Nem alázták meg magokat mind e mai napig is, és nem féltek, sem az én törvényemben nem jártak: sem az én parancsolatimban, mellyeket adtam előtökbe és a ti atyáitoknak eleikbe.

11. Azért ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene: Ímé én vetem az én orczámat * ti reátok gonoszra, és hogy az egész Júdát elveszessem.

12. És felveszem Júdának maradékát, kik forditották orczájokat, hogy bémennének Égyiptom földébe, hogy ott lakoznának, ésmegemésztetnek mindnyájan Égyiptom földében, elesnek * fegyver miatt, megemésztetnek éhség miatt kicsinytől fogva nagyig: fegyver és éhség miatt halnak meg, és lésznek # átok, csuda, szidalom és gyalázat!

13. És meglátogatom azokat, kik lakoznak Égyiptom földében,miképen meglátogattam a Jérusálembelieket fegyverrel, éhséggelés döghalállal.

14. És senki nem szalad el, és nem szabadul meg a Júdának maradékai között, a kik jöttek ide bujdosni, tudniillik Égyiptom földébe, és hogy megtérnének Júdának földébe, mellyre ők felemelik az ő lelkeket, hogy visszatérjenek, és ott lakozzanak: mert vissza nem mennek, hanem csak a kik elszaladnak.

15. És felelének Jerémiásnak minden férjfiak, kik tudják vala, hogy az ő feleségeik az idegen isteneknek áldoznának, és minden asszonyok, kik fenn állnak vala, a nagy gyülekezet, és az egész község, kik lakoznak vala Égyiptom földében, Pátrósban, mondván:

16. A szót, mellyel szóltál nékünk az Úr nevében, nem akarjuk tőled hallani;

17. Hanem kétség nélkűl azt cselekesszük, valami kiszármazott a mi szánkból, hogy * áldozatot tégyünk az égen való állatoknak, és nékik italiáldozatokkal áldozzunk, miképen cselekedtünk mi, és a mi atyáink, a mi Királyink, és a mi Fejedelmeink, Júdának # városiban és Jérusálemnek utczáin, és bétöltünk kenyérrel, ## és gyönyörűségben voltunk, és semmi gonoszt nem láttunk.

18. A mi időtől fogva pedig az égen való állatoknak nem kezdénk áldozatot tenni, és nékik italiáldozatokkal áldozni: minden nélkűl szűkölködünk, fegyver és éhség miatt megemésztetünk.

19. Mikor pedig mi az égen való állatoknak áldozatot tettünk, és nékik italiáldozatokkal áldoztunk, valyon a * mi férjeink hire nélkűl csináltunk é nékik bélesekeet, hogy azokat tisztelnénk, és nékik italiáldozatokat tennénk.

20. Szóla azért Jerémiás az egész községnek, a férfiaknak és asszonyoknak, és az egész községnek, kik e szót felelték vala néki, mondván:

21. Avagy a jóillatról, mellyet tettetek Júdának városiban és Jérusálemnek utcázin, ti és a ti atyáitok, a ti Királyitok, és a ti Fejedelmitek, és a föld népe, arról emlékezett é meg az Úr, és az jutott é néki eszébe?

22. Nem szenvedheti tovább az Úr a ti gonosz cselekedeteiteket, az utálatosságokért, mellyeket cselekedtetetk, és elpusztult a ti földetek, és lett csuda, és átok, annyira, hogy senki nem legyen, ki lakja mind e napig;

23. Azért mert illatozást tettetek, és vétkeztetek az Úr ellen, és nem engedtetek az Úr szavának, és az ő törvényében, és az ő parancsolatiban, és az ő tanúbizonyságiban nem jártatok: azért következett ti reátok e nyavalya, miképen ma megtetszik!

24. Monda annakfelette Jerémiás az egész községnek: és minden asszonyoknak: Halljátok meg az Úrnak szavát Júdának minden nemzetsége, kik vagytok Égyiptom földében.

25. Ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene, mondván: Ti, és a ti feleségitek szóltatok a ti szájatokkal, és bétöltöttétek a ti kezitekkel, mondván: Kétség nélkűl megcselekesszük a mi fogadásinkat, mellyeket fogadtunk, hogy az égen való állatoknak áldozatokat tegyünk, és nékik italiáldozatokkal áldozzunk: Megerősitvén * megerősitettétek a ti fogadásitokat és megcselekedvén megcselekedtétek a ti fogadásitokat!

26. Azért halljátok meg az Úr szavát Júdának minden nemzetsége, kik lakoztok Égyiptom földében: Ímé az én nagy nevemre megesküdtem, azt mondja az Úr: ha többé neveztetik az én nevem csak egy Zsidó férjfiúnak is szája által, (modván: Él az Isten!) Égyiptomnak minden földében.

27. Ímé én vigyázok reájok gonosz végre, és nem jóra; és megemésztetnk Júdának minden férjfiai, kik vagynak Égyiptom földében, fegyver miatt és éhség miatt, mignem mind elfogynak:

28. És a kik a fegyvertől megszabadulnak, Égyiptom földéből visszatérnek Júdának földébe, szám szerint kevesen és Júdának minden maradékai megtudják, a kik bémentek Égyiptom földébe, hogy ott laknának; mellyik szó teljesedik * bé, az enyim és vagy az övék?

29. És ez lészen néktek a jel, azt mondja az Úr: mert én meglátogatlak titeket e helyen, hogy megtudjátok hogy megállván megállanak az én beszédim, a reátok következendő veszedelem felől.

30. Ezt mondja az Úr: Ímé én adom Faraó Ofrát, Égyiptomnak Királyát az ő ellenséginek kezekbe, és az ő lelkének keresőinek kezekbe: miképen adtam Sédékiást a Júda Királyát Nabukodonozornak a Babilóniai Királynak, az ő ellenségének, és az ő lelkének keresőjének kezébe.