38. RÉSZ.

Jerémiás verebe vettetik, fogházba vitetik.

Hallá pedig Safátiás, Mattánnak fija, és Gedáliás, Passúrnak fija, és Júkál a Selémiás fija, és Passúr, a Melékiás fija, a szókat, mellyeket szólott vala Jerémiás az egész községnek, mondván:

2. Ezt mondja az Úr: A ki megmarad e városban, meghal fegyver miatt, éhség miatt és döghalál miatt, a ki pedig kimegyen a * Káldeusokhoz, él és lészen néki az ő éleete nyereség helyett, és él.

3. Ezt mondja az Úr: Ímé a Babilóniai Király seregének kezébe adatik e város és megveszi azt.

4. És mondának a Fejedelmek a Királynak: Kérünk, haljon meg ez ember: mert megerőteleniti a vitézeknek kezeket, kik megmaradtak a városban, és az egész községnek kezeit, hogy e féle szókat szól nékik: mert ez ember nem a község megmaradására igyekezik, hanem veszedelmére.

5. És monda Sédékiás Király: Ám a ti kezetekben vagyon: mert a Király semmit néktek meg nem tagadhat.

6. Azért elvivék Jeremiást, és veték őtet Melkiásnak a Hammélek fijának vermébe, melly vala a tömlöcznek pitvarában, és lebocsáták Jerémiást köteleken; a veremben pedig nem viz vala, hanem sár, és leesék Jerémiás a sárba.

7. Melly dolgot mikor hallott volna Ebedmélek Szerecsen, ki Hopmester vala, (ő pedig vala a Király házában) hogy Jerémiást a verembe vetették volna; a Király pedig akkor a Benjámin kapujában ül vala:

8. Kiméne azért Ebedmélek a Király házából és szóla a Királynak, mondván:

9. Uram Király, gonoszul cselekedtek azok az emberek mindenekben, mellyeket Jerémiás Prófétával cselekedtek, a kik őtet a verembe vetették: mert meghal ott éhel, mert ezután semmi kenyér nem lészen e városban.

10. Azért parancsola a Király Ebedmélek Szerecsennek, mondván: Végy kezedhez innét harmincz embert, és vedd fel Jerémiás Prófétát a veremból, minekelőtte meghalna.

11. Vőn azért Ebedmélek harmincz embert kezéhez, és béméne a Király házába, a helyre, melly vala a kincstartó ház alatt, és hoza onnét régi megrothadott és megszakadozott posztókat, és alábocsátá azokat Jerémiásnak köteleken a verembe.

12. És monda Ebedmélek Szerencsen Jerémiásnak: Tedd e régi elrothadott és megszakadozott posztókat hónod allá, a kötelek alá: és Jerémiás azt cselekedé.

13. Kivonák azért Jerémiást köteleken, és kihozák őtet a veremből, és lakék Jerémiás a tömlöcznek pitvarában.

14. Elkülde pedig Sédékiás Király, és magához hozatá Jerémiás Prófétát a harmadik ajtóig, melly vala az Úrnak házában, és monda Király Jerémiásnak: Téged valamire kérdelek, semmi tagadást benne ne tégy.

15. Monda pedig Jerémiás Sédékiásnak: Ha megmondom néked, avagy nem megölvén megölsz é engemet? és ha tanácsot adok, nem engedsz nékem.

16. És megesküvék Sédékiás Király Jerémiásnak titkon, mondván: Él az Úr, a ki teremtette nékünk * e lelket, ha megöllek, és adlak azoknak az embereknek kezekbe, kik keresik a te lelkedet.

17. Akkor monda Jerémiás Sédékiásnak. Ezt mondja a Seregeknek Ura Istene, az Izráelnek Istene: Ha kimégy a Babilóniai Király Fejedelmihez, él a te lelked, és e város meg nem égettetik tűzzel, hanem élsz te, és a te házad népe:

18. Ha pedig ki nem mégy a Babilóniai Királynak Fejedelmihez; adatik e város a Káldeusok kezekbe, megégetik azt tüzzel, te sem szaladsz el kezekből.

19. Monda Sédékiás Király Jerémiásnak: Félek én a Zsidóktól, kik a Káldeusokhoz futottak, hogy engem kezekbe adnak, és megcsúfolnak engemet!

20. És monda Jerémiás: Nem adnak; kérlek halld meg az Úrnak szavát, mellyet én néked mondok, és jól lészen dolgod, és él a te lelked:

21. Ha pedig te ki nem akarsz menni: ez a szó, mellyet nékem megjelentett az Úr;

22. Imé minden asszonynépek, kik megmaradtak vala a Júda Királyának házában, kivitetnek a Babilóniai Királynak Fejedelmihez: és jóllehet azok megmondják, hogy megcsaltak téged, és erőt vettek rajtad a te szolgáid, és azért akadtak meg a te lábaid a sárban, és visszafordultak:

23. Mindazáltal minden te feleségidet és gyermeideet kiviszik a Káldeusoknak, te sem menekedel meg kezekből, hanem a Babilóniai Király kezével megfogatol, és e várost megégeti tüzzel.

24. Monda pedig Sédékiás Jerémiásnak: Senkinek ne mond e szókat, és meg nem halsz!

25. Ha meghallják a Fejedelmek, hogy beszéltem veled, és eljőnek hozzád, és ezt mondják néked: mondhatsza meg nékünk, mit beszélél a Királynak, ne tagadd meg tőlünk, és meg nem ölünk téged, és mit monda néked a Király?

26. Ezt mond nékik: Könyörgék a Királynak, hogy engem vissza ne vitetne a Jónatán * házába, hogy ott meg ne halnék.

27. Mindnyájan azért a Fejedelmek elmenének Jerémiáshoz, és megkérdék őtet, és azonképen felele nékik, valamint a Király megparancsolta vala: és hallgatássla elmenének tőle: mert nem hallották vala a beszédet.

28. És lakék Jerémiás a tömlöcznek pitvarában mind a mai napig, mellyen megvevék Jérusálemet, a hol vala, mikor megvevék Jérusálemet.