37. RÉSZ.
Jerémiás a tömlöczbe: onnét annak pitvarába vitetik.
Uralkodott pedig Sédékiás * Király Jósiásnak fija, Kónia helyett,
ki Joákimnak fija vala, kit Nabukodonozor a Babilóniai Király Júdának földében
Királlyá tett vala.
2. De nem hallgatá sem ő, sem az ő szolgái, sem a föld népe az
Úrnak szavát, mellyet szólott vala Jerémiás Próféta által.
3. És elküldé Sédékiás Király Júkált Selémiának fiját, és Sofóniást
Mahásiás Papnak fiját, Jerémiás Prófétához, mondván: Kérlek, könyörögj mi
érettünk a mi Urunknak Istenünknek!
4. Jerémiás pedig bé és kimegyen vala a község között: mert még a
tömlöczbe bé nem vetették vala őtet.
5. A Faraó serege pedig kijött vala Égyiptomból, és a Káldeusok,
kik megszállották vala Jérusálemet, meghallották vala e hirt ő felőlök, és
azonnal elhagyták * Jérusálemet.
6. És szóla az Úr Jerémiás Prófétának, mondván:
7. Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene: Ezt mondjátok a Júda
Királyának, a ki elküldött titeket én hozzám, hogy megkérdenétek engemet: Imé a
Faraó serege, a ki kijött a ti segitségtekre, visszamegyen Égyiptom * földébe.
8. És visszatérnek a Káldeusok és ostromolják e várost: és
megveszik azt, és megégetik tüzzel!
9. Ezt mondja az Úr: Ne csaljátok meg a ti lelketeket, mondván:
Általán fogva elmennek mi rólunk a Káldeusok; mert nem mennek el.
10. Mert ha a Káldeusok egész seregét megveritek is, kik
ostromlanak titeket, és maradnak ő közzűlök csak a megsebesültek; mégis minden
felkél az ő sátorából, és megégetik tüzzel e várost.
11. És lőn, minekutánna a Káldeusoknak serege felméne Jérusálem
alól a Faró * serege miatt.
12. Kiméne Jerémiás Járuből, hogy menne a Benjámin földébe, hogy
elvonná magát a községtől, mert a község között vala.
13. Mikor pedig a Benjámin kapujában volna, és ott volna a Hadnagy,
kinek neve vala Jériás, Selémiásnak fija, melly Selemiás Hanániásnak fija vala;
megfogá Jerémiás Prófétát, és monda: A Káldeusokhoz szököl te.
14. És monda Jerémiás: Hamisat szólasz: mert nem szököm a
Káldeusokhoz: de nem hallá meg az ő beszédét, és megfogá Jériás Jerémiást, és
vivé őtet a Fejedelmekhez.
15. És megharaguvának a Fejedelmek Jerémiásra, és megvereték őtet
és veték őtet a fogházba az irástudó Jónatán házába: mert azt a házat rendelték
vala fogháznak.
16. Mikor pedig Jerémiás bément volna a tömlöczbe, és a helyre, hol
a foglyok valának, és Jerémiás ott sok napig volt volna:
17. Végre elbocsátá Sédékiás Király és előhozatá őtet, és
megkérdezé őtet a Király a maga házánál titkon és monda: Az Úrnak szava é ez?
Akkor monda Jerémiás: Az! Annakfelette monda néki: A Babilóniai Király kezébe
adatol.
18. És monda Jerémiás Sédékiás Királynak: Mit vétettem te ellened
és a te szolgáid ellen, és e község ellen, hogy bévetettetek engem a fogházba?
19. És hol vagynak a ti Prófétáitok kik prófétáltak néktek,
mondván: Nem jő el a * Babilóniai Király ti ellenetek, és e föld ellen?
20. Te azért most halld meg, Uram Király, kérlek és hallgasd meg az
én könyörgésemet, ne küldj engem vissza az irástudó Jónatán házába, és ott ne
haljak meg!
21. Parancsola azért Sédékiás Király, és veték Jerémiást a
tömlöcznek * pitvarába, és adának néki minden napon egy-egy darab kenyeret a
sütők utczájából, mig elfogyna minden kenyér a városban: És marada Jerémiás a
tömlöcz pitvarában.