30. RÉSZ.
Jövendől a Babilóniaból való kiszabadulásról.
Ez a szó, mellyet szólott az Úr Jerémiásnak, mondván:
2. Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene, mondván: Mind a szókat,
mellyekt néked mondottam, írd meg magadnak egy bizonyos könyvben;
3. Mert ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és visszahozom * az
én rabságban való népemet az Izráelt és Júdát: azt mondja az Úr, és visszahozom
őket a földre, mellyet az ő atyáiknak adtam, és bírtják azt.
4. Ezek pedig a szók, mellyeket az Úr Izráel és Júda felől szólott.
5. Mert ezt mondta az Úr: A félelemnek, rettentésnek, és nem a
békességnek szavát hallottuk.
6. Kérdjétek meg most és lássátok, ha szűl a férjfiú: Mi az oka,
hogy látom, hogy minden férjfiak az ő kezeiket ágyékokra vetették, mintegy
gyermekszülő asszony, és az ő orczáik mind meghervadtak?
7. Jaj: mert nagy * az a nap, annyira, hogy ne legyen hozzá
hasonlatos: És noha a háborúságnak ideje vagyon Jákóbon: mindazáltal abból
megszabadúl!
8. És lészen az napon, azt mondja a Seregeknek Ura, öszvetöröm az ő
* igáját a te nyakadból, és a te köteleidet elszaggatom, és többé a fogságra az
idegenek őtet nem szorítják;
9. Hanem szolgálnak az Úrnak az ő Isteneknek és Dávidnak * az ő
Királyoknak, kit nékik feltámasztok.
10. Te azért nem félj, óh én * szolgám Jákób, azt mondja az Úr, s e
ne rettegj Izráel: mert ímhol vagyok én, ki megszabadítlak téged messze
földről, és a te magodat az ő rabságoknak földéből: és visszatér Jákób és
megnyugoszik, és csendes lészen, és senki nem lészen félelemben:
11. Mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megtartsalak
téged; mert véget vetek minden nemzetségekben, kik közzé kiszélesztettelek
téged: mindazáltal te benned * véget nem vetek, hanem megostorozlak téged
ítéletben, de azért nem vesztelek el tégedet.
12. Mert ezt mondja az Úr: Veszedelmes a te * romlásod, veszedelmes
a te vereséged.
13. Senki nincsen ki megítélné a te ügyedet, hogy békötné sebedet,
az orvosságok és flastrom nem használnak néked.
14. Minde te szeretőid elfelejtkeztek rólad, és téged nem keresnek:
mert megvertelek téged ellenséges * veréssel, kegyetlen ostorássozl a te
bűnödnek sokságáért, és hogy eláradtak a te bűneid.
15. Miért kiáltasz a te romlásodért; azért é, hogy nehéz a te
fájdalmad? a te gonsozságodnak sokságáért, és bűneidnek eláradásáért
cselekedtem ezeket veled.
16. Azért mindenek, kik bényelnek téged * elnyeletnek, és minden te
ellenségid mindnyájan a rabságra mennek: és a te kóborlóid kóborlásra
vettetnek, és mindenek, kik téged elprédálnak, elprédáltatnak;
17. Mert gyógyulást hozok te reád, és meggyógyítlak a te
fájdalmidból, azt mondja az Úr: Mert számkivetettnek hívtak téged Sion: Nincsen
ki tudakozzék ő felele!
18. Ezt mondja az Úr: Ímé én visszahozom a Jákób sátorinak foglyait
és az ő hajlékin könyörűlök, és a város felépíttetik az ő magas helyén, és a
paloták az ő helyeken maradnak.
19. És kijő belőlök hálaadás, és örömnek szava, és megsokasítom
őket, és meg nem kevesednek, megöregbítem őket, meg sem kissebbednek:
20. És lésznek az ő fijai, mint * elein, és az ő serege az én orczám
előtt megerősíttetik; és meglátogatom mind azokat, kik megnyomorították őtet.
21. És az ő erős Hadnagya ő belőle támad, és az ő Uralkodója belőle
jő ki, és őtet hozzám hívom, hogy hozzám közelgessen: mert kicsoda az, a ki
szívét arra hajtaná, hogy hozzám jőne? azt mondja az Úr.
22. Ti lésztek nékem * népeim, és én is ti Istentek lészek.
23. Ímé mint a szélvész az Úrnak haragja kijött, és a jelenvaló
szélvész a hitetleneknek fejeken * marad.
24. Meg nem tér az Úrnak haragja, míg végre nem viszi, és mig az ő
szívének gondolatit meg nem erősíti; az utolsó napokban értitek meg e dolgot.