35. RÉSZ.

A Rékábiták példájával fedetnek a Zsidók.

Ez a beszéd, mellyet szóla az Úr Jerémiásnak, Joakimnek * a Jósiás Júda Királya fijának idejében mondván:&

2. Menj el a  * Rákábitáknak házokhoz, és szólj velek, és vidd bé őket az Úrnak házába, a kamaráknak egyikébe, és adj nékik bort inni.

3. És mellém vevém Jaazániát, Jerémiásnak fiját, ki Habasániának fija vala, és az ő rokonságit, és minden ő fijait, és a Rékábitáknak minden házoknépét.

4. És bévivém őket az Úrnak házába, a Hanán fijainak kamarájokba, ki Igdaliásnak, az Isten emberének fija vala, melly a Fejedelmek kamarája mellett vala, melly Mahásiásnak, Sallum fijának kamaráján felől vala, ki az Isten háza ajtajának őrizője vala.

5. Azért a Rékábiátk házoknépének fijainak eleikbe tevék borral teljes csészéket és poharakat, és mondék nékik: Igyatok bort!

6. És felelének: Nem iszunk bort, mert Jónadáb, * Rékábnak fija, a mi atyánk parancsolta nékünk, mondván: Ne igyatok bort ti soha, se a ti fijaitok!

7. Se házat nem csináljatok, se vetést ne vessetek, se szőllőt ne ültessetek, se ne tartsatok; hanem sátorokban lakjatok teljes éltetekben, hogy sok ideig éljetek e földnek színén, mellyben ti jövevények vagytok.

8. Azért engedtünk Jónadábnak a Rékáb fijának, a mi atyánk szavának mindenekben, mellyeket nékünk parancsolt, hogy teljes életünkben bort ne innánk mi, a mi feleségink, a mi fijaink és a mi leányink.

9. Se házakat ne ép1tenénk, hogy bennek laknánk, se szőllőnk, se mezőnk, se vetésünk ne lenne nékünk;

10. Hanem lakoznánk sátorokban: és engedtünk, és a szerint cselekedtünk, valamint nékünk Jónadáb a mi atyánk megparancsolta vala.

11. Lőn pedig mikor feljőne Nabukodonozor a Babilóniai Király a földre, akkor ezt mondánk: Jertek el, menjünk Jérusálembe a Káldeabeli sereg előtt, és a Siriabeli seregek előtt, és lakoztunk Jérusálemben.

12.És szóla az Úr Jéremiásnak, mondván:

13. Így szól a Seregeknek Ura , az Izráel Istene: Mnej el, mond meg a Júda férjfiainak és jeru lakóinak; Nem veszitek é fel az intést, hogy engednétek sz én beszédimnek? azt mondja az Úr!

14. Erősek Jónadábnak a Rákáb fijának beszédei, mellyeket parancsolt az ő fijainak, hogy bort ne innának, és mind ez idegi sem ittak bort: mert engedtek az ő attyoknak parancsolatjának: Én * pedig szóltam néktek reggel  felkelvén, és szólván; de nem engedtetek nékem.

15. És küldtem hozzátok minden én szolgáimat a Prófétákat: reggel felkelvén és küldvén, mondván: Kérlek, kiki * mind térjen meg az ő gonosz útáról, és cselekedjetek jól, és az idegen istenek után ne járjatok hogy nékik szolgáljatok; és lakoztok a földön, mellyet adtam néktek és a ti atyáitoknak, de a ti fületeket le nem hajtátok, és nem engedétek nékem.

16. Mivelhogy erősen tartják a Rákáb fijának, a Jónadáb fijai az ő attyoknak parancsolatját, mellyet parancsolt valat nékik, e nép pedig nem engede nékem;

17. Azért ezt mondja a Seregeknek Ura  Istene, az Izráelnek Istene; Ímé én hozok Júdára és jerunek mindne lakóira, minden gonoszt, * mellyekről szóltam nékik! azért, mert szóltam nékik, de nem fogadták, kiáltottam nékik, de nem feleltek.

18. A Rékábiták házának pedig monda Jerémiás: Ezt mondja a Seregeknek Ura , az Izráelnek Istene; Mivelhogy engedtetek Jónadábnak, a ti atyátok parancsolatjának, és megőriztétek minden ő parancsolatit, és úgy cselekedtetek, valamint meghagyta volt néktek;

19. Azért ezt mondja a Seregeknek Ura  Izráelnek Istene: Nem fogyatkozik el Jónadábnak a Rékáb fijának maradéka, ki előttem állana mindenkor!