40. RÉSZ.
Jerémiás Gedáliáshoz megyen, Gedáliásnak megmondják az Ismáel
gonosz szándékát.
Ez a szó, mellyet az Úr szóla Jerémiásnak, minekutánna Nabuzáradán
a vitézek Főhadnagya elbocsátá őtet Rámából, mikor elvitte volna őtet; és ő
lánczokkal vala megkötöztetve a Jérusálembeli és Júdabeli sok foglyok között,
kik Babilóniába vitetnek vala.
2. És a vitézek Főhadnagya elvivé Jerémiást, és monda néki: A te
Urad Istened rendelte ezt a büntetést e
hely ellen.
3. És elhozta, és azt cselekedte az Úr, a mint megmondotta vala:
mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattátok az ő szavát; azért
teljesedett bé ti rajtatok e dolog.
4. Mostan azért, ímé én téged ma megszabaditlak a lánczról, melly a
te kezeiden vagyon; ha tetszik néked a Babilóniába való jövés én velem, jere;
nékem pedig gondom lészen reád; * ha pedig nem tetszik néked, hogy Babilóniába
eljöjj velem, maradj meg: Imé az egész föld előtted vagyon, a mellyiket
választod és a mellyik jobbnak tetszik, hogy oda mennél, oda menj.
5. (Mivelhogy még nem tért vala Jerémiás). Azért menj vissza
Gedáliáshoz, Ahikámnak, Sáfán fijának fijához, kit a Babilóniai Király
Tiszttartóvá tett Júda városiban, és lakjál vele a község között, vagy a
mellyik hely inkább tettszik a menésre, oda menj: és ada a vitézek Főhadnagya
néki étket, és ajándékot, és elbocsátá őtet.
6. És méne Jerémiás Gedáliáshoz, Ahikámnak fijához * Mispába, és
lakék ő vele a község között, a kik megmaradtak vala a földön.
7. És mikor hallották volna a seregeknek minden Fejedelmei, a kik
valának a mezőn, ő magok, és az ő alattok való férjfiak, hogy a Babilóniai
Király Gedáliást, Ahikámnak fiját tette volna Tiszttartóvá a földön; és hogy
reá bizta volna a férjfiakat és az asszonyokat, és a kisded gyermekeket, és a
földnek szegényit azok közzűl a kik Babilóniába nem vitettek vala:
8. Elmenének Gedáliáshoz Mispába, tudniillik, Ismáel Natániának
fija, és Jóhanán, és Jónatán, Káreának fijai, és Serája Tánkumetnek fija, és a
Nétofátbeli Efainak fijai, és Jazánia Maakátnak fija, ők és az ő embereik.
9. És Gedáliás, Ahikámnak, Sáfán fijának fija, megesküvék nékik és
azoknak embereiknek, mondván: Ne féljetek a Káldeusoknak szolgálni; hanem
lakozzatok e földön, és szolgáljatok a Babilóniai Királynak, és jól lészen
dolgotok.
10. És én ímé lakozom Mispában, hogy eleikbe álljak a Káldeusoknak,
kik jőnek mi hozzánk; ti pedig szedjetek bort és nyári gyümölcsöt, és olajt, és
szerezzetek a ti edényeitekbe, és lakjatok a ti várositokban, mellyeket
elfoglaltatok.
11. Sőt mind Zsidók, kik a Moábitáknál valának, és az Ammon *
fijainál, és az Idumeusoknál, és a kik külön-külön tartományokban elszéledtek
vala, meghallák, hogy a Babilóniai Király Júdából meghagyott volna valami
maradékot, és hogy Gedáliást, Ahikámnak, Sáfán fijának fiját tette volna
előttök Tiszttartóvá.
12. Azért haza jövének mindnyájan a Zsidók mindenünnek, a hova
futottak vala és jövének a Júda földébe Gedáliáshoz Mispába, és bort szürének,
és sok gyümölcsöt szedének.
13. És Jóhanán Káreának fije, és a Seregeknek minden Fejedelmei,
kik a mezőn valának, elmenének Gedáliáshoz Mispába.
14. És mondának néki: Nem tudod é, hogy Baál is, az Ammoniták
Királya elküldötte * Ismáelt, Natániának fiját, hogy téged megöljön? De nem
hive azoknak Gedáliás, Ahikámnak fija.
15. Jóhanán pedig Káreának fija, monda Gedáliásnak titkon Mispában,
mondván: Majd elmegyek, és megölöm Ismáelt, Natániának fiját, ugyhogy senki ne
tudja; miért akar megölni téged, és mindnyájan a Zsidók eloszolnak, a kik te
hozzád gyültek vala, és Júdának maradéka is elvész.
16. És monda Gedáliás Ahikámnak fija, Jóhanának a Kárea fijának: Ne
cselekedd e dolgot; mert te hamisat szólasz Ismáel ellen!