40. RÉSZ.

Jerémiás Gedáliáshoz megyen, Gedáliásnak megmondják az Ismáel gonosz szándékát.

Ez a szó, mellyet az Úr szóla Jerémiásnak, minekutánna Nabuzáradán a vitézek Főhadnagya elbocsátá őtet Rámából, mikor elvitte volna őtet; és ő lánczokkal vala megkötöztetve a Jérusálembeli és Júdabeli sok foglyok között, kik Babilóniába vitetnek vala.

2. És a vitézek Főhadnagya elvivé Jerémiást, és monda néki: A te Urad Istened rendelte ezt  a büntetést e hely ellen.

3. És elhozta, és azt cselekedte az Úr, a mint megmondotta vala: mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattátok az ő szavát; azért teljesedett bé ti rajtatok e dolog.

4. Mostan azért, ímé én téged ma megszabaditlak a lánczról, melly a te kezeiden vagyon; ha tetszik néked a Babilóniába való jövés én velem, jere; nékem pedig gondom lészen reád; * ha pedig nem tetszik néked, hogy Babilóniába eljöjj velem, maradj meg: Imé az egész föld előtted vagyon, a mellyiket választod és a mellyik jobbnak tetszik, hogy oda mennél, oda menj.

5. (Mivelhogy még nem tért vala Jerémiás). Azért menj vissza Gedáliáshoz, Ahikámnak, Sáfán fijának fijához, kit a Babilóniai Király Tiszttartóvá tett Júda városiban, és lakjál vele a község között, vagy a mellyik hely inkább tettszik a menésre, oda menj: és ada a vitézek Főhadnagya néki étket, és ajándékot, és elbocsátá őtet.

6. És méne Jerémiás Gedáliáshoz, Ahikámnak fijához * Mispába, és lakék ő vele a község között, a kik megmaradtak vala a földön.

7. És mikor hallották volna a seregeknek minden Fejedelmei, a kik valának a mezőn, ő magok, és az ő alattok való férjfiak, hogy a Babilóniai Király Gedáliást, Ahikámnak fiját tette volna Tiszttartóvá a földön; és hogy reá bizta volna a férjfiakat és az asszonyokat, és a kisded gyermekeket, és a földnek szegényit azok közzűl a kik Babilóniába nem vitettek vala:

8. Elmenének Gedáliáshoz Mispába, tudniillik, Ismáel Natániának fija, és Jóhanán, és Jónatán, Káreának fijai, és Serája Tánkumetnek fija, és a Nétofátbeli Efainak fijai, és Jazánia Maakátnak fija, ők és az ő embereik.

9. És Gedáliás, Ahikámnak, Sáfán fijának fija, megesküvék nékik és azoknak embereiknek, mondván: Ne féljetek a Káldeusoknak szolgálni; hanem lakozzatok e földön, és szolgáljatok a Babilóniai Királynak, és jól lészen dolgotok.

10. És én ímé lakozom Mispában, hogy eleikbe álljak a Káldeusoknak, kik jőnek mi hozzánk; ti pedig szedjetek bort és nyári gyümölcsöt, és olajt, és szerezzetek a ti edényeitekbe, és lakjatok a ti várositokban, mellyeket elfoglaltatok.

11. Sőt mind Zsidók, kik a Moábitáknál valának, és az Ammon * fijainál, és az Idumeusoknál, és a kik külön-külön tartományokban elszéledtek vala, meghallák, hogy a Babilóniai Király Júdából meghagyott volna valami maradékot, és hogy Gedáliást, Ahikámnak, Sáfán fijának fiját tette volna előttök Tiszttartóvá.

12. Azért haza jövének mindnyájan a Zsidók mindenünnek, a hova futottak vala és jövének a Júda földébe Gedáliáshoz Mispába, és bort szürének, és sok gyümölcsöt szedének.

13. És Jóhanán Káreának fije, és a Seregeknek minden Fejedelmei, kik a mezőn valának, elmenének Gedáliáshoz Mispába.

14. És mondának néki: Nem tudod é, hogy Baál is, az Ammoniták Királya elküldötte * Ismáelt, Natániának fiját, hogy téged megöljön? De nem hive azoknak Gedáliás, Ahikámnak fija.

15. Jóhanán pedig Káreának fija, monda Gedáliásnak titkon Mispában, mondván: Majd elmegyek, és megölöm Ismáelt, Natániának fiját, ugyhogy senki ne tudja; miért akar megölni téged, és mindnyájan a Zsidók eloszolnak, a kik te hozzád gyültek vala, és Júdának maradéka is elvész.

16. És monda Gedáliás Ahikámnak fija, Jóhanának a Kárea fijának: Ne cselekedd e dolgot; mert te hamisat szólasz Ismáel ellen!