35. RÉSZ.
A Rékábiták példájával fedetnek a Zsidók.
Ez a beszéd, mellyet szóla az Úr Jerémiásnak, Joakimnek * a Jósiás
Júda Királya fijának idejében mondván:&
2. Menj el a * Rákábitáknak
házokhoz, és szólj velek, és vidd bé őket az Úrnak házába, a kamaráknak
egyikébe, és adj nékik bort inni.
3. És mellém vevém Jaazániát, Jerémiásnak fiját, ki Habasániának
fija vala, és az ő rokonságit, és minden ő fijait, és a Rékábitáknak minden
házoknépét.
4. És bévivém őket az Úrnak házába, a Hanán fijainak kamarájokba,
ki Igdaliásnak, az Isten emberének fija vala, melly a Fejedelmek kamarája
mellett vala, melly Mahásiásnak, Sallum fijának kamaráján felől vala, ki az
Isten háza ajtajának őrizője vala.
5. Azért a Rékábiátk házoknépének fijainak eleikbe tevék borral
teljes csészéket és poharakat, és mondék nékik: Igyatok bort!
6. És felelének: Nem iszunk bort, mert Jónadáb, * Rékábnak fija, a
mi atyánk parancsolta nékünk, mondván: Ne igyatok bort ti soha, se a ti
fijaitok!
7. Se házat nem csináljatok, se vetést ne vessetek, se szőllőt ne
ültessetek, se ne tartsatok; hanem sátorokban lakjatok teljes éltetekben, hogy
sok ideig éljetek e földnek színén, mellyben ti jövevények vagytok.
8. Azért engedtünk Jónadábnak a Rékáb fijának, a mi atyánk szavának
mindenekben, mellyeket nékünk parancsolt, hogy teljes életünkben bort ne innánk
mi, a mi feleségink, a mi fijaink és a mi leányink.
9. Se házakat ne ép1tenénk, hogy bennek laknánk, se szőllőnk, se
mezőnk, se vetésünk ne lenne nékünk;
10. Hanem lakoznánk sátorokban: és engedtünk, és a szerint
cselekedtünk, valamint nékünk Jónadáb a mi atyánk megparancsolta vala.
11. Lőn pedig mikor feljőne Nabukodonozor a Babilóniai Király a
földre, akkor ezt mondánk: Jertek el, menjünk Jérusálembe a Káldeabeli sereg
előtt, és a Siriabeli seregek előtt, és lakoztunk Jérusálemben.
12.És szóla az Úr Jéremiásnak, mondván:
13. Így szól a Seregeknek Ura , az Izráel Istene: Mnej el, mond meg
a Júda férjfiainak és jeru lakóinak; Nem veszitek é fel az intést, hogy
engednétek sz én beszédimnek? azt mondja az Úr!
14. Erősek Jónadábnak a Rákáb fijának beszédei, mellyeket
parancsolt az ő fijainak, hogy bort ne innának, és mind ez idegi sem ittak
bort: mert engedtek az ő attyoknak parancsolatjának: Én * pedig szóltam néktek
reggel felkelvén, és szólván; de nem
engedtetek nékem.
15. És küldtem hozzátok minden én szolgáimat a Prófétákat: reggel
felkelvén és küldvén, mondván: Kérlek, kiki * mind térjen meg az ő gonosz
útáról, és cselekedjetek jól, és az idegen istenek után ne járjatok hogy nékik
szolgáljatok; és lakoztok a földön, mellyet adtam néktek és a ti atyáitoknak,
de a ti fületeket le nem hajtátok, és nem engedétek nékem.
16. Mivelhogy erősen tartják a Rákáb fijának, a Jónadáb fijai az ő
attyoknak parancsolatját, mellyet parancsolt valat nékik, e nép pedig nem
engede nékem;
17. Azért ezt mondja a Seregeknek Ura Istene, az Izráelnek Istene; Ímé én hozok Júdára és jerunek
mindne lakóira, minden gonoszt, * mellyekről szóltam nékik! azért, mert szóltam
nékik, de nem fogadták, kiáltottam nékik, de nem feleltek.
18. A Rékábiták házának pedig monda Jerémiás: Ezt mondja a
Seregeknek Ura , az Izráelnek Istene; Mivelhogy engedtetek Jónadábnak, a ti
atyátok parancsolatjának, és megőriztétek minden ő parancsolatit, és úgy
cselekedtetek, valamint meghagyta volt néktek;
19. Azért ezt mondja a Seregeknek Ura Izráelnek Istene: Nem fogyatkozik el Jónadábnak a Rékáb fijának
maradéka, ki előttem állana mindenkor!