36. RÉSZ.

Joákim megégeti a Jerémiás könyvét.

És * Joákimnak a Jósiás, Júda Királya fijának negyedik esztendejében szóla az Úr Jerémiásnak, mondván:

2. Vedd kezedbe a könyvet, és írd belé a szókat, valamellyeket én szóltam néked az Izráel ellen és a Júda ellen, és minden nemzetségek ellen, a naptól fogva, mellyen szóltam néked, a Jósiás * idejétől fogva, mind e napig.

3. Ha meghallaná a Júdának háza mind azokat a gonoszokat, mellyeket gondolok, hogy velek cselekedjem, hogy kiki mind az ő gonosz útáról megtérjen, és kegyelmes legyek az ő álnokságoknak és bűnöknek.

4. És hívá Jerémiás Bárukot a Néria fiját, és megírá Báruk a Jerémiás szájából a könyvbe mind a szókat, mellyeket az Úr szólott vala néki.

5. És parancsola Jerémiás Báruknak, mondván: Én fogoly vagyok, nem mehetek bé az Úrnak házába:

6. Azért te menj bé, és a könyvből, mellyet az én számból írtál, olvasd el az Úrnak szavát a községnek hallattára, az Úrnak házában, böjtnek napján: és az egész Júdának hallattára, kik felgyúlnek az ő városokból, olvasd el nékik.

7. Ha valahogy ők könyörögnek az Úrnak, és kiki mind megtér az ő gonosz útáról: mert nagy az Úrnak haragja, és nagy az ő felháborodása, mellyről szólott az Úr e nép ellen!

8. Cselekedék pedig Báruk a Néria fija mind a szerint, a mind néki Jerémiás Próféta megparancsolta vala, elolvasván a könyvből az Úrnak szevát, az Úrnak házában.

9. És lőn Joákimnak, a Jósiás, a Júda Királya fijának ötödik esztendejében, kilenczedik hónapban, böjtöt hirdetének az Úr előtt az egész községnek, kik valának jeruben, és az egész községnek, kik Júda városiból feljőnek vala Jérusálembe.

10.És elolvasá Báruk a könyvből Jerémiásnak beszédig az Úr házában , Gamáriában, az írástudó Sáfán fijának kamarájában, a felső pitvarban, az Úr háza új * kapujának ajtajában, az egész községnek hallatátára.

11. És hallá Mikeás Gamáriának fija, melly Gamária, Sáfán fija vala, az Úrnak minden beszédit a könyvből.

12. És leméne a Királynak házába; és ímé ott ülnek vala mind a Fejedelmek, tudniillik Elisáma, ki írástudó vala, és Dalajás, Semájának fija, és Elnátán, Akbórnak fija, és Gamária, Sáfánnak fija, és Sédékiás, Hanániásnak fija, és mind a több Fejedelmek.

13. És megbeszéllé nékik Mikeás mind a szókat, mellyeket hallott vala a könyvből, hogy olvasná Báruk a község hallattára.

14. Azért elküldék mind a Fejedelmek Bárukhoz, Jéhudit, ki Natániának fija vala, mondván: A könyvet, mellyből olvastál a községnek hallattára, vedd kezedbe és jövel: És kezébe vevé Báruk a Néra fija a könyvet és elméne hozzájok.

15. És mondának néki: Ülj le most, és olvasd el a könyvet a mi fülünk hallattára is; és elolvasá Bárik fülök hallattára.

16. És lőn mikor hallanál mind a szókat, kiki az ő felebarátjára tekinte, és megfélemlének, és mondának Báruknak: Bizony megmondjuk mind e szókat a Királynak!

17. Mondának pedig Báruknak: Kérünk mond meg nékünk, mimódon írtad mind e szókat az ő szájából.

18. És monda nékik Báruk: Szájával mondotta nékem mind e szókat, és én téntával béirtam e könyvbe.

19. És mondának a Fejedelmek Báruknak: Menj el, rejtezz el te és Jerémiás, és senki ne tudja, hol vagytok!

20. És elmenének a Királyhoz a pitvarba, =és a könyvet letevék az írástudó Elisámának kamarájában), és megmondák a Király hallattára mind e szókat.

21. És elbocsátá a Király Jéhudit, hogy kezébe venné a könyvet; azért elhozá az írástudó Elisámának kamarájából, és elolvasá azt Jéhudi a Király hallattára, és minden Fejedelmek hallattára, kik a Király előtt állnak vala.

22. A Király pedig ül vala a téli házban a kilencsedik hónapban, és a tűz ég vala előtte.

23. És lőn mikor Jéhudi három vagy négy levelet elolvasott volna benne, a Deáknak késivel elmetélé azt, és a tűzbe hajítá, melly a tűzhelyen vala, míg az egész könyv meg nem égne a tűzben, melly a tűzhelyen vala.

24. Nem félének, sem ruhájokat nem szaggaták meg a Király és mind az ő szolgái, kik hallják vala mind e szókat.

25. Sőt még Elnátán is és Dalája, és Gamária kérék a Királyt, hogy a könyvet meg ne égetné; de nem fogadá szavokat:

26. Hanem meghagyá a Király Jérékméelnek a Hammélek fijának és Sérájának, az Azriel fijának és Selémiának, az Abdéel fijának, hogy megfognák Báruk Deákot és Jerémiás Prófétát; de az * Úr elrejté őket.

27. Szóla pedig az Úr Jerémiássnak, minekutánna a Király megégette vala a könyvet, és a beszédeket, mellyeket Báruk a Jerémiás szájából írt vala, mondván:

28. Terj vissza, végy magadnak más könyvet, és ird belé mind az elébbi szókat, mellyek valának az elébbi könyvben, mellyet Joákim a Júda Királya megégetett.

29. És Joákimnak a Júda Királyának mond meg: Ezt mondja az Úr: Te égetted meg a könyvet: mondván: Miért irtél illyen szókat e könyvben: Kétség nélkül eljő a Babilóniai Király, és elveszti e földet és elveszti belőle az embert és minden állatot?

30. Azért ezt mondja az Úr Joákim felől, a Júda Királya felől: Nem lészen néki helyébe való, ki a Dávid székiben üljön és az ő holtteste * elvettetik nappal a hévre, és a dérre éjszaka.

31. És megbüntetem őtet és az ő magvát, és az ő szolgáit az ő álnokságokért; és hozom ő reájok, és a jerubeli polgárokra, és a Júdának férjfiaira mind a gonoszt, mellyről szólottam nékik, és nem fogadták.

32. Azért Jerémiás más könyvet vőn kézébe, és adá azt Báruknak az irástudó Néria fijának, és megirá abba a Jerémiás szájából mind e szókat, mellyek valának a könyvben, mellyet Joákim a Júda Királya megégetett vala a tűzben: És annakfelette több dolgokat irának belé, hasonlókat az elébbiekhez.