32. RÉSZ.

Jerémiás Isten hagyásából mezőt veszen.

Ez a szó, mellyet szóla az Úr Jerémiásnak, Sédékiásnak a Júda Királyának tizedik esztendejében: Ez a Nabukodonozornak tizennyolczadik esztendeje.

2. És akkor a Babilóniai Királynak serege megszállotta vala Jérusálemet, és Jerémiás Próféta a tömlöcznek pitvarában bérekesztetett vala, melly a Júda Királyának házában vala:

3. Mert Sédékiás a Júda Királya rekesztette vala bé őtet, mondván: Miért prófétálsz te, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé én e várost adom a Babilóniai Királynak kezébe, és megveszi azt?

4. És Sédékiás a Júda Királya meg nem menekedik a Káldeusok kezéből, hanem adván adom a Babilóniai Király * kezébe, és ennek szája szól amannak szájával, és ennek szemei látják amannak szemeit.

5. És Babilóniába viszi Sédékiást, és ott lészen mind addig, míg meg nem látogatom őtet, azt mondja az Úr; mivelhogy hadakoztok a Káldeusok ellen, nem jól lészen dolgotok.

6. És monda Jerémiás: Szólott az Úr nékem, ezt mondván:

7. Ímé Hanaméel, Sallumnak a te öregbik bátyádnak fija hozzád megyen, mondván: Vedd meg magadnak az én mezőmet, melly Anatótban vagyon: mert te reád néz vér szerint, hogy megvegyed.

8. Eljöve azért hozzám Hanaméel az én öregbik bátyámnak fija, az Úr beszéde szerint a tömlöcz pitvarához, és monda nékem: Kérlek, vedd meg az én mezőmet, melly Anatóban * a Benjámin földében vagyon: mert te vonál örökös benne, és te reád néz törvény szerint is, hogy megvegyed: Akkor vévém eszembe, hogy az Úr szava volna.

9. Azért megvevém Hanaméeltől az én öregbik bátyámnak fijától a mezőt, melly vala Anatótban, megadám azért néki a pénzt, tizenhét ezüst Siklusokat.

10. És béirám levélbe, és bépecsétlem, és tanúbizonyságot is téteték felőle, minekutánna a pénzt megfizettem volna.

11. Kezembe vevém ezekután a megvétel felől való levelet, melyl meg vala pecsételtetv,e a parancsolatnak és a törvénynek szokása szerint, és a Fejedelem közönséges levelét is.

12. És e vétel felől való levelet adám Báruknak a Néria fijának, ki Mahásiás fija vala, Hanaméelnek, az én öregbik bátyám fijának szemei előtt, és a bizonyságok szemeik előtt, kik bé valának írattatva e vétel felől való levélben, minden Zsidóknak szemeik előtt, kik ülnek vala a tömlöcznek pitvarában.

13. És parancsolék Báruknak azoknak szemeik előtt, mondván:

14. Ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene: Vedd fel e levelekeet, e vételnek levelét, mind a bépecsételtetett s mind a közönséges levelet, és tedd azokt sárból csinált edénybe, hogy sok ideig megálljanak;

15. Mert ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene: Még házakat vesznek és mezőket, és szőlőket e földön.

16. És könyörgék az Úrnak, minekutánna adám a vétel felől való levelet Báruknak a Néria fijának, mondván:

17. Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted a mennyet és a földet, a te nagy hatalmaddal, és a te kiterjesztett karoddal; és semmi nincs tőled elrejtetve!

18. Ki irgalmaságot * cselekeszel ezeriglen, és az atyáknak álnokságokat az ő fijaiknak kebelekbe kiöntöd ő utánnok: te vagy a nagy Isten, hatalmas, kinek neve Seregeknek Ura!

19. Nagy * tanácsú és nagy cselekedetű: mert a te szemeid nyitva vagynak az emberek fijainak minden # útaikra, hogy kinek-kinek megfizess az ő útai szerint, és az ő cselekedeteinek gyümölcse szerint.

20. A ki jeleket és csudákat tettél Égyiptomnak földében, mind e napiglan, és Izráelben, és az emberekben, és szerzettél magadnak nevet, a mint e mai napon vagyon.

21. És kihoztad a te népedet az Izráelt Égyiptomnak * földéből jelekkel és csudákkal, és hatalmas kézzel, és kinyujtott karral, és nagy rettegésben.

22. És adtad nékik e földet, melly felől megesküdtél az ő attyaiknak, hog adnál nékik téjjel és mézzel folyó földet.

23. És bémentek, és örökségűl magoknak vették azt: mindazáltal nem engedtek a te szódnak és a te törvényedben nem jártak, a mellyeket nékik parancsoltál, hogy megcselekednének; mind azokat nem cselekedték. Annakokáért mind e gonsozt rájok borítottad.

24. Ímé kosokkal jöttek e városnak megvételére, és e város adatik a Káldeusoknak kezekbe, kik őtet ostromolják fegyverre, éhséggel és döghalállal. És valamit szólottál * bételjesedett, és ímé te látod!

25. Te pedig mondottad, Uram Isten nékem: Végy magadnak * mezőt pénzen, és tanúbizonyságid legyenek felőle, és mindazáltal ímé a város a Káldeusoknak kezekbe adatik!

26. És szóla az Úr Jerémiásnak, mondván:

27. Ímé én Ura Istene vagyok minden testnek, * valyon eltitkoltathatik é valami én tőlem?

28. Azért ezt mondja az Úr: Ímé én adom e várost a Káldeusok kezébe, és Nabukodonozornak a Babilóniai Királynak kezébe, hogy megvegye azt;

29. És bémennek a Káldeusok, a kik ostromolják e várost, és e várost meggyujtják tűzzel, és megégetik azt, és a házakat, mellyeknek tetejeken * füstöt csináltak a Baálnak, és áldozatokat tettek az idegen isteneknek, hogy engem hargra ingerlenének;

30. Mert bizonyára az Izráel fijai, és a Júda fijai ijfúságoktól fogva csak gonoszt cselekedtek az én szemeim előtt; és az Izráelnek fijai bizonyára haragra gerjesztettek engem az ő kezeiknek cselekedetivel; azt mondja az Úr!

31. És haragomnak s búsulásomnak gerjesztője volt e város az időtől fogva, mellyben építették azt, mind ez ideig, hogy eltörleném azt az én szívem elől.

32. Az Izráel fijainak és a Júda fijainak minden gonoszságokért, mellyet cselekedtek, hogy engem felháboritanának, ő magok, az ő Királyaik, az ő Fejedelmeik, az ő Papjaik, és az ő Prófétáik, és a Júdának vitézei, és Jérusálemnek polgárai.

33. És én hozzám háttal * fordultak és nem arczal, és mikor őket tanítanám reggel felkelvén és tanítván; nem hallák, # hogy bévennék a tanítást.

34. És az ő utálatosságaikat helyheztették * a házban, melly neveztetett az én nevemről, hogy megfertéztetnék azt.

35. És emeltek a Baálnak magas oltárokat, mellyek vagynak a Hinnom fijának völgyében, * hogy áldoznák az ő fijaikat és leányaikat a Moloknak, mellyet nékik nem parancsoltam, sem meg nem gondoltam, hogy ez utálatosságot cselekednék, hogy a Júdát vétkeztetnék.

36. És azért most ezt mondja az Izráelnek Ura Istene e városnak a melly felől ti mondjátok: Adatott a Babilóniai Király kezébe fegyver miatt, éhség miatt, és döghalál miatt;

37. Ímé én öszvegyüjtöm őket minden földekről, a mellyekre kivetettem őket haragomban, és felgerjedésemben, és nagy boszankodásban: és visszahozom őket e helyre, és lakni hagyom őket nagy bátorságban.

38. És nékem népeim * lésznek, és én nékik Istenek lészek.

39. És adok nékik * egy szívet, és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolgok nékik, és az ő fijaiknak ő utánnok.

40. És örökkévaló frigyet vetek ő velek, tudniillik hogy el nem távozom ő tőlök, és az ő velek való jótéteménytől, és az ő szívekbe adom az én félelmemet, hogy el ne távozzanak én tőlem.

41. És ő bennek * örvendezek, jót cselekedvén vele, és megplántálván # őket e földben nagy erősen teljes szívemmel és teljes lelkemmel;

42. Mert ezt mondja az úr: A miképen hoztam e népre mind e nagy háborúságot: azonképen én hozok ő reájok minden jót, mellyet én ő felőlök mondok.

43. És örökségűl bíratik a mező e földön, melly felől ti ezt mondjátok: Elhagyatott ez mind embertől, mind baromtól, és adatott a Káldeusoknak kezekbe!

44. Mezőket pénzen vesznek, béírván a levélbe, és bépecsételvén, és tanúbizonyságot tétetvén felőle a Benjámin földében, és Jérusálem kerületiben és Júdának városiban, és a hegyen való városokban, és a mezőn való városokban, és a délfelől való városokban: mert visszahozom * őket a rabságból, azt mondja az Úr.